A Versenyparipák Pozsony vármegyéből című írás a 19. századi lótenyésztési viszonyokat tárta fel, valamint az első híres méneseket mutatta be. A folytatásban annak a Rudolf Wiener-Welten lovagnak a sikereiről olvashatunk, aki a csallóközi istállójában messze földön számon tartott sztárlovakat tenyésztett és nevelt. A magyarországi és erdélyi magánménesek között Blaskovich Ernővel (Kincsem gazdájával), báró Üchtritz Zsigmonddal (a bősi gróf fivérével), gróf Eszterházy Ferenccel (Tata birtokosával), Dreher Antallal (a híres sörgyárossal és sportlótenyésztővel) és gróf Batthyány Elemérrel, a Magyar Lovaregylet (Hungarian Jockey Club) tevékeny elnökével említették egy sorban. Úgy tartják, a népszerű író, Krúdy Gyula róla mintázta az Isten veletek, ti boldog Vendelinek! című novellájában szereplő lovagot.
Wiener-Welten békei és gombai birtokának angol telivérei váltak világhírűvé. A korabeli leírások alapján az uradalmához tartozott Gomba, Béke, Csallóközcsütörtök, Olgya, Tonkháza, Misérd, Torcs, Szemet, Királyfia, Bacsfa, Doborgaz, Keszölcés és Kürt. Összterülete a 20. század elején 7300 magyar hold volt. Az angol telivéren kívül még angol félvér és angol Shiere horse tenyésztése folyt itt. Az állománya 3 telivér angol ménből, 22 telivér kancából és szaporulatából, valamint 2 Shiere horse ménből és 2 kancából állt. Mindezeken kívül igáslovakat is tartott.
A beszámolók szerint épületei, munkásházai és istállói országos viszonylatban mintaszerűnek számítottak. Berendezésük a tisztaság, a szakszerűség és célszerűség tekintetében több szakember érdeklődését váltotta ki.
Gomba nevű telivér mén, a csallóközi csodaló (Borovszky nyomán, Fotó: Darnai Zsolt archívuma)
A csallóközi csodaló
Az 1895-ös budapesti futam nagy meglepetésének a lovag Gomba nevű lovát tartották. A tavaszi Károlyi Gyula gróf emlékversenyen a kétéves paripák számára kiírt legnagyobb díjért éppen a jövő reménységei futottak. A szakértők körében jó híre volt Wiener-Welten Gombájának. A fogadók viszont kevésbé bíztak benne, mivel korábban még nem futott. A jó start után a lovak egy csomóban indultak el, ám a favoritokat megelőzve, kevés küzdelem után Gomba elhagyta a mezőnyt, majd győzött. A tudósítók szerint a 40 000 korona díjazású emlékverseny győztese, a (nemes)gombai Gomba volt a nap fénypontja.
A Szent István-díj favoritjai: Ignácz, Tokió és Gomba
1896 nyarán ennek a három paripának a nevét mindenki ismerte a fővárosi derbin. A díj meghirdetett összege, a 80 000 korona jelentősnek számított, ezért a tulajdonosok korábbi futamok győztes lovait, valamint különböző külföldi és hazai díjak nyerteseit nevezték be. Olyan nagy nevek érkeztek, mint Batthyány Elemér gróf, Blaskovich Ernő, Dreher Antal (II. Anton), Üchtritz Zsigmond báró és természetesen Wiener-Welten lovag.
A közönség nagy része hallgatott a szakértők véleményére, ezért Tokióra fogadtak. Végül olyan nagy lett iránta a bizalom, hogy a bukmékerek nem akartak több pénzt elfogadni rá.
