Öt-hat évvel ezelőtt a somorjai gimnázium egy osztálya látogatott el a könyvtárunkba, a Bibliotheca Hungaricába. A kicsinyke kis teret szinte teljesen betöltötte a két tucat izgő-mozgó diák. Üde kis színfoltja volt ez szakkönyvtárunk hétköznapjainak. Csodálkozó, néma tekintetek vetültek a könyvespolcokra. Létezik ilyen is Somorján? S bár egyikük-másikuk rendszeres olvasója a Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárnak, még ők is csodálkoztak, hogy jé, az épület másik felében is könyvek vannak. Mégis minek ennyi? Olvassa őket valaki? Türelmesen végighallgattak ugyan, fiatal értelmükkel regisztrálták is a hallottakat, de nem hiszem, hogy felfogták e különleges gyűjtemény jelentőségét. Mert ugyan az ő világuk számára miért is lenne fontos? Miért lehet érdekes és különleges számukra? Még ma is elmosolyodom, ha eszembe jut a látogatásuk.
A generációs különbséget csak akkor fogtam fel igazán, mikor a könyvtár végében található olvasóterembe zsúfolódtunk, s meséltem nekik a folyóiratainkról. Büszkén említettem, hogy bizony, nagyon régi újságjaink is vannak, igazi különlegességek. Persze, az egyik büszkeségünk mindenképp (Cseh)szlovákia egyetlen napilapja, az Új Szó, és ennek a lapnak szinte az összes száma megvan könyvtárunkban, mondtam. Ekkor felcsillantak a tekintetek, és egy lány érdeklődve kérdezte meg, hogy akkor a régi számok is megvannak? Belenézhetne egy ilyenbe? Mint elhivatott könyvtáros, dagadó mellel, rögtön az első évfolyam bekötött lapszámaiból akartam levenni neki egyet. S már kerestem a polcon az 1948-as feliratot, mikor hallom, hogy őt bizony a 2000-es év októbere érdekli, mert úgy tudja, hogy kisgyerekként van róla egy kép az újságban. Igen-igen, minden nézőpont kérdése csak. A mai kor digitális bennszülöttei kuriózumként lapozgatták a most huszonegy-huszonkét éve kiadott lapszámokat. De hát fogjuk fel, ők akkor születtek, és az már nagyon-nagyon régen volt.
Ez a történet mindig eszembe juttatja, hogy milyen gyorsan változik a világ, hogy a maiból milyen gyorsan lesz régi. Könyvtárosként kiemelt feladatunk, hogy segítsük az olvasók munkáját, tanácsot adjunk és útmutatást, ha szükséges.
Könyvtárunkban az olvasó az első, az ő igényei vannak a fő helyen. Nemes feladat ez, s talán sokak szerint a Google világában felesleges, de szerintem tévednek. Tíz évvel ezelőtt évente közel 70-80 alkalommal kutattak valamilyen témában nálunk, s ekkor félretettük a munkánkat és kerestük az anyagokat az olvasónak. Egy évtized elteltével is így teszünk, a különbség csupán annyi, hogy évente 50-60 alkalommal kell ezt megtennünk úgy, hogy sok esetben az olvasóval nem is találkozunk, mert e-mailben vagy telefonon adunk információt.
Hát, igen! Digitalizáltuk az Új Szót… és ezzel számos olvasót veszítettünk. Ők már nem jönnek be hozzánk, nem ülnek le az olvasóban, nem lapozgatják végig a bekötött lapszámokat, nem kérik egyik-másik cikk fénymásolatát. Megszűnt a közvetlen kapcsolat. Változik a világ.
Arra van igény, hogy minden információhoz azonnal hozzájussunk. A változó világ hívó szavára pedig könyvtárosként nekünk is felelnünk kell!
A ki nem mondott kívánságokat is meg kell hallanunk, az egyszer majd felmerülő igényeknek is elébe kell mennünk azért, hogy könyvtárunk ily módon is fennmaradjon. Mit tehet a könyvtáros? Kompromisszumot köt, addig, míg lehet, addig, míg van rá mód…
A mi nagy kompromisszumunk a 2020-ban elindított helytörténeti cikkadatbázis. Ekkor, a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásának köszönhetően negyven községi kiadású sajtótermék helytörténeti cikkeinek bibliográfiája készült el.
Kollégáimmal 2021-ben nagy elánnal folytattuk ezt a megkezdett utat, s szintén sikeresen pályáztunk a Kisebbségi Kulturális Alapnál. Három csallóközi (Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer) és egy mátyusföldi (Diószeg) város 1990 után kiadott lapjának helytörténeti cikkeit válogattuk ki, tárgyszavakkal láttuk el, majd a könyvtár online elérhető katalógusában dolgoztuk fel.
Az online katalógus így a Somorja és Vidéke, a Dunaszerdahelyi Hírnök, a Nagymegyeri Hírmondó és a Diószegi Élet helytörténeti jelentőségű cikkeivel bővült.
Reményeink szerint a rengeteg munkaórát igénybe vevő alapos feldolgozás a jövő olvasóit/kutatóit segíti majd. Az ő munkájukat könnyíti meg azzal, hogy a könyvtári katalógusban már otthonról elérhetik az alapinformációkat a cikkekről, s nem kell órákat és napokat az évfolyamok felett görnyedve eltölteniük egy-egy kutatás alkalmával. Az online katalógusban feldolgozott cikkekre már előre, szerző, cím és tárgyszó alapján rá tudnak keresni. Sőt, az érdeklődők a leírásban megtalálják a cikk pontos megjelenési adatait is. Így elég ez utóbbival felszerelkezve könyvtárunkba jönniük, s könyvtárosként már csak a polcról kell levennünk a bekötött évfolyamot számukra.
Win-win szituáció ez így, nem? Mert legyünk őszinték, az olvasók így továbbra is igénybe veszik majd a szolgáltatásainkat, továbbra is eljönnek hozzánk, s ha már itt vannak, akkor bizony elhivatott könyvtárosaink bevetik magukat. Extra energiákat mozgatnak meg, és minden tudásukkal azon lesznek, hogy az olvasó/kutató elégedetten távozzon. Szeretném hinni, hogy a közel 12 ezer feldolgozott cikk, ami most a katalógusunkba bekerült, csak az első lépés több, gyümölcsöző „együttmunkálkodás” felé olvasó és könyvtáros között.
Az egykori gimnáziumi osztály tanulói valószínűleg ma már egyetemre járnak. Talán az érdeklődő diáklányt már városa helytörténete is érdekli, s a most kiegészült cikkadatbázis nagyban megkönnyíti majd, hogy elkészüljön a szakdolgozata. Hát igen, egy könyvtárosnak is vannak álmai! Szurkoljanak neki, hogy ezek valóra váljanak! Ha pedig sikerült felkeltenem az érdeklődésüket a gyűjteményünk iránt, látogassanak el hozzánk!
(Roncz Melinda/Felvidék.ma)
