Beszámoltunk róla, november 4-én leplezték le Csala Andrásné Erdélyi Kornélia (1941-2011) emléktábláját Kassán. Ebből az alkalomból a Kassai Polgári Klub (KPK) kiadott egy neki szentelt, 72 oldalas, kétnyelvű kiadványt Abarától – Abaráig / Od Oborína po Oborín. A címlapon az abarai református templom látható, ahol édesapja, Erdélyi Mihály szolgált.
Az első oldalakon ő maga vall családjáról. Anyai nagyanyja nemes família sarja, mert 1610-ben kapott nemességet Bethlen Gábortól. (Elírás folytán 1510 szerepel a szövegben. De akkor Báthory Gábor volt a fejedelem.) Nagyanyját már Szatmárban találjuk. Nagyapja lengyel nemesi családból származott. Apjánál nemesebb lelkű embert keveset látott életében. Nagyanyja megtanította neki a székely himnuszt, nagyapja lengyelül a lengyelt. Szüleitől a magyart tanulta meg. A háború után ő is szlovák iskolába kényszerült három évre. Így akkor megtanulta a cseh és szlovák himnuszt is, ami nála nem vezetett tudathasadáshoz. Inkább kemény nemzettudatot váltott ki belőle. Ez azzal járt, hogy a magáét soha ne hagyja, de mindig tartsa tiszteletben a másét.
Tagja volt az Új Nemzedék irodalmi kisszínpadának, majd a rendszerváltás után, alapítója lett a Kassai Polgári Klubnak.
Első székhelyük a ma már legendás, de nem létező Vaskapu volt. Ezt meg is szerezhették volna, de néhány személy értetlensége ezt lehetetlenné tette. Területe teljesen átépült.
Varga György főkonzul ötlete volt 2001-ben, hogy Márai Sándor kapjon szobrot Kassán. Ő vállalta a védnökséget Zdenko Trebuľa főpolgármesterrel és Szili Katalin magyar házelnökkel együtt. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes rögtön felajánlotta a segítségét. A pályázatot 2004-ben Gáspár Péter révkomáromi szobrász nyerte meg elsöprő többséggel. Ezt a döntést is furcsa fanyalgások és megalapozatlan támadások érték. Anyagi gondok is adódtak, az ígért összegek átutalása késett és megnövekedtek a költségek is. A szobor körüli teendők hivatalosan a Kassai Magyar Ház tevékenységi köréhez tartoztak, de az ezzel kapcsolatos munka a KPK-ra hárult. A szobrot 2004. december 11-én avatták. Erről a Vasárnap c. hetilap csúsztatással és dezinformációval teli írást között, amit egy kanadai magyar lap is átvett. Ezért felszólításra Lia – ahogy mindannyian hívtuk – megírta a szobor felállításának valódi történetét (7-9.).
A Csala házaspár
2006-ban jóvoltából Abarán emlékoszlopot kapott Németh László, aki az 1966-os Nyári Ifjúsági Tábor vendége volt. Esterházy János kassai mellszobra is az ő kezdeményezésére kapott helyet a Csáky-Dessewffy-palota udvarán. Wick Béla katolikus pap és a város legjelentősebb helytörténésze is neki köszönhetően rendelkezik emléktáblával. A rendezvények, konferenciák, kiállítások és kiadványok sorát hadd mellőzzük, a kötetben az érdeklődő részben megtalálja azokat.
Visszaemlékezéseket olvashatunk még a továbbiakban. A Független Magyar Kezdeményezésben végzett munkájáról Szőllős Ilona, egykori parlamenti képviselő számolt be.
Ahogy Kulcsár Mária fogalmazott: Halála után akkora „űr maradt Kassa utcáin, Kassa kultúrájában, közösségében, amelyet egy hadseregnyi civil sem tud majd betölteni.” (19.) Munkásságát férje odaadóan és hatékonyan segítette.
A gazdagon illusztrált kötet második része a szlovák nyelvű fordításokat közli.
A Bauer György tanár által összegyűjtött emléktáblákat, jeleket, címereket és feliratokat bemutató könyvét ő fordította magyarra (2008).
Most meg ő is emléktáblát kapott. A kötet ízelítőt ad gazdag munkásságából.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
