Az érettségi vizsgák korul zajló viták kapcsán jutott eszembe egy eretnek gondolat. A gazdaságilag fejlett országok egy részében nincsenek záróvizsgák, tehát sem érettségi vizsga, sem érettségi bizonyítvány nincs. Az egyetemi felvételkor az előre meghatározott profiltantárgyakban elért (és százalékokban kifejezett) eredményességet vizsgálják, mégpedig a középiskolai tanulmányok egész idejére vonatkoztatva.
Az ötvenes-hatvanas években volt egy időszak, amikor az ipariskolák tanulói úgynevezett „Diplomamunkát” készítettek (ma ezt projektnek neveznénk). Egy gyakorlati feladatot kellett megoldani és bizottság előtt megvédeni. A kassai ipariskola energetikai szakán végeztem, ezért a feladatom egy transzformátorállomás tervezése és bekötési rajzainak elkészítése volt.
A munka elvégzésére több hét állt rendelkezésünkre. A feladat részeként el kellett készíteni egy alkatrész műhelyrajzát és azt le is kellett gyártani a tanműhelyekben. A diplomamunkának tehát volt írásbeli, szóbeli és gyakorlati része is.
Javaslatom az említett tapasztalatból indul ki: az írásbeli és szóbeli érettségi vizsgák helyett a tanulók egy megfelelően igényes projektet dolgoznának ki, amelyet bizottság előtt megvédenének. A témaválasztás összhangban lehetne a továbbtanulás profiltantárgyaival, esetleg a későbbi szaktevékenységgel.
Megjegyzem, természetesen ez csak egy ötlet, de talán továbbgondolásra érdemes.
Úgy tartják, hogy „ünnepek nélkül sivárabb lenne az élet.” Az ünnepek képesek kizökkenteni bennünket a hétköznapok egyhangúságából és lehetőséget adnak egy-egy szakasz értékelésére, az eredmények és sikerek összegzésére. Az ünnepekhez kapcsolódó közös élmények erősítik a közösséghez való tartozás érzését és a kollektív emlékezetet, tehát közösségteremtő, közösségmegtartó erejük is van.
Az ünnepek és rituálék megkérdőjelezhetetlen fontossággal bírnak az iskola életében is. Az érettségi előtt álló tanulók szalagavatója és ballagása az iskola legbensőségesebb ünnepei közé tartozik, ezért nem szabad hozzányúlni. Az érettségi vizsgák formáján viszont érdemes lenne elgondolkodni.
(Albert Sándor/Felvidék.ma)