Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (1János 5,4-5)
Óriási Ige. Szinte beleszédül az, aki mélyebben átgondolja. Beleszédül nem a győzelem mámorába, hiszen a világ legyőzése a kereszt botrányán, Jézus töviskoronás szenvedéshordozásán és a feltámadáson keresztül valósult meg. Ezért a küzdelemért a kisujjunkat sem mozdítottuk meg, semmi, de semmi kockázatot sem vállaltunk. Senki akkor és senki azóta.
Solus Christus – reformáció havában hitújító felismeréssel írjuk: Egyedül Krisztus! A győzelemért csak és kizárólag hitünk fejedelme és bevégzője, Megváltó Urunk tette meg a szükségeset.
A reformáció genfi emlékműve
Róla évszázadokkal ezelőtt már ezt hirdették, magasztalva áldozatvállalását: Victor quia victima – győztes, mert elvállalta a legyőzetést, hogy aztán Isten tegye Őt az élet és az örök élet szelíd Bárány-győztesévé. Mi csak részesülhetünk ebből a győzelemből, mint a csecsemő az édesanyja által termelt tejecskéből, mint Luther, a szellemi-lelki koldus, aki egész életén át kitárt kezeket emelt Isten elé, hogy azokat megtöltse javaival vagy egyszerűen elfogadja az érdemtelenségnek ezt a dramatizált kifejezését, az üres kezek hódolatát.
Miként Kálvin, aki nem győzte hangsúlyozni: semmik vagyunk Isten nélkül, s hogy minden önérdem, fennhéjázás, öndicséret, vállveregetés nélkül naponta megmutassa, ki is az ember önmagában.
A genfi reformátor minden hajnalban imaszőnyegére roskadt, lyukasra térdelte azt, hogy ebben a leborulásban megtalálja az engesztelő kegyelem kínálta békességet. A sort hál’ Istennek lehetne végtelenül folytatni. Életekkel, akik mártírsorsban, börtönben, cellacsendben, labormagányban, kutatói töprengésben vagy Katorgán, Aradon, Recsken, a Duna-deltában és másutt az egyetlen Győztesben, az élő Jézus Krisztusban bíztak – nem hiába! Akinek győzelmébe felvéve, ők nem átkozták azt a világot, amelyben születtek, kínlódtak, imádkoztak, szerettek és elvállalták sorsukat élő reménységgel, hanem tudtak e nyomorult földért, még inkább a gonosz és istentelenné vált, végtelenül önző, csak maguknak kaparó milliókért és szomszédjukért is imádkozni.
Illusztráció (pixabay.com)
Milyen győzelmet kap a Jézusban, Isten Fiában bízó ember? A legnagyobbat: a bűnbocsánatot, az új életet, az Isten értékrendjébe emelés mellett az egyoldalúságok, a rész szerintiség feletti győzelmet, a töredékesség (1Kor 13,9-10; 12) fölé növekedést. A növekedést emberlétében – sokoldalúan.
Mielőtt pedig bárki azt a téves következtetést vonná le, hogy ezek lelki, elvont dolgok, semmi közük a hétköznapok „lentiségéhez”, röviden utalok arra, mennyire nem így van. Hogy az a győzelem, amit Jézus a Golgotán és a feltámadásban a világ felett, a világért, a világ javára (kozmosz!) megküzdött Isten Igazaként, a világ Bárányaként, valójában nagyon is mindennapi létezésünket érinti, átformálni, megemelni akarja a mulandóság lejtmenetéből az üdvösség égi szerpentinje felé. Ezért leírom:
ma azok, akik a hit győzelmének jézusi szemléletével kutatnak, keresik az új és a fenntartható megoldásokat, imádkoznak, törődnek a világgal, küzdenek a mindennapok méltóbbá tételéért, eljutottak az egyoldalúságok alkonyáig.
Számukra már az a világ jött el, amiben megszületett a vagy-vagyiság egyetlen tartós alternatívája, a krisztusi élet, a Krisztusban élhető jelen és jövő. Hétköznapi erővé lett számukra a győzelem, mert minden nap együttélést hoz magával Krisztussal. Ebben nincs is-is. Van, amit fel kell adni végleg, s van, Akire rá kell tennünk az életünket – véglegesen. Vagy a krisztustalanság vagy a krisztusi élet.
A Jézusban megszentelt élet méltósága, értéke a fontos, mert vagy jézusi emberség, melynek hordozója, tartaléka, táplálója a Feltámadott, a külső-mennyei energiaforrás. Ő belsővé és személyessé, a te életed javára transzponálja Lélek és szeretet-energiáit, vagy nincs más senki, akitől ezt várhatjuk, kaphatjuk. A Pilátus által felismert, kimondott Ecce Homo, Íme az Ember, a történelem végéig érvényes. Ahol pedig Ő elveszíti a bűnös gyűlölet, megosztás hamis ideológiák, politikai hazugságok, egyéni önzések, a fegyverek vagy a pénz egyoldalúságba vetett vakhit következtében Ecce Homo voltát, ott hanyatlásnak indul minden ember, legyen az individualista-nyugati vagy kollektivista-keleti típusú. Akkor az emberség alkonya jön el.
Munkácsy Mihály: Ecce Homo!
