Szögezzük le mindjárt az elején: Ódor kiváló szakember és alkalmas a miniszterelnöki poszt ellátására. Sokkal inkább, mint Matovič vagy Heger. A helyzet viszont, amibe került, nem szakmai rátermettséget igényel, hanem magas fokú politikai taktikai érzéket.
Két probléma van ezzel kapcsolatban.
Szlovákia parlamentáris demokrácia, tehát az Ódor-kormánynak is el kell készítenie a programját és bizalmat kell kérnie a parlamenttől.
Kétlem, hogy ezt meg fogja kapni, ugyanis a második probléma komoly gátat fog jelenteni: ezt a kormányt politikailag mindenki Čaputová bábkormányának fogja tartani, s ezer okot fog találni rá, hogy ne támogassa.
Az Ódor-kormány így inogni fog – ráadásul egy olyan parlamenttel a hátában, amely nagyon rossz döntéseket is hozhat a választásokig. Így az az Ódor, aki a költségvetési szigor egyik élharcosa volt, megélheti azt is, hogy regnálása alatt a parlament jócskán szétzilálja még a közpénzeket.
Itt most persze elmondandó, hogy Szlovákia (és a köztársasági elnök) ezt a lépést is amatőr módon, átgondolatlanul teszi meg.
Csehországban egy érdekes konfiguráció állt elő 1997-ben, s ott POLITIKAI EGYEZSÉG alapján, amelyben Josef Lux kulcsszerepet játszott, neveztek ki egy hivatalnokkormányt Josef Tošovský vezetésével, amely fél évig vitte sikeresen Csehország ügyeit.
Magyarországon az analógiát Bajnai Gordon kormánya szolgáltatja, amely több mint egy évig volt hatalmon. Ám Bajnai tudta, miről szól a parlamenti demokrácia: mielőtt elvállalta volna a miniszterelnöki posztot, az Országgyűlés kormánypárti képviselőivel (a képviselők több, mint 50 százaléka) aláíratta, hogy támogatni fogják átmeneti kormányát és nem szavaznak meg olyan előterjesztést, amelyet ő és kormánya nem támogat. Így el lehetett evickélni egy évig.
Szlovákiában nem világos, mit fog szólni a teljesen szétzilálódott parlament Ódor (Čaputová) kormányához.
Érdekes hullámverések jöhetnek.
(Csáky Pál FB/Felvidék.ma)
