A háromnapos Jánoki Fesztivál augusztus 27. és 29. között zajlott. A Köztér projekt jóvoltából valósulhatott meg, mely az Intgerreg V – A Szlovákia és Magyarország Együttműködési Program része.
A pénteki napon a gyerekek kézművességgel foglalkoztak. Augusztus 28-án, szombaton kora délután a községi hivatal termében Begala Gyula polgármester és Szinnyei András, Hatvan alpolgármestere üdvözölte az egybegyűlteket. Az alpolgármester a jánoki születésű Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881–1923) unokája, akit a Magyar Hiszekegy című verse tett híressé.
A Magyar Hiszekegy (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ő elmondta, a két település kapcsolata tízéves múltra tekint vissza. Akkor elsődleges cél volt, hogy nagyanyjának emlékművet állítsanak. Ez megvalósult. Második álmuk egy emlékszoba létesítése volt, mely ne csupán a Sziklay családra emlékeztessen, hanem a település történetét is mutassa be. A helytörténet és hagyományőrzés otthona legyen, mely a közösség fejlődését szolgálja.
Az emlékszoba ünnepélyes felavatása után hat előadásra került sor, mely a település történetével, hagyományaival és természeti kincseivel foglalkozott. Ebből az alkalomból adták ki az Egy család emlékezete – szeretet és összetartozás című, 128 oldalas kétnyelvű kötetet, mely a Sziklay család és a falu régészeti emlékeit, történetét, élővilágát és egykori gazdálkodását mutatja be nyolc szerző tanulmányán keresztül. A kötetet Deme Ágnes és Kökény Ferenc szerkesztette (Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, Hatvan).
Az emlékszoba (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Elsőként Szanyi Mária néprajzkutató szólt a hagyományokról, saját tapasztalataiból is merítve. Szülőfalujához akkor került közelebb, amikor néprajzi szakdolgozatát írta. A többi környező falutól eltérően, Jánoknak nem volt művelt gazdarétege, mely hordozta volna annak kultúráját. Nem került ki közülük pap, tanító, vagy ügyvéd. Zsellérek és vendégmunkások laktak itt. Azt mondják, ha egy öregember meghal, elégett egy könyvtár! Ne engedjük! Minden család megírhatja a történetét. Faggatni kell a nagyszülőket! Így lehet formálni a falu társadalmi tudatát.
Deme Ágnes, a hatvani múzeum néprajzosa a betlehemezés szokásáról szólt. A Bódva-völgyében Szlovákia magyarok lakta területei közül itt lelhető fel a legtöbb élő betlehemes hagyomány. A felföldi típusú játékra két figura jellemző: az Öreg és a Kecskés. Az utóbbit vélhetőleg a farsangi játékokból „kölcsönözték”. A süket öreg pásztor a humor forrása, mert mindent félrehall. Ebben a típusban is természetesen bemutatják a születéstörténetet, következik a pásztorok ébresztése, akik a Kisjézust megajándékozzák. Felhangzanak a tipikus karácsonyi énekek. Jánokon a katonasorban lévő legények adták elő. Az első fellépésre Karácsony viliáján került sor. A templomban azután a fellépések Vízkeresztig folytatódtak. A szereplők rendszerint fehér viseletet hordtak és csörgőbotot. A változó életmód és a lakáskultúra átalakulása elsorvasztotta a betlehemezést, ma viszont szervezett programként éledt újjá.
Az előadások közönsége (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Szitás Éva botanikus, a Kelet-szlovákiai Múzeum munkatársa Jánok környéke növényvilágának érdekességeit mutatta be. A terület erdei a tölgyes gyertyános pannon erdőkhöz tartoznak, melyek melegebb éghajlatúak. A Kassai-medence klímája jellemzi. A Bódvai-dombság a Nyugati Kárpátok rendszerének déli részén található és átnyúlik Magyarország területére, ahol Cserehátnak és Putnoki-dombságnak hívják. A Bódva, az Ida- és Jánoki-patak, valamint a Kanyapta uralja. Kitért a jánoki halastó növényzetére is. A település környékén összességében nyolc veszélyeztetett, illetve védett növény található. Viszont a terület már nem védett, mint egykor.
