Ma Cantate vasárnapja van a világkeresztyénség többségében, a húsvét utáni 4. Úr napján. A 98. zsoltár 1. verse jelenti a nagy meghívást és felhívást erre az alkalomra: Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Ez a minősített időpillanat valójában a legnemesebb ószövetségi énekes hagyományra építkező hatalmas keresztyén énekmozgalom megjelenítője. Hiszen a római imperátorok kezdeti keresztyénellenessége és üldözése a katakombák szelíd lelki forradalmán akadt meg és halt el a 4. századra. Mai kutatások szerint az elnyomó római hatalom terhe alatt nemhogy összeroppant volna a keresztyénség, hanem egyre inkább megedződött, megerősödött. A római (és más európai) katakombák valójában a keresztyén lelkiség és kultúra megszületésének helyei, műhelyei, „edzőtermei” voltak. A szakrális művészet egyszerű jelképei is sok helyen bevésődtek a katakombák, eredetileg sírkamrák falaira.
A halálra szántak, az amfiteátrum küzdőterére kijelölt/kilökött keresztyének a falakra vésték rá jelképes üzeneteiket, képi hitvallásaikat: a Krisztus monogramot (X és P), a halat (IXTHYS), a galambot, az alfát és ómegát, a vasmacskát a megváltás jelképeként, és a főnixmadarat, a feltámadás szimbólumát. Ezen túl egyszerű rajzaikon meg is örökítették az imádkozó, küzdő, éneklő keresztyének csoportjai föld alatti „gyülekezeteit”. Különös történelmi és valóságos metamorfózis ment végbe a katakombák sok ezer keresztyén embere életében: átélték a testvéri közösség halálig kísérő erejét, a más hiten lévők és a hitetlenek ámulatára, akik szinte fel sem tudták fogni, miért énekelnek ezek a keresztyének, amikor éppen a vadállatok előtti viadalra viszik testvéreiket.
A római katonák és a cirkuszt-kenyeret követelő nép tömegeinek értetlenkedésére, gúnyolódására mindig ugyanaz volt a még maradók válasza: Éneklünk, mert ők boldogok, néhány pillanat múlva a boldog mennyei lelkek között lesznek, s ott éneklik majd tovább a Bárány énekét. Ez az ének az, ami az Ószövetség korában kezdődött, az üldözések idején égre emelte a halálba menők tekintetét és reményét, s ez az ének lesz az, ami új énekként csendül majd fel a Bárány trónja előtt a Sion hegyén (Jelenések 14,1-5).
A világkeresztyénség örök kántálása tehát nem Erdélyben, nem népszokásainkban, a Kárpát-medencében született meg, hanem Isten szívében, s Ő adta népének nálunk is az új éneket a zsoltárokban, aztán az évszázadok során az egyházi énekkultúrában, a reformációban, a genfi zsoltárokban és adja majd a mennyei Jeruzsálemben és a visszatérő Úr előtt a Sionon. Mert a hitnek – így egy kínai keresztyén mondás – egy perc alatt több szívből kiénekelhető hálája és öröme van, mint a hitetlen embernek egy életen át. S ugyancsak gyönyörű a másik gondolat is: A hit hasonlatos ahhoz a pacsirtához, amelyik már éjfélkor elkezd énekelni a közeledő hajnalról.
Az sem véletlen, hogy a világprotestantizmus lipcsei pacsirtája, Johann Sebastian Bach 1707-től közel 200 kantátát komponált az egyházi év minden alkalmára, vasárnapjára, ünnepére.
A Cantate elnevezés az előreformációs időkig megy vissza, a latin mise bevezető részét alkotta, idézve a 98. zsoltárt: Cantate Domino canticum novum…” – énekeljetek az Úrnak új éneket. A protestantizmusban 1781-től jegyzik hivatalosan is így: Dominica Cantate – Cantate vasárnap.
De már 1530 körül kezdett elterjedni a hitújítás egyházaiban. Hazai tájainkon szokásba jött a mendikálás, a karácsony előtti, adventi „koldulás” vagy adománygyűjtés énekelés segítségével. A kántálás már kifejezetten karácsonyi énekes, verses köszöntőt jelölt a betlehemezéssel kapcsolódva.
Szenczi Molnár Albert mesteri zsoltárfeldolgozásai között évszázadokon át szinte az éneklő magyar reformátusság,a zengedező protestantizmus himnusza lett a 66. zsoltár: Örvendj egész föld az Istennek, És énekelj szép zengéssel.
Ez a szép zengedezés már az örökkévalóság előíze lelkünkben, ajkunkon. Feloldja fájdalmainkat, áthangolja a lelkünket, boldoggá tesz, felrangosítja a múló pillanatot az örökkévalóság introitusával, előízeivel, előhangjaival, előénekeivel. Áldott Cantate vasárnapot és Krisztus-himnuszoktól át-, és felhangolt új hetet mindenkinek!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
