Első szavam Isten felé a hála. Hála, hogy annyi próbatétel, éghajlatok, járványok, emberek, önmagunk változásai közepette és ellenére elérkezett hozzánk advent első vasárnapja. Protestáns világnaptárunkban az új egyházi év első napja. Második szavam Olvasóink felé a köszöntés: szülessen újjá mindenki szívében az istenvágy, a felfelé tekintés igénye, hogy a láthatókon túllátva, a remény zöld ágacskája nőjön fel a lelkünkben. S ha lesz ott legbelül egy picinyke ágacska, akkor rászáll arra egy énekes madár. Szíved picinyke reményágára odaröppen az öröm.
Az egyszerű vers szavaival: „Drága Advent köszöntünk,/Lelkünk téged epedve várt./Hajnalfénye itt van köztünk”. Lehet, sokaknak baj és könny fátyla borul a lelkére, de advent napja mégis itt van. És mindig valami többet rejt, többet kínál. Bengel bibliakutató szavával: semper plus ultra – Isten mindig sokkal többet hoz, ad, jelent, mint amire gondolunk.
Adventi utak kozmikus és személyes dimenziókban
Micsoda mélysége és magassága, szélessége és hosszúsága, számos láthatatlan dimenziója van adventnek! Elég egy üdvtörténeti visszapillantás. A 90. zsoltár szerint ezer esztendő egy szempillantás Istennek. A mi szubjektív időérzékelésünk szerint is így van ez, hiszen oly’ múlhatatlanul nehéz tud lenni egy pillanat.
Amikor 1589-ben az evangélikus Johannes Pomarius megalkotta egyházi kalendáriumát, szándéka az volt, hogy az esztendőnek idői ritmust adjon. Eltérőt a polgári, olykor pogány szokásokhoz igazodó naptártól.
Így az adventtel, a Krisztus-várással induló naptárát a magnalia Dei, azaz Isten nagyságos tetteihez időzítette. A négy adventi héttel indult, majd a testet öltés, a nagyhét-húsvét, a feltámadás páratlan eseményei tagolták az időt.
A mennybemenetel, pünkösd, új kenyér, új bor, reformáció ünnepei az értünk munkálkodó Istenre, egyházra irányítják a figyelmet. Az egyházi év második felét az Szentháromság titokbontogató vasárnapjával indította. Pomarius szívében is felsejlett bizonyára, hogy advent, az istenvárás és az Isten jövetele egyszerre kozmikus és személyes, hitbeli esemény. Kálvin szerint „Luther atya” szavai formálhatták az ő adventszemléletét is: Christus finis omnium et centrum – Krisztus mindeneknek végcélja és középpontja.
Advent tehát sokkal több és más, Bengelt idézve: semper plus ultra, mint a naptári év miden esztendőben körkörös szemléletben visszatérő ünnepi időszaka. Mi még? Sejteti, hogy milyen öntudatlan várakozás volt az univerzum ősanyagában, amiről Bibliánk így fogalmaz: tohuvabohu. De Isten Lelke lebegett a mélység fölött. A mérhetetlenül kavargó ősanyag feldübörgött Teremtőnkhöz, hogy formát adjon neki, létre hívja egyetlen szavával. És meglett. Az Istenre vágyó anyag előbb puszta és kietlen földdé formálódott. Majd a Föld sóvárgott élet után. És Teremtőnk megpezsdítette az életet bolygónkon, milliárdnyi létformát, fajt alkotott. És Édenkertté művelte a Földet. A föld pedig öntudatlan adventjében Ádám-Éva után kiáltott. Ember után. Isten is erre vágyott. A közös vágyból Isten teremtő szeretete létrehívta az első emberpárt. Majd sok tévelygés és fájdalom után elhozta az üdvtörténet nagy adventjét.
Kis adventi geometria: minden érted van
Így az emberi történelemnek is eljött az adventje. Az Édenből történt kiűzetés végzetesen beleégette az emberi szívbe az Isten utáni vágyat. A visszavágyódást. Ezután minden földi nemzedék úgy lehetett, mint a tékozló fiú, amikor messze az atyai háztól, lesüllyedve létalatti szintre, egyszer csak csillapíthatatlanul felsajdul lelkében az atyai ház gazdagsága, öröme, teljessége utáni vágyódás. Az istenvágy, a hazavágyódás. Minden vallás a megsebzett, hontalan emberszív jajdulása Istenért.
De hazatalálni csak egyetlen módon lehet: az elébünk, értünk jövő Isten vezetésével. Nélküle se út, se cél, se irány.
Ismét igaz: Christus finis et centrum – Krisztus a végcél és a középpont. Hogy Hozzá eljussunk, Őneki kell még elénk is jönnie. Babitsnak nagyon igaza van: érted van minden dolog, a te bűnös lelkedért (Zsoltár gyermekhangra)
Isten legadventibb keresztútjai
Az égi és földi, anyagból és emberszívből felsóhajtó adventi vágy, a kozmikus és planetáris honvágy Isten után sokfajta úton-módon megjelent. Ennek igazi motívuma Isten embervágya, vágyakozása arra, hogy engedetlen teremtményeit szívére visszaölelhesse. Ezért hát ezredéveken keresztül választott népében felgerjesztette a Messiás-hitet, a Megváltó utáni kollektív és személyes szomjúságot.
Gyönyörű próféciákon és zsoltárokon át hevítette az istenvágyat.
S amikor erre megérett, betelt az idő, Isten adventi csillagúton elküldte a Földre Egyetlenét. A legdrámaibb utat választva. És nekünk adta, értünk adta az Ő Fiát.
Ezen az Fiú-hozó adventi úton nem csak a különleges konstellációjú Jupiter-Szaturnusz együttállás jelezte a titok közeledését. Mária a szíve alatt repeső magzattal az égi adventet az anyaméh váradalmával földiesítette. József és Mária istenközelítő úton járt. Így érkezett meg a világ Megváltója a „szent család” részvételével a bűnös világba. Micsoda adventi keresztút volt ez! Ígéretek és beteljesülések, égi csillagfény, repeső anyaméh egybefutó szent adventje. A láthatatlan Isten közeledése és honfoglalása a látható Gyermekben!
Ő megérkezett – és mi?
A népek istenvágya azon a szent éjszakán beteljesült. Ez az adventi út nagyon hosszú volt – Istennek és emberiségnek egyaránt. A teremtés őspillanataitól a betlehemi kőbölcsőig évmilliók peregtek le az idő homokóráján. Attól az első adventi keresztúttól a mai napig is legalább 2000 esztendő. Isten akkor és ott végleg megérkezett földi világunkba. A bűn paradoxonával megbélyegzett világba. A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek (János 1,11-12). Advent ma is ilyen kétarcú.
Vajon a hozzánk elindult Isten idei adventi napjainkon megérkezik-e Hozzád? Rajtad is múlik! Indulj el magadban imával, csendességgel a megérkezett és közeledő Gyermek felé. Indulj el Betlehembe lelki-belső zarándokúton.
Mert egyetlen út vezet csak vissza az atyai házba. Ilyenkor eleink századokon át, s velük mi is énekeljük az útkereső fohászt a 25. zsoltár szavaival: Útaid, Uram, mutasd meg,/hogy el ne tévelyedjem./Te ösvényidre taníts meg,/Miken intézd menésem./És vezérlj engemet/A te szent igaz Igédben… Áldott, Istenhez vezető adventi négy hetet mindenkinek a Kárpátok övezte nagy hazában és szerte a világon!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
