Ipolyság Város Önkormányzatának a gondozásában jelent meg Márton István nyugalmazott állatorvos, helytörténész legújabb könyve A nagy Kiss címmel. A kiadvány Kiss Sándor, az Ipoly menti kisvárosban élő méhész, méhkirálynő-nemesítő különös életét mutatja be.
Mint az előszóban olvasható:
„Nyugdíjas állatorvosként megpróbálom leleplezni méhész barátom kilétét, akinek ötvenöt éven át volt alkalmam figyelemmel kísérni az életét, küzdelmeit, bukásait, sikereit. Magatartása szolgáljon például a ma és a jövő emberének. Legyen útmutató csodálatra méltó energiája, céltudatossága, akarata, elszántsága, élni akarása, emberszeretete, tűrőképessége, az állat- és növényvilág iránti tisztelete, szeretete.”
A szerző e könyvén is vezérfonalként vonul végig az a szemlélete, miszerint a nagyvilágnak be kell mutatnunk a környékünkön élő tehetséges, minta- és példaképként szolgáló embertársainkat. Az irántuk gyakorolt tiszteletet és megbecsülést még az adott személy élete folyamán illik kimutatni. A nemrég megjelent kötet ennek a szép gesztusnak a legújabb példája.
A kötet első fejezetében szakmai betekintést enged az olvasó számára, megismerkedhetünk a méhészet rejtelmeivel, a méhek különös és csodálatos életével. Mindazonáltal Márton István és a főszereplő Kiss Sándor barátsága is fokozatosan kibontakozik a könyv hasábjain.
Az 1948-ban Fegyverneken született Kiss Sándor már gyermekkorában megszerette a természetet, a földművelést. Később ez lett szakmája is. A hetvenes évektől méhészkedik. Erről következőképpen vall: „1970-ben kezdtem el méhészkedni. Elhatároztam, hogy szelektálás alkalmazásával nyugodt, szelíd méhcsaládokat fogok kitenyészteni.”
Mindez oda vezetett, hogy a 2017-ben méhanya-nemesítő lett. Az általa kinemesített Šahanka méhanyák Csehországban, Magyarországon, Ukrajnában, Kirgizisztánban, Fehéroroszországban és Litvániában is hirdetik a méhészmester hírnevét.
„Ő csak méhészkedni akart. De, ha méhészkedik, akkor tudjon meg a lehető legtöbbet a méhekről, meg a méhészetről” – jegyzi meg a kötet szerzője.
A szakmai előmenetel mellett a kiadvány kitér Kiss Sándor társadalmi szerepvállalására, a méhészetet és a mézet népszerűsítő alkalmakra, melyeknek fontos szereplője lett. Ezen szerepkörökben ötvöződik a szakember mivolta az embertársaival törődő segítőkész magánemberrel. „Sanyiék az emberi nagyságukat kreatív tevékenységükkel is bizonyították. Mint a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Lovagrend Egyesületének tagja társaival óvodákban, idősotthonokban, kórházak gyermekosztályán a mézlovagrend tagjaival együtt megszervezett látogatásokon teli kosarakkal felszerelve, saját kezük által előteremtett adományokkal kedveskedtek a szeretetre szoruló bentlakóknak” – jegyzi meg a szerző a Kiss Sándor nagylelkűségét méltató fejezetben.
A könyv végigvezet a hosszú életút megpróbáltatásain, sorsa különös és néha keserű mozzanatain. Mindezek nyomán a küzdőképesség, s az élet szeretete bontakozik ki.
A kétnyelű monográfiát gazdag képmelléklet színesíti. A családi archívum fotói, valamint a különféle jelentősebb események képei mind a gazdag életút állomásait mutatják be.
„Kiss Sándor jellemrajzában és üzenetében oly sokszor fordult elő a kis és nagy jelző, hogy nem is tehettem egyebet, minthogy a végén egy hús-vér Kiss nagy Emberről írjam meg A nagy Kiss című monográfiát” – hangzik el végszóként.
A könyv beszerezhető az ipolysági kulturális intézményekben.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)