A Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának igen régi hagyománya a legnagyobb járási népművészeti fesztivál megrendezése nyár elején. Valamikor még a 60-as évek elején volt az első, ahol a közel harminc szervezetnek volt valamilyen népművészeti csoportja, amely évente egyszer egy kellemes szabadtéri környezetben, felállított színpadon több száz – de előfordult, hogy több ezer – néző előtt mutatkoztak be. Hagyományőrző, tisztelő, közösséget megtartó, nemzeti kultúrát átadó események voltak ezek.
A legtöbb járásban ma is szervezik ezeket a közösségi élményt is nyújtó találkozókat, régi nevükön: járási dal- és táncünnepélyeket, melyek fő profilja a népművészet.
Az Érsekújvári járásban Kéménden a kezdődtek, majd a szőgyéni akácosban, s hosszú évekig, bent a faluban, mígnem 1996-tól Köbölkúton. Az egykori Ardea üdülőközpontban Kovács Ferenc volt polgármester szorgalmából felépült a Makovecz Imre tervezte csodaszép nádtetős szabadtéri színpad. Csak azért is említést érdemel a helyszín, mert az ország legszebb és egyetlen Makovecz által tervezett szabadtéri színpada volt. A legemlékezetesebb ünnepségek vagy tizenöt évig itt zajlottak, amíg a tűz áldozatául nem esett.
2010 után még állt ugyan a színpad, de a járási ünnepélyt vándorfesztivállá szervezte át az elnökség, s azóta minden évben másutt szervezik meg ezt a fesztivált.
A két év kényszerszünet ugyan ezen a területen is megtette a hatását, de az eredmény, a siker nem maradt el ebben az évben sem.
A járási vezetőség úgy döntött, hogy a fesztivál idei állomása a párkányi sétálóutcán, a szabadtéri színpadon lesz. A trianoni békediktátum századik évfordulója óta, amely a nemzeti összetartozás napja is, mindenhol szentmisével kezdődően emlékeznek a magyarság legsötétebb tragédiájára.
Párkányban is így volt. A történelmi emlékparkban három éve egy szerény emlékkő is került emlékeztetőül. Itt Bacsó Péter, az Ady Endre Alapiskola igazgatója mondott beszédet. „Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom!” – idézte Dsida Jenő sorait, majd a nemzet megmaradásának büszke állomásait, eredményeit sorolva hívta fel a figyelmet a nemzeti büszkeségre.
Rigó Hanna Róza, a párkányi gimnázium tanulója egy szép Ábrányi Emil-verssel emlékezett. A koszorúzás, majd a Himnusz eléneklése után a Szent Imre-templomban megtartott szentmisén hangzott fel a kórusok előadása.
A sétálóutca szabadtéri színpadán, kellemes környezetben, nagy előkészületekkel vette kezdetét a fesztivál.
Az ünnepei beszédek elhangzása után Izrael Diána, a Csemadok járási elnöke, majd a vendégek, Bárdos Gyula országos elnök, Csenger Tibor, a megyei önkormányzat alelnöke, és Szabó Eugen, a város polgármestere köszöntője után kezdődött a műsor. Az Ady Endre Alapiskola kisdiákjainak szereplése után azonban mindent elrontott a hirtelen jött zivatar.
A gazdag kultúrműsor a városi kultúrházban folytatódott. Gyermek- és felnőtt csoportok, szólisták, táncosok váltották egymást a fergeteges műsorban. Köztük olyan csoportok is, amelyek 30–40, vagy akár még több éve is folyamatosan működnek.
A nagykéri, kürti, besenyői, tardoskeddi, szímői, udvardi éneklőcsoportok, de az utánuk alakuló újabb csoportok is igen színvonalas műsort adtak. Az ifjabb csoportokban már az ifjabb korosztály is viszi a fáklyát.
A műsor vendégcsoportjai a Pásztortűz néptánccsoport, a felvidéki citerazenekar és a perbetei Csemadok csoportjai és egy budapesti művészeti szakgimnázium tanulói voltak. Végezetül fellépett a Csemadok párkányi énekkara, a Szivárvány is.
Az ének, zene, a jókedv az éjszakába nyúlt a párkányi kultúrházban, dacolva az idővel, hiszzen senkinek nem szegte a kedvét a délutáni nagy zivatar.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)