A rajtot követően, a papírformának megfelelően, Tokió nagy sebességgel tört az élre, nyomában a gombai csodalóval, Gombával. A futam nagy részén ez a sorrend nem változott. A hajrában azonban Ignácz elhagyta Gombát, és nagy párharc után, a fogadók sokaságának csalódására, az utolsó száz méteren átvette a vezetést, hogy elsőként haladjon át a célkarikán. Ez a szerencsés fogadóknak tizennégyszeres pénzt hozott. Mivel aznap majdnem mindenki Tokióra tette a pénzét, ezért óriási összeg veszett el. A győztes tehát Üchtritz Zsigmond báró Ignácza lett, ám szépen teljesített a harmadik helyezett Gomba is.
Híradás Wiener-Welten lovag angliai útjáról (Vadász- és Verseny Lap, 1896, Fotó: Darnai Zsolt archívuma)
Furcsa lónevek a derbin
A huszadik század elején Wiener-Welten lovag szokatlan névadásával hívta fel magára a figyelmet. Habár a lótenyésztők igyekeztek jó hangzású és könnyen elsajátítható nevekkel ellátni győztes paripáikat, a híres Gomba tulajdonosa egészen más módszert alkalmazott. A csikó apjának és anyjának nevéből megtartotta az első szótagokat, amelyeket szóösszetételként kiegészített az évjárat megfelelő betűjével. Így keletkeztek olyan nevek, mint Monxainpetr, Kamorvsan, Kigridic vagy éppen Negomglen. A derbik közönsége csodálkozva fogadta ezeket az értelmetlen lóneveket.
1908 januárjában is arról szóltak a híradások, hogy a gombai ménes három kiváló lóval ért el szép eredményeket. A lovag névadása alapján a győztes paripák: Hexenmeister, Nugommorv és Rentier.
Gomba a hirdetésekben
A híres futamokon népszerűségre szert tett paripák további bevételeket hoztak a tulajdonosnak. A szaklapokban a lótenyésztők számára sorra jelentek meg a lovag hirdetései, amelyek szerint a gombai ménesben Veles, Gomba és Llubar 1200, 1000 és 400 koronáért fedeztek. A kancák gondozását és ápolását a kisbéri árszabás alapján számolták. A bejelentéseket a gombai ménesintézőséghez kellett megtenni, melynek postaállomása Csallóközcsütörtök volt, vasút- és távirdaállomása pedig Somorja-Úszoron.
Tudósítás Gomba győzelméről (Budapesti Hirlap, 1895, Fotó: Darnai Zsolt archívuma)
Az érzékeny veszteség
Ha lótenyésztésről volt szó, akkor Wiener-Welten lovag még Angliáig is elutazott egy-egy remeknek ígérkező mén kedvéért. Így tett akkor is, amikor Maikönig nevű lova eredményein felbuzdulva, annak apját kívánta megvásárolni. Útját siker koronázta, így ő lett a tenyészmén, Mayboy gazdája. Az 1880-as születésű ló apja Xenophon, anyja May Day volt, és legsikeresebb utódának Maikönig bizonyult. A lovag nem alaptalanul remélte hát, hogy a Csallóközbe, a gombai ménesébe szállított csődör újabb sikeres versenylovak tulajdonosává teszi.
Az 1898. év azonban nem várt kellemetlenséget hozott az osztrák istállótulajdonosnak. A távoli Angliában hivatalosan is publikálták Mayboy félvér származását, mivel pedigréje csak az ötödik generációig terjedt. Ezzel a lovag végleg elvesztette a tenyészló megvásárlásába fektetett pénzét.
A bécsi derby szenzációja
A császárváros legöregebb turflátogatói sem emlékeztek annyi érdeklődőre, mint amennyit az 1904-es derbi vonzott. A fő szenzáció mégis a francia „champion-zsoké”, Stern volt, aki Párizsból érkezve, Wiener-Welten sárga-kék dresszét magára öltve, magabiztosan nyerte a 8000 korona díjazású futamot. Gyönyörűen lovagolt, a klasszis zsokék higgadtságával és számításával. A beszámolók szerint „csinos, pirospozsgás képü, szőke fiu, higgadt legényke, a kinek szörnyen nagy az önbizalma”. Ugyancsak ő lett a győztese az Osztrák Zsoké Club 100 000 korona értékű díjának. A favorit lovaglásáért 10 000 koronát kapott, aminek alapján nagy úrnak mondták, akinél gyémántokkal kirakott arany cigarettatárcát véltek látni. Miután vendéglátóitól elköszönt, „kint számlálta meg az ezreseket és százasokat. Ezután valamennyit a zsebébe gyömöszölte.” A lovag pedig aznap újabb győzelemmel lett gazdagabb.
