A párkányi régióban húsz éve működő Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás szeptember első napján emlékezett Esterházy Jánosra, a felvidéki mártírpolitikusra, a születésének 120. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozattal.
Az ünnepi emlékezés a Párkányi Városi Múzeumban vette kezdetét, ahol megnyílt a „A mi jelünk a kereszt – Isten szolgája Esterházy János” című kiállítás. Érkeztek vendégek a régióból, és a Duna túlpartjáról egyaránt.
A szép számban megjelent közönség soraiban köszönthették Prokopp Mária művészettörténészt és Romanek Etelkát, Komárom-Esztergom megye önkormányzatának alelnökét. Az emlékezés állomásait végigkísérte Fóthy Zoltán esperesplébános és Popély Gyula történész.
Juhász Gyula múzeumvezető a megnyitóban elszavalta Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című költeményét. A Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola tanárai, Kurina József fuvola- és Gáspár Bettina hegedűjátéka emelte az ünnep hangulatát.
Esterházy János szellemi és lelki örökségét dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató idézte fel. Ismertette a gróf felvidéki magyarságra testált hagyatékát, mely a keresztény hit megtartására és a nemzeti identitás megőrzésére irányul.
„Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatig sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és melynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon – hagyta ránk örökül, mellyel megelőzte korát, megsejtve a ránk leselkedő veszélyeket. Figyelmeztetése szól a mai kor emberének, hisz a hatalmas hullámként ránk zúduló globalizáció két fő céltáblája a keresztény hit és a nemzeti értékek” – mondta Molnár Imre.
Ismertette az 1945 után bekövetkezett történéseket, mely a hit próbatétele volt Esterházy számára, és amelyben megtalálta azt az utat, mely Krisztus felé vezetett, és engesztelő áldozatként ajánlotta fel magát és szenvedéseit népéért, a felvidéki magyarságért.
„Jézus Urunk, engesztelő áldozat kívánok lenni itteni magyar népünkért, s veled együtt kérni az Atyát, mentse meg ezt a mi szegény népünket a pusztulástól, a kitelepítéstől és minden pusztító veszedelemtől. Hogy segítsem keresni ezt a kegyelmet, csatlakozni kívánok Jézus szívéhez a keresztfán a szentmiseáldozatban, s vele együtt kívánok engesztelő áldozattá válni” – hangzott Esterházy János életfelajánlása.
Molnár Imre elhozta és bemutatta az Isten szolgája Esterházy János emlékkönyv III. kötetét.
„Aki kézbe veszi ezt a könyvet, megismeri annak sokrétűen gazdag tartalmát, az talán közelebb kerül Esterházy János lelkiségéhez s ráismer annak máig hatóan aktuális üzenetére” – mondta Molnár Imre, a könyv szerkesztője, majd így folytatta: „Felemelő érzés olyan kötetet megjelentetni, amelyben az eltérő történelmi narratívák miatt máig meglévő értelmezési különbségek ellenére is együtt szerepelnek cseh, lengyel, magyar és szlovák szerzők írásai. Mi több, a kötet szerzői közt szereplő egyházi és közéleti személyiségek, tudós történészek, költők és filozófusok, vagy épp egyszerű közemberek egyforma nyíltsággal s a tanúságtétel belső igényével írják, mondják el véleményüket ugyanarról a történelmi személyiségről, jelesül Esterházy Jánosról.”
Az emlékezés, a könyvbemutató és a kiállításmegnyitó után a Sobieski parkba vonult az emlékező közösség, ahol az Esterházy-emlékkőnél elhangzott Sajó Sándor Magyar kereszt című költeménye Berényi Kornélia tolmácsolásában. A szervezetek és kulturális társulások koszorút, mécseseket helyeztek el az emlékkőnél, majd felhangzott a Himnusz. Dániel Erzsébet, a rendezvény szervezője, a Limes Anavum társulás elnöke köszönetet mondott a résztvevőknek és a közreműködőknek.
Szentmisével zárult az emlékezés a párkányi Szent Imre-templomban, ahol Ft. Fóthy Zoltán mutatta be a szentmisét Esterházy János boldoggá avatásáért.
Az Isten szolgája Esterházy János című kiállítás szeptember 12-ig tekinthető meg a Párkányi Városi Múzeumban.
Az Esterházy-emlékkönyv legújabb, harmadik kötete ugyanott megvásárolható.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)