Vicc ez az egész, mondhatnánk, ha az egész nem lenne halálosan komoly. Szlovákia történetének legdilettánsabb és legkomolytalanabb kormánya vezeti az országot a lehető legnehezebb időszakban, bár ez a vezetés csak abban az értelemben pontos megfogalmazás, ha hozzátesszük, zsákutcából zsákutcába történik.
Az egyéb komoly gondokkal küzdő átlagpolgár saját lelki egészségének védelme érdekében már oda sem figyel az egymást követő kormányválságokra, a szüntelen, piaci kofák szintjét hegymagasságba emelő kicsinyes marakodásra, kölcsönös vádaskodásokra és becsületsértő kijelentésekre, melyekkel a kormánytagok napirenden illetik egymást bárminemű érdemi munka helyett.
Mindebben természetesen élmunkásnak számít Igor Matovič, aki folytonos szereptévesztésben van, még mindig kormányfőnek képzeli magát, miközben pénzügyminiszterként eredményesen juttatja koldusbotra az országot.
Komoly hiba, hogy ebből a tévhitéből a tényleges(?) kormányfő sem ábrándítja ki, mert sem képességei, sem vérmérséklete nem teszik őt alkalmassá a posztjára, így feltehetően eleve ezt a bábszerepet szánták neki, s mi tagadás, annak épp megfelel. Ezért próbál külföldön, az Európai Uniónál és természetesen Ukrajnában stréberkedni, mert az sikerélményekkel szolgál számára, nem úgy, mint honi szerepelése. S ezt az egész országot tönkrejuttató dilettantizmust, tétlenséget és szüntelen perpatvart
megbocsáthatatlan passzivitással szemléli az államfő is, aki ugyancsak szívesebben parolázik az egyre követelőzőbb Zelenszkijjel, buzgón szállítva neki a Zuzanákat, és nagy vehemenciával kampányolva Ukrajna uniós felvétele mellett, ahelyett, hogy itthon próbálná hasznossá tenni magát.
Az ország népe pedig némán tűr, mert alapjában véve békés, soha, vagy csak ritkán lázadozó az istenadta, meg aztán hozzá is szokott már a rosszabbnál rosszabb kormányokhoz, miközben egyre nehezebben él és dilettáns vezetésének köszönhetően még reménye sincs arra, hogy belátható időn belül javuljon a helyzete. Hogy miért? Mert ez a koalíció a tehetségnek és az akaratnak is híján van ahhoz, hogy érdemben enyhítsen a lakosság gondjain, s egész tevékenysége a szánalmas ötletelésben, a parttalan, sehová nem vezető és soha véget nem érő vitákban, kölcsönös vádaskodásban, üzengetésben és szemérmetlen hazudozásban merül ki.
Márpedig ez vajmi kevés a kormányzáshoz, főleg a jelenlegi nehéz helyzetben, amikor minden újabb nap késlekedés egyre mélyebbre juttatja az országot.
Hogy mi lenne a megoldás? Mivel a kormány részéről nem várható érdemi változás, s önkritika híján az önkéntes távozás sem, mert bármennyire is utálják egymást, a hatalomvágy mégis egyben tartja ezt az összetákolt koalíciót, elérkezett az ideje, hogy kijöjjünk a béketűrésből és kifejezésre juttassuk, nem kérünk az ilyen kormányzásból…
(NZS/Felvidék.ma)
