November 4-én, ezen a gyászos napon alakult meg 1997-ben a Kassai Polgári Klub (KPK). Ebből az alkalomból került sor a kassai MaJel Rovás Központ udvarán Csaláné Erdélyi Kornélia, a KPK alapító elnöke emléktáblájának leleplezésére. Nyolcvan év telt el születése óta és tíz éve távozott az élők sorából.
Orémus Péter fuvolajátékával kezdődött a műsor, akit gitáron Szeles Pál kísért. Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd ismertette az egykori főkonzulok leveleit, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni.
Nevezetesen Varga Györgyét, a Márai-szobor kezdeményezőjét, Czimbalmosné Molnár Éváét és Haraszti Attiláét. Mindannyian elismerésüket fejezték ki iránta. Jaroslav Polaček főpolgármester kimentette magát. Külön levelet küldött Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki többek között kifejtette, a KPK megalakulása óta fontos szerepet játszik abban, „hogy a helyi magyarság megismerhesse és népszerűsítse hagyományait, és tájékozódjon a jelen folyamatairól.“
Kornélia neve „a Kassai Polgári Klub létrejötte óta összefonódott a szervezet működésével“, munkássága erősítette és építette a helyi magyarság identitását.
Molnár Imre történész is csak lélekben lehetett jelen.
Ezt követően az elnöknő ismertette Csaláné életrajzát. „Csala Andrásné Erdélyi Kornélia 1941. május 24-én született a Bodrogközben, Abarán. Édesapja református lelkész volt. Felmenői között mindkét ágon több református lelkész található. Az ő hitvallásuk Kornélia életét is meghatározta, ahogy fiatalabb bátyjáét is, aki egy időben püspökként szolgált. A kommunista rendszer megakadályozta, hogy valóra válthassa álmát, és gyermekorvos legyen. Hitét, tudásvágyát és tenni akarását azonban soha semmilyen rendszer nem tudta megtörni.
A Királyhelmeci Tizenegy Éves Magyar Tannyelvű Középiskolában érettségizett (1958). A Tornaljai Mezőgazdasági Felépítményi Iskolában szakosító vizsgát tett. Így lett belőle közgazdász, aki könyvelőként, szövetkezeti vezető közgazdászként tevékenykedett, majd Kassára kerülve (1964) mint banki ellenőr és programozó dolgozott (1968), később Lipcsében kurzusokon vett részt és egy mezőgazdasági számítástechnikai intézet kutatási osztályán dolgozott, míg egészsége engedte.
A 60-as években részt vállalt az ifjúsági táborok szervezésében. 1960-ban lépett be a Csemadokba. A helyi szövetkezetben alakított egy ifjúsági klubot, ahol felolvasóeseteket tartottak, és egy kisebb könyvtárat is összehoztak.
Bekapcsolódott a nyári ifjúsági táborozások szervezésébe. Az abarai táborba (1966) a kassai Új Nemzedék Klub (ÚNK) meghívta Németh Lászlót. Lia kezdeményezésére ezt a látogatást emlékoszlop hirdeti 2006. október 3-a óta. Azon a napon leplezték le a templom bejáratánál édesapja, Erdélyi Mihály református lelkész emléktábláját is, születése századik évfordulója alkalmából. Mindkét munka Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész alkotása.
A rendszerváltás után a Független Magyar Kezdeményezés kassai szervezetének alapítója lett. A tagság az egykori, már régen nem működő ÚNK tagjaiból szerveződött. Később azonban az igazi helyét a Kassai Polgári Klub (1998), majd a Magyar Közösségi Ház élén (2003) találta meg.
Az ő nevéhez fűződik Márai Sándor (2004, Gáspár Péter alkotása) és Esterházy János (2011, Lantos Györgyi alkotása) kassai szobrának elkészíttetése, elhelyezése, és az ezzel kapcsolatos engedélyek beszerzése.
Ám ne feledkezzünk meg Wick Béla kassai emléktáblájáról sem (2008), meg a számos (29) kétnyelvű helytörténeti kiadványról és kiállításról, melyek mind a kitartásának és szervezőkészségének bizonyítékai. Az egyik címe: Elfejtett kassaiak. Ezt mindazokról el lehetne mondani, akikkel foglalkozott és így részben életre keltett. Ő fordította magyar nyelvre Juraj Bauer kiváló helytörténeti munkáját, az „És múltak a századok…”-at, mely a város összes egykori és jelenlegi emlékművét és emléktábláját, feliratait mutatja be (2008). A kiadványok nagy részét könyvtári és levéltári kutatómunka előzte meg. Célja a szeretett város, Kassa helytörténetének és a hozzá fűződő kultúrtörténeti és történelmi személyek, illetve események ismertetése volt.
Munkásságáért 2007-ben Magyarországon a Kisebbségekért Díjjal tüntették ki. 2011-ben Kassa városa Kassa Város Díját adományozta posztumusz, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ugyancsak posztumusz ismerte el munkásságát a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjjal.“
Ezután került sor az emléktábla leleplezésére, majd megkoszorúzására, mely Szabó Ottó képzőművész alkotása.
Orémus Zoltán esperes, a kassai református gyülekezet lelkésze a 80. zsoltárt olvasta fel, mely a következőképpen végződik: „Tarts életben bennünket,/ és mi segítségül hívjuk nevedet./ Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket!/ Ragyogtasd ránk orcádat,/ hogy megszabaduljunk!“
Az abarai születésű Béres Viktor Reményik Sándor Akarom című versét szavalta el a szülőhely üzeneteként. „Sok lélek alatt legyek a tutaj,/ Egyszerű, durván összerótt ladik,/ Mit tengerbe visznek mély folyók.“ (részlet)
A KPK ebből az alkalomból Csaláné emléke előtt egy kétnyelvű kiadvánnyal tiszteleg, melynek címe: Abarától Abaráig/Od Oborína po Oborín. Találó a cím, hiszen szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.
Magyarország Kassai Főkonzulátusát Kányár Gyöngyi tanácsos, beosztott diplomata képviselte. Csala Kornélia lányai, Tonko Kornélia és Csala Eszter családjaikkal együtt szintén részt vettek az ünnepségen.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
