A kassai Palladis Polgári Társulás népszámlálással kapcsolatos Láthatatlan energia című kisfilmjeiben Kassán élő, az egész magyarság számára példaképül szolgáló egyéneket mutatnak be. A sorozat negyedik részében Hanesz Angelika tanárnő személyével és munkájával ismerkedhetünk meg.
A két nyelvű, szlovák és magyar nyelven készült kisfilmben a rokonszenves fiatal tanárnő azzal kezdi a bemutatkozást, hogy egy tiszta magyar lakosságú bodrogközi kis faluban Örösben töltötte gyermekkorát, kezdte iskoláit, majd az alsó tagozat befejezése után Nagygéresben folytatta, ezután pedig szülei a kassai magyar gimnáziumba íratták. Amikor leérettségizett, részben szülei, részben tanárai tanácsára a Kassai Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának hallgatója lett. Változást jelentett ugyan a szlovák nyelvű tanulás, de megbirkózott vele, különösebb gondot nem okozott számára, és 1994-ben sikeresen elvégezte az egyetemet.
Szerencsés véletlenként éppen ekkor vezették be az alapiskolákban is az informatika oktatását, és bár nem volt pedagógiai képesítése, viszont szaktudása igen, tanítani hívták. Igazgatója tanácsára később pedagógiai képesítést is szerzett, majd a Jozef Šafárik Egyetemen továbbképzésen vett részt, így ma már egyetemi szinten is oktat. Nagyon jól érzékeli, hogy mennyit fejlődött a tudomány, az informatika, hiszen kezdetben még PMD számítógépekkel, DOS operációs rendszerrel dolgoztak. Az egyetemen az IT Akademia projektben pedig olyan informatikai módszertant dolgoztak ki, amelyet haszonnal alkalmazhatnak a tanárok.
A tanárnő jelenleg a buzitai magyar tanítási nyelvű alapiskolában tanít, természetesen magyarul, a szlovák nyelvet az egyetemen használja, az angol nyelvet a nemzetközi konferenciákon, no meg tudvalevő, hogy a robotika, az informatika nyelve az angol. Ő pedig teljes mértékben elkötelezte magát a robotikával.
Tizenkét évvel ezelőtt alapították meg a Talentum Alapítvány keretében a programozó műhelyt, tíz éve pedig már nagyon komolyan, magas szinten foglalkoznak robotok megalkotásával.
Ezek úgynevezett lego robotok, de a munkát, az alkotást magas szinten végzik, tehát nem a gyerekek által összerakott játékokra kell gondolni. Az első versenyre is tíz éve neveztek be, azóta számos nemzetközi versenyben vettek részt. Jártak az Amerikai Egyesült Államokban, a Kanári-szigetek egyikén, Tenerifén, Tallinban, Hollandiában. A versenyek mindegyike sok tapasztalatot, tanulságot és jó kapcsolatokat hozott számukra.
Legnagyobb sikerüket Tallinban érték el, ahol száztíz csapat között lettek elsők. Pedig kezdetben nem ment zökkenőmentesen a bemutatkozás, időközben változtattak, fejlesztettek, küszöbölték ki a hibákat. És amikor az eredményhirdetésre került sor, és már a negyedik, harmadik majd második helyezettet is bejelentették, teljesen lemondtak arról, hogy ott bármiféle elismerést kapnának, aztán elhangzott a kassai csapat neve. A bejelentés annyira hihetetlen volt számukra, hogy meglepetésükben képtelenek voltak átvenni a díjat. Ezen a versenyen is megmutatkozott, de az egész tevékenységükre jellemző a tagok nagyon erős összetartása, az együtt egymásért elve. Hanesz Angelika kifejtette azt is, hogy állandóan tanulnak egymástól is, ugyan ő a tanárnő, de maga szintén tanul a gyerekektől. Egymást formálják és sokszor úgy érzi, hogy a tanító-tanítvány viszony mellett nagyszerű társai is egymásnak.
A tanárnőt 2019-ben a Szlovákia legjobb tanára versenybe is benevezték. Legnagyobb meglepetésére közönségdíjas lett. Megtisztelve érezte magát, hogy megkapta ezt a címet, és ezáltal a példásan kiemelkedő munkát végző pedagógusok társaságába került.
Kassát ma már nagyon közel érzi magához, a Kultúrparkban működő Talentum programozó műhely pedig szívügye, sorsa, hobbija és végtelenül szerencsésnek mondja magát, hiszen a munkája a hobbija, a hobbija a munkája, az informatika és a tanítás a mindene.
A város egyik legrégibb tereként számon tartott Domonkos tér és az itteni piac a kedvenc helye, ahol szívesen vásárolgat a hazai terményekből és kézműves termékekből a környékbeli termelőktől, de a magyarországiaktól illetve a szülőföldjéről, Bodrogközből érkező árusoktól is. Örömére szolgál továbbá, hogy a kelet-szlovákiai metropoliszban olyan nagy informatikai cégek is megtelepedtek, mint a T-Systems, a Global Logic, ahol a fiataloknak ugyancsak helyük lenne. Meg kellene azonban teremteni a módját, hogy a jól képzett felvidéki fiatal szakemberek itthon maradjanak, itthoni közegben érvényesítsék tudásukat és találják meg boldogulásukat.
Helyes, hogy világot látnak, vágynak megismerni más tájakat és munkamódszereket, de tudatosítaniuk kellene, hogy itthon a helyük, ugyanakkor a társadalomnak is olyan körülményeket illene biztosítani számukra, hogy megérje nekik a szülőföldön maradást választani.
Talán a tanárnő jelenlegi tanítványai már megérik ezt.
(BM/Felvidék.ma)
