Paul Claudel (1868–1955) francia drámaíró, költő, esszéíró és diplomata, a Francia Akadémia tagja írta le először ezt a közmondásossá vált mondatot A selyemcipő című művében: Isten görbe betűkkel is egyenesen ír. Ez jut eszembe egyre többször manapság, amikor látom Európa és a nagyvilág, s benne nem kis mértékben hazám, és embertársaim zavarodottságát a rohamosan változó állapotok miatt.
Igen, zűrzavaros Nyugat-Európa, az EU, amikor a keresztyénség létét már a brüsszeli csúcsokon is egyre többen támadják vagy próbálják kérdésessé tenni. Ennek egyik jele a karácsony szó kiiktatásának kísérlete az európai közbeszédből. Vagy Mária nevének megváltoztatása a karácsonyi történetben, a karácsonyi szünet téli szünetté történő átnevezése, a keresztnév használata helyett a második név bevezetése. Akárcsak a leghatékonyabb bolsevizmus idején!
Ilyen sem volt még: Európa vezetői Európa 2000 éves története, lelkek mélyébe és a génekbe ivódott keresztyénségünk ellenében próbálnak önmaguk lenni.
Ilyenek, amikor önmaguk? Ez a csúcszűrzavar aztán óhatatlanul hatással van a nemzetállamokra, minthogy az eszmék és főként a téveszmék áramlását nem lehet határzárral, drótkerítéssel megállítani. Ez veszélyesebb lehet a kontinens jövője szempontjából, mint a migránsáradat nyomása. Ez ugyanis bentről tör ránk, belülről rombol. Ebben a helyzetben jó ráébrednünk egy-egy ilyen világos mondat értelmére: Isten görbe betűkkel is egyenesen ír. Jó, hogy a Vatikánnak, Ferenc pápának ebben a helyzetben helyén van az esze és a szava, s tiltakozására a karácsony szónak az európai népek szótárából történő kiiktatási kísérlete máltai(!) javaslatra nem sikerült. De meddig? E helyzetben egy picinyke eredményes lelki ellenakció az, amit a svájci református lelkész gyönyörű fémikon művészetével üzen erősítésünkre, bátorításunkra.
A svájci lelkész művészi útja Itálián át az igazságig – tanulságunkra is
Josua Boesch (1922–2012) svájci aranyműves, teológus, bibliafordító, író, fémikonográfus élettörténetében – mint nagyon sok ember, keresztyén életében – volt görbe út és görbe betű is. Családi hagyományok szerint református teológiát tanult a legkiválóbb egyetemeken, Zürich, Bázel előadótermeiben. 28 éven át különböző református gyülekezetek lelkésze volt. 50. születésnapja után elhatározta, az elmélkedő életmódra tér át. 18 évet az itáliai Toszkánában töltött.
A bencés Eremo di Camaldoli kolostorban tanulmányozta a visszavonult élet pozitív hatásait. Svájci tájnyelvre fordított bibliai részeket, majd 1997-ben visszatért Zürichbe.
Az egyetlen Igazság hitével telő lelkének nagyon fájt minden törésvonal, ami a keresztyénségben az évezredek alatt emberi gyengeségek miatt támadt.
Gyógyítani ezeket nem tudta, de áthidalásukra minden módon törekedett hátralévő életének 2 évtizedében. Fémikonjai egyszerre szólították meg az ortodoxokat és a katolikusokat. Erősen Krisztus-központú, Feltámadott-centrikus munkái a protestantizmus szívéből nőttek ki. Nem véletlenül lett hitvallása: „Keresztutam a Feltámadott útja”. Egyik adventi művével, AZ EMBERRÉ LETT cíművel illusztráljuk: az „én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14,6) Ura miként írt Josua Boesch életének görbe betűivel is egyenesen az egyetlen üdvözítő Igazságról, az egyetlen hazavezető Útról, azaz az igazi Életről.
