Novemberben, a II. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozó ünnepi estjén lépett fel a Magyar Rhapsody Projekt a Levédia című albumával. Az együttes sztárvendégével, Molnár Levente operaénekessel a koncert után váltottam szót.
Egy különleges műfajt ismerhettünk meg a koncerten…
Ez a műfaj a mi legnagyobb értékeink mentését és bemutatását tűzte ki céljául az új generációknak. Valóban, sokan már nem ismerik ezeket a csodálatos dallamokat, Bartók Béla és Kodály Zoltán feldolgozásait, valamint az ezek alapjául szolgáló népdalainkat. Az, hogy operai hanggal áldott meg az Isten, érdekessé teszi az összhatást, s egyúttal a klasszikus zenét is népszerűsíti az együttes. Sikerei bizonyítják, hogy nagyon jól megfér egymás mellett a klasszikus zene, a népzene, a jazz és a világzene. A magyar népdal is mindig képes megújulni. A jelenlegi stílusát a zenekar alakította ki. Mikor megkerestek a közös fellépés gondolatával, igent mondtam. Boldog vagyok, s missziónak tekintem. Nemrég óta zenélünk együtt, de már tudatosan vállalom e közösséget, életem részévé vált. Mindenkinek ajánlhatom, hogy hívja meg a zenekart, hiszen ezzel a fiatalokban is erősítheti a magyar öntudatot, s egyben önfeledt szórakozást kaphat ajándékul.
Gyergyóremetéről származik. E vidék olyan kiváló zenészeket adott a világnak, mint Zerkula János, Sárosi Bálint és Kelemen László. Hogyan választotta Ön a zenei pályát?
Kisgyerekként állandóan népzenét hallgattam, mivel testvérem népzenész, táncházprímás, s édesanyámtól is nagyon sok dalt hallottam, tanultam. Azt se feledjük, hogy az egész székelység még mindig a népzenében él. Valóban, székelynek lenni igazi áldás, a zenét, a legszebb dallamokat így tiszta forrásból kaptam már a kezdet kezdetén.
Ma este Erkel Bánk Bánjából a Hazám, hazám kezdető áriának is tapsolhatott a közönség.
Büszke vagyok, hogy kedvemért a címszerep baritonváltozatot is elővették, így olyan nagy elődök nyomdokaiban haladhatok, mint például Palló Imre. Nagy kedvencem a Mátisfalván született művész, s lelkesít az a gondolat, hogy másik székelyként – Vidnyánszky Attila rendezésében – alakíthattam e ritkábban hallható verziót. New Yorkban is nagy sikerrel adtuk elő, legközelebb Veronában mutatjuk be a Co-Opera társulat szervezésében. Először a Teatro Filarmonico színházban lépünk fel, s terveink szerint nyáron a híres Arénában is bemutatjuk. Dolgozunk az olasz fordításon is, hogy Itáliában több helyen is színpadra vihessük. A most előadott Hazám, hazám feldolgozás főleg a fiatalokhoz szól, ily módon népszerűsítettük e leghíresebb magyar áriát. A Béke-nemzetek felett című Trianon film premierjét követő ünnepségen is előadtuk, mindenkit megérintett a dalban rejlő feszültség.
Az életrajzában olvastam, hogy két különleges helyszínen, Bukarestben és New Yorkban is fellépett. Beszéljen erről, s mondjon egy-két szót szerepálmairól is!
A román fővárosban Csajkovszkij Anyegin című operájának címszerepét, az amerikai metropoliszban pedig a Don Pasquale Malatestáját és Puccini Bohéméletének festőjét, Marcellót alakítottam. Második kérdésére válaszolva a Tosca hírhedt rendőrfőnökét, Scarpiát énekelném el szívesen, s egy felkérést a Rigoletto címszerepére sem utasítanék vissza. Ezen kívül szívesen fellépnék Verdi két operájának – a Nabuccónak és a Macbethnek – a címszerepében is.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