A Berlin–Tata kocsiverseny első díja (a Vasárnapi Ujság nyomán, 1899, Fotó: Darnai Zsolt archívuma)
A Berlin–Tata Kocsiverseny lovagja
Amikorra a Berlin–Tata útvonalon megtartott sportrendezvény résztvevői megérkeztek a tatai kastélyba, addigra már Londonból, Párizsból és Berlinből javában özönlöttek a sajtó tudakozó táviratai. Nem csoda, hiszen a magyar és a külföldi lovasok 1899-ben is keresték a kihívásokat, ezért a távhajtáson a hazai grófokon és bárókon kívül osztrák és porosz úri lovasok is gyeplőt ragadtak. Ez pedig a korban óriási szenzációnak számított.
A tatai kastélyban csak a vadászatok alkalmával volt olyan élénk élet, mint a fogatverseny idején. Bécsből és Budapestről nagyon sok vendég érkezett, akik jelen akartak lenni a versenyzők fogadásán. Habár a nagyobb városokból folyamatosan küldték a futam állását jelző táviratok, azért az izgalom végig érzékelhető volt. A hosszú út során ugyanis több kellemetlen meglepetés érte a hajtókat. Az egyiknek a lova betegedett meg, a másiknak a kocsija vált használhatatlanná, de olyan is akadt, akit a felvezető biciklistája tévesztett meg. A versenyzők ugyanis a könnyebb tájékozódás érdekében kerékpárosokat fogadtak, akik előttük karikázva mutatták az egyes települések közötti utat.
Október 16-án reggel hét és nyolc óra között, három percnyi időközökkel, összesen 20 fogat rajtolt el Berlinből, a tempelhofi mezőről. Tatára elsőként október 20-án este, 10 óra 17 perckor egylovas fogatával báró Senft porosz főhadnagy érkezett meg 110 óra 21 perces idejével. Másodikként, alig egyperces különbséggel ott volt a nyomában Wiener-Welten lovag.
Utóbbi már ekkor ismert osztrák sportsman és versenyistálló-tulajdonos volt. Hírnevét a több győzelmet elért Gomba nevű lovának köszönhette. A távversenyen kocsijába a hétéves magyar Cservonna és a tízéves angol-amerikai Raps volt befogva.
Habár Wiener-Welten lovagot a korabeli közvélemény osztrák sportemberként tartotta számon, kétségkívül jelentős eredményekkel járult hozzá a magyarországi lótenyésztéshez. Olyan paripák kerültek ki a kezei közül, amelyek a versenytársak figyelmét is a Pozsony vármegyei birtokára irányították. A gombai ménes aranykorának híres csodalova, Gomba pedig a mi régiónk kincse lett.
A gombai ménes hirdetése (Vadász- és Verseny Lap, 1914, Fotó: Darnai Zsolt archívuma)
Felhasznált irodalom:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye és Pozsony, 1904;
Dr. Ortvay Tivadar: Állatgazdaságtörténelmi adalékok. Különös tekintettel Pozsonymegyére II. In Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 11. évf., 1904., Korabeli újságok (Vadász- és Verseny-lap, Budapesti Hírlap, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság, Pesti Napló, Az Újság, Nemzeti Újság, Magyarország, Szent-György Képes Sportlap számai).
(PaedDr. Darnai Zsolt/Felvidék.ma)