Kollégája, Miroslav Fulin a környék állatvilágát mutatta be. Összességében 93 madárfaj található a területen. Van itt fekete gólya és parlagi sas. Fészkel itt a haris, a rétihéja, darázsölyv, vagy törpegém. A vidra szintén honos ezen a területen. A hód a táj menedzsere, ismét visszatért. Az emlősök közül 40 fajt találtak. Az említett állatok közül 17 faj európai jelentőséggel bír.
Kökény Ferenc a település történetét ismertette. A terület birtokosa a Jánoki család lett, mely a Hont-Pázmány nembéli Lampert leszármazottja. 1398-ban majd százéves perpatvar és kardcsörtetés után, Demeter püspök véget vetett a vitának, megszerezte a birtokot. Testvére, István itt telepedett le és alapítója lett a Jánoki, illetve Vajdai testvércsaládnak. Az előbbi 1740-ben halt ki, az utóbbi már a 15. század végén. A család tagjai megyei szinten vállaltak szerepet. 1640-ben a török teljesen elpusztítja, így 1648-ban lakatlan. Bocskaitól kezdve Rákócziig e falvakat nem kerülték el a seregeik, mivel azok rendszerint a folyók mentén haladtak. 1715–20 között a falunak két adófizetője volt, de hamar magára talált és 1828-ban már 809 lakos élt Jánokon. A római katolikusok és reformátusok mellett megjelentek a hacsavai ruszinok is, akik görögkatolikusok voltak. Ők később a szlovák nyelvre váltottak át. 1835-ben tűzvész pusztított. Az I. világháború előtt 5-8 lengyel család is letelepült. A II. világháborúban súlyos harcok zajlottak a környéken. Mindkét világégésben 20-20 lakos esett el. 1945 után számos családot Magyarországra telepítettek ki, onnan meg szlovákok jöttek. A Csemadok megalakulása pozitívan hatott az identitás megőrzésére. 1978-ig működött magyar iskola a faluban.
A falu múltja fényképeken (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ő is arra buzdította a helyieket, hogy gyűjtsék az adatokat. Gyergyószentmiklós példáját hozta föl. Egy honlapot hoztak létre, melyre mindenki felteheti az emlékeit. Így komoly értékeket lehet megőrizni, megmenteni, közzétenni.
Millisits Máté a költőnő budapesti síremlékét mutatta be, melyet Horvay János (1874–1944) alkotott. A Nemzeti Sírkert kiemelt, 28-as parcellájában található a Papp–Váry házaspár sírja. Horvay a művészet egyetemes nyelvén fogalmazta meg üzenetét, mely a fiatalon elhunyt költő és a Trianon miatti gyászt is szimbolizálja.
Az előadások után a községháza udvarán fellépett a helyi Napsugár női éneklőcsoport, Rezes Gyula Szepsiből, a bódvavendégi férfikar. Egy helyi csoport régi slágereket adott elő új köntösben, Molnár Eszter és Bukovics Kinga Hatvanból francia, angol és magyar könnyűzenei számokat tolmácsolt.
A Napsugár (f) és a bódvavendégi férfikar (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A templomkertben a költőnő versei hangzottak el, a résztvevők megkoszorúzták Szeréna obeliszkjét, majd a római katolikus templomban orgonahangversenyre került sor. Takács Dénes somodi és jánoki római katolikus plébános játszott. Közben a miskolci Szabó-Sári Anikó a Gönczy Béla által megzenésített Papp-Váry Elemérné verseit énekelte. A műsor végén felhangzott a Himnusz, majd fogadás következett. Annak végén Szinyei pénzadományt adott át a jánoki polgármesternek. Ezt követően utcabálra került sor.
A sikeres háromnapos rendezvény vasárnap a kassai Thália Színház előadásával ért véget. Egressy Zoltán Portugál című darabját adták elő.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