Nem kell ehhez a Spengler-féle 19. század végi filozófiai okoskodás Nyugat alkonyáról. Őnélküle alkonyi emberség-fogyatkozás borul Keletre és Nyugatra, Északra és Délre minden világvallás jóhiszeműsége ellenére. Vergődő világunk napi történeteiből és mindennapi kínjaiból ordítóan látjuk ezt. De még ez sem elég!? Márpedig akár felfogjuk, akár nem, a világ és a történelem, az emberiség és mi mindannyian a győzedelmes hit után kiáltunk. Jöjjön már valaki, aki megszabadít! Ezért jött el a Jehosuah-Jézus, a Szabadító 2000 éve.
A victoria, a győzelemteljes fides, a győztes hit világkorszakában élünk a jeruzsálemi feltámadás óta. De mennyi és mi valósult meg ebből? Csak győzelem, legyőzés, vér, könny és pusztulás Krisztus nélkül? Mert voltak, akik hatalomhoz jutottak, és csak győzelmet akartak hit nélkül?!
Ezen a vasárnapon és a ránk következő héten legyen pár percünk újra és újra, hogy átgondoljuk: mit jelent Krisztus győzelme, s az abban történő részesedésünk hit és kegyelem által (sola fide et gratia) a mi saját életünk, családunk, környezetünk, egyházunk, gyülekezetünk javára?
Az eredeti görög szöveg a világ szót a kozmosszal fejezi ki. Hiszen Krisztus győzelmet vett az egész kozmosz fölött: minden, ami teremtésként létrejött a világmindenségben, a kozmoszban, az uni- és a multiverzumban, Krisztus, a Bárány, az irgalmas szívű Fiú uralma alatt áll. És ez az uralom mindig segítés, bővelkedésben részesítés, reménység tartalmú, örök élet távlatú. Felszabadítóan tágas, távlatos, győzedelmes. Mindig a pillanatnyiság részrehajlásai fölé emelő. A békaperspektívából a sasszárnyon hordozás magaslata felé. A táguló élethorizontok felé, s nem a beszűkítő, gyilkolás- és sírorientált pusztítás, háborús torzulások felé. Isten Lelkének csodálatos vezetését látom sok mindenben – ebben az értelemben. Ezernyi fáradozást, hogy ezt a szabadítást lefordítsák hétköznapi viszonyainkra.
Illusztráció (pixabay.com)
Például ennek a Krisztus-győzelemnek emberség-erőforrásait feltáró hatalmas szemléleti és élettartalékból a hit és a gazdaság új korszakos látásmódjának megjelenése révén. Segítségével a vadkapitalista, harácsoló, önző szemlélettel, vagy az emberi munkaerőt, az embert kiszorító digitális robotkapitalista szemlélettel szemben kezd felderengeni a világgazdaságnak egy új látásmódja.
Sokan kezdik megfogalmazni a hit és a gazdaság új típusú kapcsolatát. Azt, hogy a jövőnek értékalapú ember- és gazdaságszemléleten lehet csak fennmaradnia.
Amikor a munkát és a tudást egymás feltételeként, értékteremtő hatóerőként építik bele mindennapi életgyakorlatukba a társadalmak, az oktatás, a politika, a közbeszéd segítségével. Hiszen nyilvánvaló, tudás nélkül nincs produktív, minőségi munka. De az új szemlélet még tovább megy. A kapitalizmusok alternatívájaként a holland Kuyper, Dooyeweerd, a skót Magnussen immár klasszikus hitbeli gazdaságszemléletének továbbgondolásaként megérkezett a kegyelem és a hála világgazdasági szemlélete (Kathy Tanner), a trinitárius, szentháromságos gazdaságszemlélet (M.D. Meeks).
A világhírű, holland eredetű amerikai Michigan Calvin College-ben a mikrogazdasági kutatás kiválósága, John Lunn professzor és csapata révén a kapitalizmus hereziseinek, életveszélyes tévedéseinek teológiai vizsgálata és bírálata is megkezdődött. Az új szemléleti világkorszak lényege: a Krisztusba vetett hit humanizáló, társadalmat és közösségi formákat átjáró kovásza nélkül a jövő egyre inkább az agyonkontrollált, embertelen digitális világbörtön felé, nem pedig a remény, embertisztelet és a szeretet kozmikusan élhető-éltető kultúrája felé halad.
Ezért hasznos átgondolni a Life Long Learning-et, az élethossziglani tanulás trendjét és gyakorlatának egyre nagyobb teret nyitni hazánkban is.
Ugyanígy a mikro- és makrogazdasági új szemlélet innovatív befogadásának, a hit és gazdaság mélyebb összefüggései kutatásának, tanulásának és életszemléletté tételének. Németországban minden évben összejönnek a keresztyén vállalkozók, nagyiparosok képviselői, hogy hit és gazdaság aktuális teendőiről disputáljanak.
Amerikában éppen az említett Lunn professzor évekkel ezelőtt létrehozta a Keresztyén Közgazdászok Társaságát, és folyóiratukban, valamint a Hope College-ban, a Remény Egyetemén rendszeresen közzéteszik gondolataikat Faith&Economics című folyóiratukban. A Krisztusban az emberiségért a világ egyoldalúságain, bűnein, korlátain győzelmet vett hit élő erejeként hirdetik:
lehetséges, sőt szükséges a gazdaság, politika, erkölcs hitbeli szemlélete és összefüggéseinek megújító erőként történő még hatékonyabb becsatornázása a gazdasági folyamatokba.
„Az a hitünk és meggyőződésünk, hogy korunk nyomasztó erkölcsi, teológiai és gazdasági kérdései mélyreható feltárást, változtatást igényelnek” – írják folyóiratuk legújabb számában.
Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
