Brnóban, az egykori Brünnben novemberben rendezték az immár hagyománnyá vált Janáček Nemzetközi Fesztivált, amin újságíróként vehettem részt. A morva zeneköltő életművének talán legsokoldalúbb magyar tolmácsolója a három éve elhunyt művésznő, Tamássy Éva volt. Pályája a Kölni Operában teljesedett ki, ahol végigénekelte szinte a teljes Janáček-repertoárt. E páratlan művészi teljesítményt testvére, Tamássy Klára foglalta össze.
„Éva ismerkedése a Janáček-szerepekkel Mannheimben kezdődött, ahol a 60-as években az Osztrovszkij Vihar című drámája alapján készült Katya Kabanovában az anyós, Ignatyevna Kabanova szerepét énekelte Ursula Rhein társaságában, 1993-ban pedig Kölnben e műben Fekluscha szerepét bízták rá.
1981-ben Harry Kupfer vitte színre Janáček legismertebb operáját, a Jenufát, méghozzá parádés szereposztásban. Lacát René Kollo, Stevát Ilosfalvy Róbert, Jenufát Josephine Barstow, a sekrestyésnét pedig a nagyra becsült Anny Schlemm alakította. A Kölner Stadt-Anzeigerben megjelent kritika elismerően szólt nővéremről, Tamássy Éváról is, aki az öreg Buryát énekelte. A Frankfurter Allgemeinében megjelent kritika kétségbe vonta viszont a rendező koncepciójának helyességét, mivel az egyértelműen falusi környezetben játszódó művet áttette egy ipari miliőbe.
Janáček partitúráit eredeti formájukban gyakran játszhatatlannak tekintik, és némi „retusálást” hajtanak végre rajtuk. Gerd Albrecht a kiválóan felkészített Gürzenich Orchesterrel bebizonyította, hogy ilyenfajta enyhítésekre nincs szükség, és hogy a végletes követelményeknek is megvan az értelmük. A kritika hozzátette, hogy habár az operaházak repertoárjában a Janáček-operák nincsenek az előtérben, a kölni előadásokra pillanatok alatt elkeltek a jegyek, és sokan álltak a színház előtt az előadás kezdetéig reménykedve, hogy még tudnak belépőt szerezni.
Meg kell még említenem, hogy a 80-as években A ravasz rókácska című operában testvérem az erdész gonosz feleségét alakította.
Még egy hangversenyre is felhívom a figyelmet, amelyet 1981. márciusában a Kölni Opera előcsarnokában rendeztek. A szokatlan helyszínválasztás célja az volt, hogy Janáček hangzásvilágába vezessék be az érdeklődőket. Ennek illusztrálására, a Szonáta hegedűre és zongorára című művét és a Második vonósnégyest adták elő. Az utóbbinak a szerző az Intim levelek címet adta. Ez azért érdekes, mert amúgy nem hagyta, hogy a magánéletéből túl sok minden kiszivárogjon, mondván: „Nem szükséges, hogy minden tökfej (Dummkopf) tudomást szerezzen az érzéseimről”. Az estén elhangzott Janáček Egy eltűnt férfi naplója című dalciklusa is, amely a szerző intellektuális vonásait mutatja: szenvedélyről, kirekesztésről, identitásról szól. A mezzo szólamot Tamássy Éva énekelte.”
(Dr. Csermák Zoltán)
