A lévai vár napjainkban (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Egy hét múlva ilyenkor Szlovákiában parlamenti választásokra kerül sor. Már mindannyian érezzük a választások közelségét, annak minden nyűgével együtt, beleértve a postaládáinkat eltömítő szórólapokat és az utak mentén ránk tekintő óriásplakátokat is. A következő egy hétben mindez csak fokozódni fog.  

Nekünk, felvidéki magyaroknak minden választás többet jelent, nagyobb feladatot ró ránk, mint a többségi nemzetre. Fokozottan így van ez a parlamenti választások esetében is, ahol a voksunk nem csupán az állampolgársági kötelesség teljesítése, hanem elhatározódás amellett, hogy minden döntésünkkel a közösségünk és a magyar nemzet javát akarjuk szolgálni.

Minden parlamenti választás kicsit olyan, mint egy népszámlálás is, hiszen önmagunk és mások felé is megvalljuk, hogy magyarok vagyunk és mindaz, ami a felvidéki magyarsággal történik számunkra nem közömbös.

Fontos kell, legyen mindannyiunk számára, hogy a felvidéki magyarság ne legyen a parlamentáris demokrácia rendszerében egy partra vetődött hajótörött. Nem engedhető meg, hogy immár bő egy évtizede ne kapjon ez a közösség egy igazi sikerélményt, végre eredményt egy olyan ügyben, amiért közösen cselekedtünk Pozsonytól Királyhelmecig.

Kedves mátyusföldi, csallóközi, komáromi magyarok, ti akik a tömbmagyarságban éltek! Szeptember 30-án jusson eszetekbe, hogy mi szórványban élő magyar nemzettársaitok is ott leszünk az urnáknál. Ott leszünk Szencen, ahol mára 11%-ra csökkent a magyarság, ott leszünk a végvárnak számító Léván, ahol csupán 7% a magyarok aránya, vagy Losoncon, ahol ugyancsak 8%-nyi magyar él.

A magyar etnikai politizálás mellett fogunk kiállni a nyelvhatárokon, ott ahol sok helyütt már a települések magyar megnevezése is veszélyben van, ott ahol nem magától értetődő a magyar nyelv postán, hivatalban, vagy a vonatállomáson.

Elmegyünk és a magyar ügy mellett szavazunk azokon a vidékeken, ahol a magyar kultúrát sok esetben az évi 1-2 Csemadok, vagy a Szövetség által szerevezett megemlékezés jelenti.

Ha bejutunk majd jobb lesz? Ha bekerülünk majd, akkor változik itt valami? Tehetjük fel a kérdést teljesen jogosan, s a válasz pedig az, hogy nem, nem lesz itt minden egy csapásra jobb és szebb. A hétköznapok magyar küzdelmei nem lesznek könnyebbek. De ha csupán a magyar alap és középiskoláink helyzetét stabilizálnánk, ha csupán a Csemadok állami finanszírozását elősegítenénk, s ha számunkra elfogadható megoldás születne a ránk nézve előnytelen közigazgatási átalakítás tervének ügyében, már akkor azt mondhatnánk, megérte. A Szövetség nem tökéletes és nem makulátlan, de a felvidéki magyarok pártja, szavazzunk rá már csak azért is, hogy megmutassuk, mi magyarok itt voltunk, itt vagyunk és itt is leszünk.

Szeptember 30-án gondoljatok a zoboraljai magyar iskolákra, a nyelvhatár menti települések küzdelmeire, gondoljatok Szencre, Pogrányra, Nagykálnára, Berzétére, Kassára, egyszóval gondoljatok a szórványra! Nélkületek esélytelenek vagyunk, ne maradjatok közömbösek, harcoljunk együtt a magyar ügyért!

(Sál Attila/Felvidék.ma)