Tárlatvezetés egyes szám első személyben – némi interpretációval
A feltámadás útja című arany- és fémikonsorozatában Boesch lelki üzenetek garmadáját rögzítette érzékletes módon, arany nyelvezettel, mint egykoron Aranyszájú Szent János óegyházi atya az Igét. Ikonjáról vallotta: Ő emberé lett, hogy én is emberré lehessek, amilyennek a kezdetek előtt Ő már kigondolt. Már akkor készen volt az Ő ikonja, képmása rólam, amivé lennem kell. Ez karácsony személyes lényege. Azzá lenni, amivé Ő tervezett. Ezért a személyes létrehívásért jött a Földre Jézus. Hányan tudják karácsonynak ezt az értelmét ma?! „Történjék velem a te beszéded szerint” (Luk 1,38) volt Mária válasza az angyalnak.
Ezután növekedett méhében az Egyetlen, növekedett benne Isten. Csak egy csillag világolt felette. Az ikon hatágú csillaga. Máriára ráhullott Isten végtelen fénye, amiként a csillag-fehér kitöltő szín jelzi. Ha nagyon alaposan megszemléljük az ikont, két háromszöget fedezünk fel a hat ágazatban. Egy felülről lefele álló ezüstfehéres háromszöget, ez az ember jelképe Boesch ikonnyelvezete szerint. A másik az alulról felfele irányuló balra-jobbra-fenn aranycsúcsokkal jelzett háromszög, Isten jelképe.
Az ember jelképe az égnek támaszkodik, az Isten jelképe a földnek támaszkodik. Isten „teste” és az ember teste pedig egybeesik az ikonon. Az ember Istenből való, az Isten az emberben jelenvaló. Igaz Isten, igaz ember egy személyben – Jézusban.
Az emberiség csillagórája
Amikor ez a csodás egybeesés megtörténik, akkor van az emberiség csillagórája Franz Werfel szerint. Máté evangéliumában a mágusok jól ismerték fel ezt: új világosság jelenik meg, ami egyszerre világítja be, fényesíti meg a kozmoszt és a kis emberi szívet.
Amikor ez a történelmi csillagóra előállott az Istenember, a Gyermek születésekor, akkor kezdett fény derülni arra, mekkora a sötétség Isten és az Ő Fia nélkül. És hogy az éjszakát csak az Ő jelenléte formálja át világos nappallá.
Ahol és amikor mindenek a helyükre kerülnek. Az ikonon mindezt a nagy sötétebb színű, mélybarna háromszög fogja össze. Ha közelebbről megnézzük, olyan ez, mint egy sátor. Isten sátra az emberiséggel. Ez takarja, védi, oltalmazza Fiát és teremtményeit, Téged és engem. A sátor nélkül pusztai vándorok lennénk. Fájdalom, kilátástalanság, kiszolgáltatottság, csak görbe betű lenne az emberi sors. De a Feltámadott Istengyermek kivezet a pusztából minden embert, minden népet. Istennek nem célja elveszésünk a sivatagban.
Kihozta népét is a sivatagból, minket is megóv a lelki elsivatagosodástól – hit és éltető kézírása, a Biblia igazságai, lélekemelő ígéretei, a remény oázisait megmutató tanácsolása által.
Ez az adventi út igazi karácsonyhoz vezető iránya: bibliai igazságok, ígéretek, remény. Ezek nemcsak a görbe betűket egyenesítik fel, hanem a lelkünket is. És népünket, de Európát, s a világot is. Szertelen ötletekkel Brüsszelben és Máltán csak újabb visszavezetés történik a pusztába.
Márpedig Isten célja velünk, népünkkel, Európával és teremtett világával az, amit az egész ikont körbefogó sárgás, barnás körillusztráció mutat: éltető vízforrásra, hűsítő tiszta forrásvízhez terelgetni minket. Ezért vigyázzunk az Isten teremtési felségjelét, a Szentháromságos titkot rejtő vizekre, az égi gyökerű emberlétre, a földi támasztékú istenlét ismeretére! És arra, hogy Isten sátorát se önkezűleg, se ellenség által ne engedjük összeomlani. Ekkor és így lesz adventi vándorlásunk célirányos, ünnepünk lélekemelő, gerincet kiegyesítő, tartást adó…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
