Életemben sok jó és okos könyvet olvastam.
De egyikben sem találtam meg azt,
ami a szívemet elcsendesítette és boldoggá tette volna.
A 23. zsoltár imájából azonban elég volt ez a három szó:
„Te velem vagy”. – I. Kant
Ha január, akkor évnyitányként közösségi, felekezetközi, ökumenikus imaalkalmak lehetőségeit kínálja a naptár, illetve az idők Ura, aki bölcsen időzít mindent. Január 8-án, vasárnap indult az egy héten át világszerte tartó Nemzetközi Allianz Imahét. Amint ez véget ér, kezdődik és január 22-ével zárul az Egyetemes vagy Ökumenikus Imahét.
Mindkét, világszerte imádságra hívó alkalom nagy lehetőség arra is, hogy a napi rendezvények mellett, és közben elgondolkodjunk az imádság, az imádkozás szerepéről életünkben, kiváltképpen a formáiról, tartalmáról.
Mindig nagy veszély, hogy a keresztyén személyes és közösségi élet kifárad, megszürkül, mert alapvető hiánybetegség lép fel: imahiány. Innen tekintve, azt lehet mondani, hogy az ima a keresztyén élet létfunkciója, szíve és tüdeje. Másképpen: az imádkozás életforma, életformáló alapszükséglete hívő sorsunknak.
Az imádságról szóló spirituális gondolatfutamokban nem iskolás tanítást, bibliaismereti oktatást szándékozunk közzétenni, ami számomra ugyan kedves feladat lenne, hiszen évtizedek óta a Szentlélek kimeríthetetlen gazdagságát kutatom. Teológiai doktori értekezésemnek is a Szentlélek működése, műve volt a témája. A tantételeken túl most inkább az Atya Isten és a Fiú Isten Lelkének érintéseire, szikráira vagy fénycsóváira, a Szentlélek belső bizonyságtételére, hangjára figyelünk, Akinek általa alkotott jelfogó rendszere minden hívő lélekben egy hatalmas belső radarrendszer – s ez az ima.
Imacsodák, angyalok mennyei karához vonzó imalendület
Olyan hatalmas kincstár a keresztyén imatörténelem, imádkozástörténelem, amit még csak megközelítőleg sem vagyunk képesek egy életen át megismerni. Nem is kell, hiszen véges szívünkkel a végtelen Isten évmilliók óta élő adásban lévő Szent Lelkének imacsodáit, a az emberi visszhangokat nem múzeumi drágakövekként szemléljük. Úgy tekintjük ezeket, mint valamilyen végtelen, lenyűgöző, tiszta kéklő és fénylő tengert.
Az imatengerbe pedig kivált a két jeles januári imaalkalmon valósággal belevethetjük magunkat, szinte lubickolhatunk jótékony és elemi hullámzásában.
Hirtelenjében fellapozom a Losungot, a 293 éve megjelenő bibliaolvasó kalauzt, ami 60 nyelven adagolja naponta az Élet Igéjét. Szebbnél szebb imák gyöngyfüzére van előttem, az imádkozók felekezet fölötti, Krisztus-közeli megfogalmazásait, a belső csendből hozott Isten-sugallatok bizonyságait. Zenetti, Jüngel, Comenius, Oosterhuis, Lavater, Blumhardt, Barth, Bonhoeffer, Zinzendorf neve, s az erre az időszakra közzétett lelki hódolásaik olyan téridői, nyelvek és felekezetek közötti, szíveket magasba vonó imalendülettel szólnak, ami már-már az angyali karok imádatába kapcsolja földi imáinkat. Erre még a legfáradtabb lélek is megáll, felfigyel. Ezt az imádságlendületet, a szó szoros értelmében vehető lelki metakommunikációt, Isten és emberek, emberek és emberek, korok és különböző felekezetek közötti imatársalkodást, szent és tiszta szavakat jótékony balzsamként idézzük fel a következőkben.
