Sokunk szekrénye, ládája avagy padlása tele van régi családi emlékeket őrző, történelmi értékű tárgyakkal, őseink hagyatékával. A családi fotógyűjtemény is rejtegetheti csodás, rég letűnt korok emlékeit. S előfordulhat az is, hogy az archívumunkban ismert és elismert fotográfus alkotásai is fellelhetőek. Ez történt Kutak Adrienn ipolysági keramikusművésszel is, akinek családi fotói között Blüh Irénnek, a Bauhaus-iskola szlovákiai képviselőjének alkotásai is megtalálhatók.
Az egyik fotó a kikorongolt kerámiatál díszítése közben örökítette meg a kezdő keramikusművészt, egy másik fotón az ifjú művész házaspár jelenik meg. A különös beállítású fekete-fehér fotográfiákat az idős fotóművész Ipolyságon készítette, a Kutak-Jasenský házaspár műhelyében.
Mint a Felvidék.ma-nak Kutak Adrienn elmondta: nyolcvanhárom nyarán ismerkedtek meg Blüh Irénnel, aki az Ipoly menti városkához közeli gyűgyi gyógyszanatóriumban kezeltette magát.
„Bakabányai stílusú népi kerámiákat mutattunk be, illetve árultunk a gyűgyi turistáknak, a szanatórium vendégeinek. Az alkotásaink megtetszettek a fotográfusnak. Ezt követően jelent meg a műhelyünkben” – mesélte a keramikusművész.
A látogatásra a közel 80 esztendős fotográfus természetesen a fényképezőgépével érkezett. Használatba is vette, megörökítve a művész házaspárt. A legközelebbi találkozásra már a kinagyított, s a hátoldalukon lepecsételt fotográfiákkal érkezett Ipolyságra.
Az alkotás folyamatát is megörökítette a fotográfus az ipolysági látogatás során (Fotó: Kutak Adrienn családi archívuma)
A kapcsolat a későbbiekben is fennmaradt. A fiatal művészek pár alkalommal meglátogatták Blüh Irént pozsonyi lakásában.
A Bauhaus-iskola hatása
Blüh Irén 1904. március 2-án született Vágbesztercén, magyar gyökerű családban. Tanulmányait szülőfalujában, majd 1914–1918 között egy trencséni piarista gimnáziumban végezte. Érettségi után bankban dolgozott. Férje Weiner Král Imre festőművész volt. 1921-ben bekapcsolódott a kommunista párt munkájába. 1924-től kezdett fotózni.
Lényéből fakadó témaérzékenységét ugyan nem, de szakmai fejlődését nagyban befolyásolta a Bauhausban töltött két év.
1931-1933-ban Dessauban a Bauhaus iskolában J. Albers, W. Kandinsky, Joost Schmidt és W. Peterhans mellett tanult tipográfiát, fotózást és alkalmazott grafikát.
Walter Peterhaus tanára a fotózásról eképpen vélekedett:
„…a fotó jellegzetes szemléletet közvetít a dolgokról és az emberekről, megrázóan mélyreható szemléletet, amelynek alapja technikájának összetéveszthetetlen, kifejezetten sajátos volta, az a tulajdonsága, hogy a tények bőségéből ad válogatást.”
Blüh Irén Dessauba érkezésekor már hét éve aktív fotós volt, képeit folyamatosan közölték.
Fiatal pásztor – 1927. (Forrás: revizoronline.com)
1933-ban visszatért Pozsonyba, s egy könyvkiadó és könyvesbolt vezetője lett. A felvidéki Sarló-mozgalom tagjaként intenzív politikai tevékenységet folytatott, fényképeivel is elkötelezett politikai törekvéseit szolgálta. Szociofotókat készített, majd többekkel közösen megalakította a Szociofotó csoportot. Szervezője, munkatársa volt a háromnyelvű avantgárd színház és agitprop Dielňa csoportnak. 1941-ben csatlakozott az antifasiszta földalatti mozgalomhoz. 1945-től 1948-ig a Pravda Kiadó vezetője volt. 1948–1966 között könyvtárigazgató, főiskolai tanár volt Pozsonyban. 1966-ban visszavonult a közélettől, és fotózással foglalkozott.
Szociálisan érzékeny témák mestere
Amatőrként kezdett fotózni, rögtön a szociálisan érzékeny témákhoz nyúlt már a húszas években.
Munkásságának középpontjában a szociofotózás állt. E téren szervezői tevékenységet is folytatott.
A 30-as évek elején szociofotó-csoportot hozott létre Pozsonyban. Műveinek nagy részén érződik a Bauhaus fotószemléletének hatása. A szlovenszkói magyar szociofotózás szakmailag egyik legképzettebb, leghatékonyabb művelője volt.
Piaci árus – 1930 (Forrás: revizoronline.com)
Hosszú művészi pályája során számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be. Többek között Pozsonyban, Besztercebányán, Berlinben, valamint Budapesten volt önálló kiállítása. Csoportos kiállítóként jelen volt mások mellett Brünnben, Lipcsén, Prágában, Stuttgartban, Zürichben.
Blüh Irén a Bauhaus-iskola egyetlen fotográfiai szakos növendéke a szlovákiai művészvilágban, aki mindvégig fekete-fehér kompozícióban gondolkodott.
Közel a kilencvenedik életévéhez, 1991-ben hunyt el Pozsonyban.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma/artportal.hu/revizoronline.com)
