Juhász István, az Agrárius kft. vezetője, a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa a környék nagylelkű mecénása. Talán nincs is a vidéken olyan szervezet vagy elképzelés, amellyel őt megszólítva ne lelnének támogatóra. Legújabb lovagias tette, hogy a szintén hanvai Igó Aladár népi faragó művésznek, a Magyar Kultúra Lovagjának szobrot emelt és több mint kétszáz barátját látta itt vendégül ez alkalomból.
Nagy közösség jött össze, hogy együtt ünnepeljen Juhász Istvánnal, aki Igó Aladár számára már életében is biztosította a nyugodt alkotómunka feltételeit, hiszen 1984-től, ahogyan Igó Aladár önmagát jellemezte, a rimaszécsi szövetkezetben bedolgozó művész lehetett. Igó Aladárnak már korábban emlékszobát rendezett be, s még a művész életében a Hanvay-kastély egykori angolparkjának helyén szabadtéri szoborparkot is létesített kültéri szobraiból.
Az amatőr fafaragó művész önmagát és családját is többször megmintázta, s megörökítette a régi népi mesterségeket: ökrös szekeret, a kaszaverőt, a kévekötő asszonyt, a diószedőt…
Mint arról beszámoltunk, ünnepi istentisztelet tartottak október 10-én Hanván. Ezt követően avatták fel A gólyához – Nefelejcs Cukrászda és Kávézó udvarán Igó Aladár mellszobrát.
Az avatási ceremóniát Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese vezette. „Úgy emlékszem Igó Aladárra, mint aki mindig megélte a magyarságát, megingathatatlanul az élete része volt. Azt kívánom, hogy legyen a mi életünk része is, s így emlékezzünk rá, s őrizzük és becsüljük meg az emlékét. S itt a hanvai cukrászda udvarán megfogadjuk, hogy igyekszünk még ennél is jobb magyarok lenni” – fogalmazott Nagy Ákos Róbert.
Igó Aladár szobra Tóth Elemér és Mács József korábban felavatott szobrai között kapott helyet. Mindhárom szobor néhai Štefan Pelikán alkotása. Az új szobrot Igó Aladár három gyermeke leplezte le. Avatóbeszédet dr. B. Kovács István gömörológus, a Magyar Kultúra Lovagja mondott.
„Egy keresztes lovag szobrát avatjuk ezen az őszi napon” – kezdte beszédét B. Kovács István. Majd kifejtette, hogy az 1931-ben született és 2016-ban elhunyt Igó Aladár a keresztes lovagok példájára hithű volt, jól sáfárkodott a reá bízott talentummal, s két kitüntetést is visel.
„Tájainkon egyedüli magyarként munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is megtisztelték. Életműve elismeréseként pedig posztumusz A Falvak Kultúrtájáért Alapítvány jóvoltából a Magyar Kultúra Lovagja címet is megkapta” – emlékeztetett B. Kovács István.
Ezért is volt megható pillanat, amikor lovagi ruhában Nick Ferenc, A Falvak Kultúrtájáért Alapítvány elnöke vezetésével a másik három gömöri Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa: B. Kovács István, Juhász István mellett Benedek László is felsorakozott Igó Aladár szobra mögé.
Igó Aladárral egykor Kocsis Aranka is készített beszélgetést, ezt idézte fel B. Kovács István, megkísérelve Igó Aladár ízes palóc beszédét is feleleveníteni.
„Még ezt sokat mesélte nagyanyám, arattunk kiskaszával. Az ő nagyapja az 1848-as szabadságharcba a szülei beleegyezése nélkül elszökött itthonról, osztan beállott az észak-magyarországi hadseregbe. Rimaszécsen volt az emelvény, a 48-as tisztek ott toborozták a fiatalságot, ő is leszökött, innen osztan beállott katonának. Egy évig harcolt a szabadságharcban, akkor hazakerült, de még otthon nem maradhatott meg. Nemcsak ő, voltak többen környékről, akik önként jelentkeztek. A baraci erdőben még egy fél esztendeig bújdostak. No de a szüleik már tudtak rólok, hordtak nekik élelmet, mert addig nem mertek hazajönni, a németek összeszedték volna őket. Hát ezt mama igen sokat elmesélte, hogy az ő nagyapja is harcolt a 48-as szabadságharcba” – mesélte el Igó Aladár.
Igó Aladár mindig büszke volt az őseire és a magyarságára
Mélységesen szerette a természetet, azt jól megfigyelte, s művészien megalkotta. Szintén maga mesélte el, hogy már gyerekkorában sárga agyagföldből mintázta az állatokat. Egyaránt mesteri fokon megfaragta a fát, véste a követ, gipszbe öntötte a formákat, vászonra kente a gömöri múltat, dolgos hétköznapokat, ünnepeket, karakteres embereket.
Mindezt művészeti magasiskola nélkül, ahogyan ő maga is fogalmazott, s a szobor talpazatán is olvasható, a Sajó partján végezte az akadémiát.
„Igó Aladár alkotásai bebocsátást kérnek a szívünkbe és a lelkünkbe. Engedjük be őket. Gazdagodni fogunk általuk emberségben, erősödni hitben és magyarságban. Műveivel emléket állított egy letűnt világnak. Az itteni paraszti életnek talán utolsó hajtása ő” – mondta B. Kovács István.
Kifejtette, alkotásai példázzák tehetségét. Igó Aladár lehetőséget adott nekünk, hogy felemelkedhessünk hozzá. Immáron ez a szobor is emlékeztet a példájára.
Igó Aladár mára védjegy lett
„Igó Aladár mára védjegy lett. A gömöri magyarok védjegye. Tegyünk róla, hogy az is maradjon, amíg csak lesz magyar ember a Basa kútjánál, a Sajó mentén” – fogalmazott B. Kovács István.
Tárogatón Agócs Sándor játszott, a jó hangulatról Szajkó Tamás és fia gondoskodott. Kövesdi Szabó Mária színművésznő, a kassai Thália Színház alapító tagja Pósa Lajos Magyar vagyok című versét, Németh Valéria, a hanvai református óvoda igazgatónője Tóth Elemér Az árvaság verse című költeményét adta elő. Énekkel a helyi előadó, Gyenes Veronika közreműködött.
A megemlékezés koszorúját számos civil és társadalmi szervezet elhozta. Koszorúzott többek közt Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke is a szobor talpazatánál.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