Királyhágómellék, Délvidék imatárai, imakalászai
Ezen a helyen is hálás szívvel említem fel, hogy a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 2007-ben Nagyváradon kiadta Visky István lelkipásztor szerkesztésében azt a 125 oldalas imagyűjteményt, amelynek címe: Istennel való magányos beszélgetés – XVI-XIX. századi református imádságok.(Elérhető neten: Istennel való magányos beszélgetés – Reformatus.hu, https://regi.reformatus.hu ›data › 2013/09/23 › i…)
Olyan lelki gazdagságot testál ránk ez a munka, amit, vagy egyes részeit minden közösségi imaalkalomra kézi forrásként lehetne ajánlani és használni. Tiszántúl és Debrecen nagy imádkozójával, püspökével, Méliusz Juhász Péter különféle alkalmakra, úton lévőkért, hadakozókért, királyokért, kereskedőkért és prédikátorokért, meg rabokért, betegekért, szántókért, kapásokért, esőért és haldoklókért, asztalhoz telepedőkért, gyermekszülőkért sorjáznak a még ma is példás és felüdítő, olykor gyönyörűséges lelki sóhajtások, hálaadások az Úr felé. S már itt, a magyar református imaélet hajnalán egyértelművé teszik az imák: mindennek közepe, kezdete és vége a Szentháromság Isten, akinek dicséretére és kegyelme magasztalására hangzik fel az emberi, prédikátori szó.
A magyar református lelki humusz drága, termékeny földjén termett imakalászok a felvidéki Tompa Mihály pap-költőnk lírai, magasröptű soraival zárulnak.
Közben Árva Bethlen Kata, Bethlen Miklós, Bornemissza Péter, Ecsedi Báthori István, Geleji Katona István, Heltai Gáspár, Huszár Dávid, Medgyesi Pál, Nádasdy Pál, Petrőczi Kata-Szidónia, Ráday Pál, Szenczi Molnár Albert, Szikszai György és mások mennyei jó illattételei, drága anyanyelvünk ékes ruhájába formázva szólalnak meg, nagy belső gyönyörűséget és témában is dúsgazdag imakincsünket tudatosítva. Aztán: a délvidéki reformátusok használatára Szabadkán 1971-ben kiadott énekeskönyvben is dúsan hullámzik az imádságok lelki gabonaföldje. Értékes és az Igét Kálvin gondolataival szépen összehangoló imagondolatok tára a Kálvin Kiadónál 2011-ben megjelent Tanuljunk imádkozni c. kötetecske, a gyakorlati teológia és az imádságteológia jeles svájci református teológusától, R. Bohrentől. Jó megemlíteni, és az imádság egész életünket átható fontosságára, a közéletében is örök iránymutatást végző jelenlétére szép példa, hogy a KDNP Protestáns Műhelye közzétette e sorok írójának 3 részes sorozatát Lelki koldustarisznya címen, benne szintén számos imádságtörténeti példával (https://kdnp.hu/kdnp.hu/protestans-muhely/lelki-koldustarisznya-1-3).
Sorozatunkban olyan imákat osztunk most meg Olvasóinkkal, melyek először itt kapnak helyet fordításban.
Imagyöngyök tiszta forrásból
URUNK, kérünk, Te alkoss ebben a mai tévelygő, megosztott, betegségektől gyötört világban új éneket, melybe belekomponálod irgalmasságod ismeretét. Tedd azok szívében fő szólammá, akik Téged hívnak, Hozzád fordulnak nagy bizodalommal. És hallasd meg azokkal is, akik még sötétségben járják a maguk útját. Rajtad kívül nincs más senki, aki segíteni tudna rajtunk. Hallgass meg, Urunk, kérünk! – Barth Károly református teológus (1886-1968)
URUNK, ne vond meg tőlünk és teremtett világodtól jóságos szavadat, Szent Igédet. Csak így szólíthat meg hitünk másokat, csak így terjed ki az egész földre irgalmasságod ereje. Oda is, ahol a hatalmasok megfeledkeznek önmagukról, s a kiszolgáltatottakat semmibe veszik. Oda is, ahol az életben maradásért kiáltanak az emberek és ahol kegyelemért könyörögnek. Könyörülj rajtunk, Urunk! – Eberhard Jüngel evangélikus teológus (1934-2021)
URUNK, formáld az egyházat a Te igazságod hangjává. Intrikák, ferdítések, hazugságok között járva, segíts, kérünk abban, hogy megtaláljuk az Igazságot és minden kétséget félretéve, hirdethessük azt. – Lother Zenessi római katolikus teológus, író (1926-2019)
IMÁDKOZZÁL! Csak Istennel és az Ő áldásával járhatsz biztos úton. Minden dologban fordulj imádságban Őhozzá. Imádkozz, s engedd, hogy minden pillanatban a Szentlélek vezessen. Ő szakadatlanul esdekel értünk. Istennek kedves, s ezért meghallgatja a Lélek imádságát, meg azt, amit tőled Ő emel Isten elé.
– Johann Amos Comenius cseh-morva prédikátor és pedagógus (1592-1670).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
