Az Árpád-házi szentek hatalmas királyi alakjai után, első női szentként jelent meg az Árpád-ház egén Erzsébet, aki egy új világot, új szépséget és új mélységet mutatott meg a világnak.
Emlékét a magyar katolikus egyházban november 19-én, a világegyházben november 17-én idézik fel. A középkor egyik legismertebb és legkedvesebb szentjeként tartják számon. Sík Sándor, a „női eszmény megtestesülésének” nevezi őt.
István király az államalapító, Imre herceg a magyar trón várományosa, László, a lovagkirály, mindnyájan az ország intézői, nemzetalkotók, a nemzet célkitűzői, útmutatói. Az ő alakjuk és tetteik mellett, Erzsébetet a „kedves” jelzővel illeti a történelem. A legenda szerint, Erzsébet születésekor az erdélyi Klingsor von Ungerlant (13. századi rejtélyes irodalmi alak, csillagjós és költő) megjövendölte a királylány születését, melyben ezt írta: „Vigasztalására lesz a föld minden népének.”
A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius (1180 – 1240) így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: „A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.”
Dombormű, Lajtay Lajos munkája, Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom, Budapest, Rózsák tere Fotó: Wikipédia
Az életrajzi legendákban és a krónikákban található feljegyzések végigkísérik Erzsébetet, mint a magyar királyi pár gyermekét, majd az idegen országba került királylányt. Feltűnik alakja, mint ifjú ara, és mint szerelmes feleség s gondos anya, végül, mint fiatal özvegy. Életének minden szakaszát betöltötte az Isten iránti végtelen szeretet, az irgalmasság gyakorlása és az Evangélium teljes megélése.
Wieber Orsolya, magyarországi fiatal írónő így vall Erzsébetről:
„Ő szent Erzsébet, a novemberben is nyíló, Szent Erzsébet rózsák névadója, a legendás rózsacsodák szépséges királylánya. A méltán híres Árpád-házi magyar szentek leghíresebbje a világon. A szépség, a szerelem, a szerelmi házasság, az emberi jóság, az önzetlen segítőkészség, a női tetterő, a bátorság, az Isten iránti rendíthetetlen elköteleződés, az emberi önzetlenség példája. A világot megváltoztatni képes XXI. századi nő mintaképe. Aki megelőzve saját korát is, az eredeti Jézusi elvek forradalmárjaként, újító módon érezni, gondolkodni s cselekedni volt képes.
Szent Erzsébet oltár a bártfai templomban Erzsébet életének jeleneteivel, ismeretlen szerző (1480-90) Fotó: Wikipédia
A Turul-vérű, Árpád-házi családból származó, 1207-ben, Sárospatak (vagy Pozsony megj. szerző) várában született – dinasztikus értelemben véve is – nagybecsű, szépséges királylány, az európai lovagi kultúra fényűző központjának – a Thüringiai tartománygrófnak a szerelmetes hitveseként – Wartburg várának fejedelemasszonyaként, a szépség, a jólét, a gazdagság, az emberiesség megtestesítője volt. Mindazt képviselte, amire korának, a lovagkornak minden asszonya vágyott.
Szentként való tisztelete már földi életében kialakult, mert Erzsébet képes volt Krisztus szemével látni, Krisztus szívével érezni, s aszerint is cselekedni. S ha kellett – szembe menve a keresztényi gondolkodást csak tettető kortársaival – a Jézusi elvekért forradalmi módon harcolni.
Képes volt nőként, asszonyként férjét hűséggel szeretni, boldog szerelmi házasságban élni, gondosan és lelkiismeretesen gyermeket nevelni, s mikor férje, Thüringiai Lajos hadba vonult rendíthetetlen fejedelemasszonyként az Európa-szerte is ismert fényűző grófság ügyeit erős kézzel és igazságosan irányítani. A kezébe került gazdagságot, befolyást és politikai hatalmat pedig jóra, előre mutatóra, az elesettek gyámolítására, a betegek gyógyítására, mások felemelésére, az Élet éltetésére használni.
Erzsébet korának kiemelkedő gyógyító asszonya volt, akit már életében is különleges megbecsültség és tisztelet övezett az elesettek körében. A wartburgi vár tövében kórházat működtetett, árva gyerekek részére menedékhelyet alapított, s Lajos halála után, Margburgba költözve kórházat építtetett.
