Írtak róla regényeket és tanulmányokat, forgattak kalandos életéről magyar és külföldi filmeket, de még opera és táncjáték hősének is választották.
A világutazó, hajós, katona és földrajzi leíró Benyovszky Móric, Madagaszkár első európai uralkodója születésének 280. és halálának 235. évfordulója alkalmából hirdetett emlékév megnyitóját a Fővárosi Állat- és Növénykert Madagaszkár Házánál, a Benyovszky Emlékszobornál tartották.
Nagykövetek, a magyar kulturális és tudományos intézmények számos vezető személyisége és a sajtó képviselői jelentős számban vettek részt az eseményen.
G. Németh György, a Benyovszky Nemzeti Bizottság és a Benyovszky Társaság elnöke, Hegmanné Nemes Sára, a Magyar Posta Zrt. elnöke és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára (b-j) a Benyovszky Móric születésének 280. és halálának 235. évfordulója alkalmából rendezett Benyovszky-emlékév megnyitóján és az ennek alkalmából kiadott emlékbélyeg kibocsátásán a Fővárosi Állat-és Növénykert Madagaszkár-házának kertjében (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
A vendégeket elsőként köszöntő G. Németh György, a Benyovszky Nemzeti Bizottság és a Benyovszky Társaság elnöke az emlékév céljaként azt jelölte meg, hogy tegyük helyre a Benyovszky-képet, itthon és a nagyvilágban egyaránt. Ebben segíteni fognak a konferenciák, kiállítások, valamint az orosz, az amerikai és az ausztriai központi levéltárakból érkezett értékes dokumentumok.
Benyovszkyt gyakran emlegetik Madagaszkár királyaként, ami pontatlan. A szigetnek, amelyért sokat tett, kormányzója volt, tehát a király szót tegyük mindig idézőjelbe.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára köszöntőjében nyughatatlan lelkű világutazónak, kiváló felfedezőnek nevezte a különböző szabadságküzdelmekben nagyszerű katonaként is helytálló Benyovszkyt.
Számítunk arra, hogy az emlékév eseményeibe számos külföldi, köztük szlovák, amerikai, kínai szakember kapcsolódik be, hiszen világfi, de egyúttal tipikus Közép.-európai volt, akit magukénak vallanak a magyarok mellett a szlovákok, a lengyelek és kicsit az osztrákok is.
Randrianasolo Richárd, Madagaszkár tiszteletbeli konzulja (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete magyarul mondta beszédét a romantikus hősről, akiről annyi nyelven oly sok művet írtak, néhányat ezek közül lengyelül. Lengyelországban különösen népszerű Benyovszky, de azért már tudomásul veszik, hogy magyarnak született az akkori Magyarországon.
Hegmanné Nemes Sára, a Magyar Posta Zrt. elnöke, aki bemutatta az alkalomból kiadott Benyovszky Emlékbélyeget.
Benyovszky a Nyitra megyei Verbón született 1746-ban, Benyovszky Sándor lovassági tábornok és Révay Róza bárónő gyermekeként. A fiút már korán a bécsi hadiiskolába küldték és apja révén hadnagyi rangban, még szinte gyermekként vett részt a hétéves háborúban, majd Lengyelországba szökött.
Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út elmaradt, ugyanis részt vett 1767-ben az orosz megszállók elleni lengyel nemesi felkelésben.
A vereség után orosz fogságba esett, Kijevbe, később Kazánba szállították, ahonnan először sikeresen megszökött, de Szentpéterváron ismét a cári hatóságok kezére került.
Benyovszkyt 1769 novemberében Szibériába deportálták, gyalog kellett megtennie az utat a számára kijelölt Kamcsatka-félszigetig, az Orosz Birodalom legtávolabbi pontjáig, amit egy év menetelés után ért el. A száműzetés időszakában elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. Műveltségével megnyerte a helyi kormányzó bizalmát, amit szabadulására használt fel: elfoglalta az erődöt, és kiáltványt bocsátott ki fogolytársaival, melynek harciassága később Pugacsovot és a dekabristákat is megihlette.
A kiszabadult Benyovszky társaival hajóra szállt, és elhagyta Szibériát, beutazta az Aleut és Kurill-szigeteket, végül Makaóra, majd 1772-ben Párizsba jutott. Hamarosan francia szolgálatba állt, és részt vett a madagaszkári expedícióban. Mert emberséges vezető volt, a malgas törzsek királyukká választották.
A környező szigetek francia kormányzóival kialakult konfliktusok és a katonák közt pusztító járvány miatt azonban visszatért Európába. Mária Terézia 1778. április 3-án Bécsben kelt oklevelében magyar grófi méltóságot adományozott neki.
Madagaszkár visszaszerzéséhez megpróbált támogatókat találni Európában, a Párizsban élő Benjamin Franklinnel kötött barátsága révén még a függetlenségi háborút vívó Egyesült Államokat is megpróbálta megnyerni tervének – támaszpontot ígérve a britek ellen – de nem járt sikerrel.
1785-ben aztán úgy döntött, saját erejéből szerzi vissza a szigetet, ami a malgas törzsek segítségével sikerült is. Nem tartott sokáig a béke, mert régi ellenfele, a közeli francia sziget kormányzója 1786 tavaszán bosszúból támadást indított Madagaszkár ellen, és május 23-án döntő vereséget mért a gróf bennszülött csapataira. Az ütközet során maga Benyovszky Móric is életét vesztette, a négy kontinenst bejáró grófot később a róla elnevezett Mauritania erődje mellett temették el.
Elsőnapi bélyegző a Benyovszky Móric születésének 280. és halálának 235. évfordulója alkalmából rendezett Benyovszky-emlékév megnyitóján és az ennek alkalmából kiadott emlékbélyeg kibocsátásán (Fotó:
MTI/Kovács Tamás)
Kalandos útjai, szibériai szökése a 19. század során számos szerzőt megihletett, francia nyelvű kéziratai már halála után megjelentek. Magyar nyelvre Jókai Mór fordította le életrajzát, és később maga is írt egy regényt a világjáró Benyovszkyról.
Az emlékév keretében nemzetközi tudományos tanácskozás, könyvkiadás, szoborállítás, előadások és megemlékezések lesznek itthon és világszerte. elsősorban a külföldön élő magyarság körében. A tervek között szerepel a Benyovszky c. új magyar musical bemutatása, és fordulatokban gazdag életéről újabb, külföldi levéltárakból érkezett értékes anyagokat fognak bemutatni a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum közvetítésével.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
