Jánosiban elkészült a templomtorony, a gyülekezeti ház, és Rimaszombatban Konkoly-Thege István síremléke is. Így az újbori úrvacsorán sok mindenért hálát adtak a gömöri református gyülekezetben.
Szarvas Erzsébet, a gyülekezet lelkipásztora így számolt be az eseményről: „Különleges alkalom volt a Jánosi Református Egyházközség számára az október 23-ai istentisztelet. Alapvetően az újborért való hálaadásra készült a gyülekezet, de mivel ebben az évben több régi tulajdonukat sikerült felújítani, jónak látta a presbitérium, hogy hálaadásukba ezeket is belefoglalják. A legnagyobb munka a templomtoronnyal volt, amelyet a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott pénzből sikerült megszépíteni.
A falu központjában álló templomépület műemlékvédelem alatt áll és az idő múlása nem igazán kímélte a külső falakat. A fokozatosan szépülő faluközpontban elszomorító látvány volt az omladozó vakolat, és mi is sokszor öröm helyett sajnálkozással néztünk végig a tornyon és a hajón. Mára azonban egy vakítóan fehér, szemet gyönyörködtető torony várja az érkezőket, bár a templomhajó felújítása még várat magára.
A templommal szemben áll a szépen megújult parókia épülete, valamint két melléképület: egy garázs és egy gyülekezeti ház. Amivel nem számoltunk, hogy idén még a gyülekezeti ház is megújul. Igaz, hogy korábban már egy pályázatnak köszönhetően belülről sikerült használhatóvá tenni, de anyagiak híján a külső munkálatok elmaradtak. A hideg időszakban istentiszteleti helyszínként szolgál a fűthető házikó.
Egy helyi református vállalkozó úgy döntött, hogy adományként, Isten dicsőségére befejezteti a gyülekezeti ház külső felújítását.
Vakolás, díszítés, festés, csatornázás három hónap leforgása alatt megvalósult. A kitűnő szakemberek nagy hozzáértéssel kezdték meg és fejezték is be a rájuk bízott feladatokat. Hálásak vagyunk az adományért és a megbízható szakemberekért. Így már nemcsak belülről, hanem kívülről is megújulhatott ez a régi épület, ahová a mai idősebb korosztály járt hittanra és kátéórára.
A harmadik felújításunk, amiért hálát adunk, nem épülethez kötődik. A jánosi gyülekezet történetének egyes részleteit Konkoly-Thege István feljegyzéseiből ismerjük, aki 40 évig volt a gyülekezet lelkipásztora. Sírhelye azonban nem Jánosiban, hanem a rimaszombati temetőben található, édesapjával és feleségével nyugszik egy sírban.
A temetőben keresgélve alig lehetett megtalálni a szépen elkészített, új síremlékek között az övét. A gyülekezet presbitériuma úgy döntött, hogy húsz évre kifizeti és meghosszabbítja a sírhely bérletét, valamint a Gömöri Református Egyházmegyével – mivel Konkoly-Thege István esperes is volt – közösen fel is újíttatja.
A munkára egy jánosi református sírkövest kértünk fel. Ma már a temetőben sétálva könnyedén megtalálható az emlék, rajta az igével, amely a nagytiszteletű úr vezérigéje volt:
„Hűségben, egyenességben és igazságban” (Jeremiás 4,2).
Az ünnepi alkalmon elhangzott igehirdetésben Szarvas László lelkipásztor arra buzdított, hogy az élő víz forrásaiért mindenkor hálát adjunk. Az épületek önmagukban ugyan nem élő források, de az ott megszólaló igék, igehirdetések, bizonyságtételek és imádságok által lesz az élet vizének forrása. Ahogyan az elődeink, az előttünk élt lelki vezetők szintén az élő vízhez terelgettek bennünket, hogy megismerjük és elfogadjuk azt.
Hálásak vagyunk mindezért az előrehaladásért, a lehetőségekért, az adományokért, a közös ünneplésért” – írta Szarvas Erzsébet jánosi lelkipásztornő.
(Szarvas Erzsébet, reformata.sk / HE, Felvidék.ma)