Mint egy igazi magyar táltos-királylány különleges főzetek, gyógyító olajok és kenőcsök előállítójaként, a mindenre választ adó Anyatermészet, a Teremtőtől ajándékba kapott igazi földi javak: fű, fa, s virág, gyógyító erejének mélyreható ismerője volt. Ám a fizikai gyógyításon túl a lelki és szellemi hatás – amellyel gyógyított – volt igazán egyedülálló, mert ereje és erőforrása Isten volt. Élete végén megkapta a gyógyítás isteni kegyelmét, vagyis lényével, testi közelségével, szellemének ragyogó fényével gyógyított.
A gótikus stílusban épült kassai Szent Erzsébet-dóm, Európa egyik legszebb székesegyháza Fotó: Wikipédia
Erzsébetnek huszonnégy év is elég volt arra, hogy Istentől kapott küldetését, sorsát beteljesítse. Képes volt megváltoztatni emberek gondolkodását, képes volt emberek hitét megerősíteni, képes volt embereket jobb emberré tenni.
Huszonnégy év nem sok idő, ám neki elég volt ahhoz, hogy bejárja azt a küldetéses utat, amelyet a Teremtő szánt neki. 1231-ben, halálos ágya fölött, utolsó imádságaiban madár képében a Szent Lélek jelent meg, s a négynapos ravatalának idején madarak lepték el a Margburgi székesegyházat.
Európa akkori leghatalmasabb uralkodója, Frigyes német-római császár – ki Lajos halála után Erzsébet kikosarazott kérője volt – szőrcsuhában, fején császári koronával vitte a halott szépség koporsóját. „Nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa királynéjának” – mondta a sírjánál.
A szentek példák, főleg az Árpád-háziak. Bátor, tetterős, az isteni igazság iránt elkötelezett, hús-vér emberek, akik mindig is képesek voltak Krisztus szemével látni, Krisztus szívével érezni, s aszerint is cselekedni. S bizony ehhez bátorság kellett akkor is, és bátorság kell hozzá ma is. Bátorság, hogy az ember akár a kor társadalmi korlátait átlépve, befolyását a szolgálat eszközének tekintse. Hiszen Erzsébet mindazt, amit birtokolt: szépség, egészség, tudás, tehetség, gazdagság, azt az emberiség javára, Jézus üzenetének beteljesítésére használta.
Edmund Blair Leighton festménye: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek (1895)
Ezért Árpád-házi Szent Erzsébet követendő példa a mai nők számára is, hiszen a legmagasabb, legszélesebb, legtisztább női küldetés beteljesítője, az akkori és a mai világ gyarlóságainak tiszta tükröt tartó, az Igazságnak elkötelezett, rendíthetetlen és tetterős, magyar nő példája” – olvasható Wieber Orsolya tollából.
Sík Sándor egy kevésbé ismert legendában így emlékezik Erzsébetről: „Követség érkezett Wartburg várába a magyar királytól. Erzsébet zavarba jött, mert éppen akkor minden díszes ruháját elajándékozta a szegényeknek, most úgy kellene megjelennie a küldöttség előtt, hogy pirulnia kellene férjének és családjának. De nincs mit tenni, kénytelen hétköznapi ruhájában megjelenni. És íme, amint belép a terembe, csodálat fog el mindenkit: szebb mindenkinél, földöntúli fényben ragyog az arca, alig tudnak ránézni. Ez az a szépség, amelyhez talán nem is kell csoda, nem is külön isteni beavatkozás: ez annak a szépségnek a visszasugárzása, amelyet szívében rejt”.
Így sugárzott Erzsébet fénye évszázadokon át, és sugárzik ma is „vigasztalásul a föld minden népének”, miként azt megjövendölték születése idején.
A mai kor ugyancsak felidézi az ő ragyogását. Rövidesen színpadra kerül a most készülő új musical, „Az Ég tartja a Földet – Erzsébet a szerelem szentje” címmel, melyről a közelmúltban olvashattunk a hírportálon Cservenka Judit beszámolójában.
Forrás: Origo, Sík Sándor: Szent magyarság
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
