2021. november 7-én, a lénártfalvai református templomban tartotta meg a Gömöri Református Egyházmegye őszi közgyűlését. Beszámoló hangzott el az egyházmegye elmúlt évi történéseiről és gazdálkodásáról, valamint első alkalommal adták át a 2019-ben alapított Szilvánusz-nívódíjat.
A közgyűlésen első alkalommal adták át a 2019-ben, Boros István bátkai lelkipásztor, egyházmegyei lelkészi főjegyző javaslatára alapított Szilvánusz-nívódíjat, melynek odaítéléséről a május elején megtartott közgyűlésen döntöttek a jelölések alapján az egyházmegyei képviselők.
„Mert minden értetek van,
hogy a kegyelem túláradjon,
és egyre többen adjnak hálát
az Isten dicsőségére”.
(2KOR 4,15)
Nagy Ákos Róbert esperes elsőként Gyurán Ágnest méltatta. Elmondta, hogy a díjazott a Bátkai Református Egyházközség presbitereként Isten igéjének terjedésében nyújtott támogató és cselekvő, ötletdús segítséget, de példaértékű az igei alkalmak szervezésében tanúsított helytállása, valamint az egyházmegyei bábmisszióban pedagógiai-szakmai érzékenységgel vállalt hatékony szolgálata is, amelyért mintegy hálaként a Gömöri Református Egyházmegye közössége Szilvánusz-nivódijat adományoz.
Gyurán Ágnes köszönetében elmondta: az érdem nemcsak őt, hanem a vele együtt szolgálókat és segítőket is illeti. Szolgálatában pedig továbbra is előre tekintve igyekszik a cél felé.
„Aki hálával áldozik,
az dicsőit engem,
és aki figyel az útra,
annak mutatom meg Isten szabadítását.”
(ZSOLT 50,23)
A másik díjazott Bán Zoltán volt, aki több választási ciklusban töltötte be az egyházmegyei gondnoki tisztséget. A méltatásban elhangzott, hogy lelkiismeretes, áldozatkész és egyházépítő helytállása, Isten országa és a teremtő akarata által elrendelt magyar keresztyénség iráni elkötelezettségéért, valamint a szükségben is mindig hitvalló emberséggel, Istent dícsérő szelídséggel végzett szolgálata iránti hála jeléül a Gömöri Református Egyházmegye közössége a Szilvánusz-nívódíj elismerést adományozta.
Bán Zoltán megilletődve mondott köszönetet, majd azt mondta: „Csak azt tettük sokan másokkal, ami a kötelességünk”, hozzátéve, hogy Isten kegyelméből és neki hálát adva igyekszik továbbra is az Urat és a magyar népet szolgálni.
A Szilvánusz-nívódíj nemcsak egy emléklap és könyvutalvány, hanem az egyházmegyében és a gyülekezetekben különösen kimagasló szolgálatért járó kitüntetés, amellyel az arra méltán megérdemelt sáfárokat ismerik el.
(Nagypál Malvina, II/reformata.sk/ Felvidék.ma)
