„Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a 21. században, az Európai Unióban ilyesmi létezhet” – mondja Fiala-Butora János szlovákiai magyar jogász a második világháborút követő, magyarokat és németeket kollektíven bűnösnek minősítő rendelkezések mai alkalmazásáról. Merthogy minden ezzel ellentétes pozsonyi politikai nyilatkozat ellenére bizony most is megtörténik, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozva sajátítanak ki földeket, például autópályák nyomvonalán.
A Harvardon doktorált jogász a Válasz Online-nak az ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróságon elért részsikerről és arról is beszél, valóban létezik az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos kettős mérce nemzetközi fórumokon – erre azonban a megfelelő válasz a magyar kormány részéről az okos és taktikus politika lenne. Ez egyelőre hiányzik. A Válasz Online-on a mai napon egy terjedelmes interjúból lapszemlézünk.
A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban a jogász kifejti: „A történelmet nem lehet lezárni, időnként újra felbukkan. Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök több rendeletet, úgynevezett dekrétumot is kiadott a második világháború lezárultát követő zűrzavaros időben; legitim parlament híján ezek aztán törvényerőre emelkedtek. A magyar és német kisebbség jogfosztásáról több rendelkezés is szólt. Negyvenezer embert vittek kényszermunkára Csehországba, másokat kitelepítettek, s minden magyartól elvették az ingatlanját és földjét. Utóbbi okozza ma a gondot.
Tényleg úgy gondoltuk, hogy a jogfosztások a múlt részét képezik. A rendszerváltás után ez is volt a szlovák állam hivatalos álláspontja, viszont az elmúlt években előkerültek olyan ügyek, amelyek során a Beneš-dekrétumokból következő elkobzási végzéseket alkalmaztak.
Az eljárások különösen 2018 után kezdtek tömegessé válni. Kezdetben én is szkeptikus voltam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy a 21. században, az Európai Unióban ilyesmi létezhet. De tényleg ez történik.”
A magyar közösség hozzáállásával kapcsolatba megjegyezte:
„A közösség foglalkozott a Beneš-dekrétumokkal politikai szinten, de a tapasztalat az volt, hogy reménytelen eredményt elérni az óriási ellenállás miatt. A szlovák társadalomban és politikában mélyen gyökerezik az elhallgatás konszenzusa.”
A jogász számos alkalommal védte nemzetközi szinten a magyar közösség egyes tagjait a beneši jogfosztottság újraérvényesítése kapcsán. Mint mondta: „Sok panaszost képviseltem már Strasbourgban, kisebbségi jogi perekben is. Általános tapasztalatom, hogy a nemzetközi fórumok nagyon ódzkodnak az ilyen jellegű ügyektől. Ha muszáj is igazat adni a panaszosnak, próbálják szűkíteni a döntést vagy az indoklást.”
Az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét némi érdektelenség övezi nemzetközi színtéren. „A nemzetközi szervezetek számára a határon túli magyarság vagy más őshonos közösség ügye nehezebben érthető és kezelhető, politikai ellenállást is kivált” – véli a jogász.
Arra a kérdésre, hogy a szlovák belpolitikában van-e esély a dekrétumok eltörlésére, illetve miként reagál minderre a Szövetség, Fiala-Butora a következőket válaszolta: „2010-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogásza is vagyok, azóta dolgozunk ki közpolitikai javaslatokat. Korrekt a viszonyunk a Szövetség vezetésével, ők szerintem teljes mellszélességgel támogatnák a dekrétumokból fakadó jogfosztások ügyét, csak most a politikai súlyuk elégtelen. A tervük az, hogy bekerülnek a parlamentbe, kormányra kerülnek és koalíciós tárgyalások során megnyitják a kérdést.
Noha a rendszerváltás után a felvidéki magyarság nagyot csalódott a nemzetközi intézményekben, ragaszkodnunk kell ehhez a vonalhoz is; ehhez persze elengedhetetlen a mindenkori magyar kormány támogatása.
Az interjú teljes szövege a Válasz Online alábbi linkjén olvasható.
(Ablonczy Bálint/Válasz Online/Felvidék.ma)
