Nemrégiben meglátogattam Nyáry Erzsébetet, a Csemadok Szenci Alapszervezetének elnökségi tagját, aki régi emlékeiről beszélt. Előkerült édesanyja, Szabó Ilona néhány dokumentuma, többek között egy kézzel lejegyzett történet is, a Magyar iskola építéséről címmel, a néni kétszer is leírta a történetet, annyira fontos volt neki, hiszen gyermekei is ide jártak, innen indultak a nagyvilág felé, és sikerrel vették az akadályokat.
Felkaptam a fejem, ez engem érdekel, hiszen a szenci magyar alapiskolába jártam, ugyanis Dunasápújfalun, szülőfalumban nincs magyar iskola, édesanyám pedig úgy gondolta, a legjobb megoldás gyermekei számára az anyanyelvű oktatás, még akkor is, ha ezért máshova kell iskolába járni.
A levél szerint az „alapkőletétel 34-ben volt. 2 évig állt, mert nem volt rá pénz. A Csehszlovák állam sem adott pénzt” – így kezdődik a levél. Erről kicsit elbeszélgettünk, hiszen több magyar iskola is épült a 30-as években, többek között Újfalun is a szülők jóvoltából, miközben a sápi szlovák iskolát az állam támogatta (a két falu ma egy község, kizárólag szlovák iskolával).
A magyar iskolák mind összefogásból, de épültek. A harmincas években, valamivel több mint egy évtizeddel a világháború vége után, a magyarok össze tudtak fogni a jó ügy érdekében.
Akkora volt bennük az élni akarás, a magyarságuk iránti tisztelet, hogy erre az áldozatra is képesek voltak, miközben valószínűleg maguk is érezték, hogy a helyzet igazságtalan, hiszen a határt a fejük fölött a megkérdezésük nélkül húzták meg, de látták azt is, hogy magyar iskolák nélkül elveszünk.
Az alapiskola egy régebbi felvételen (kép forrása: Szenci Magyar Alapiskola – Osztályképek, csoportképek, egyéb Facebook-oldal)
A további leírás szerint:„1936-ban a jókai Gregorovics esperes úr egy Jézus Szíve körmeneti prédikáció alkalmán, ahol rengeteg nép volt a környékbeli falukból is, kérte fel a népet, a hitközséget, hogy meg kell építeni a saját erőből, mivel mi magyarok nem kapunk állami hozzájárulást, és megmozdult a nép, magyar, keresztény, szocialista. Bizottság alakult és felmérték, minden katolikus család vagyon és jövedelméhez képest mennyit bírt pénzben hozzájárulni. Utca szerint volt beosztva (a munka – szerk. megj.), igás fogatok, lovaskocsikkal, ökrös fogatokkal hordták a szenci téglagyárból a téglát, a Bágerból (a szenci Napfényes Tavak népies megnevezése – a szerk. megj.) a sutert. Kár, hogy azt a látványt nem fényképezték le, de azt a látványt nem lehet elfelejteni” – írja levelében Szabó Ilona.
A kézzel írt iratból megtudjuk: „Minden egyes fogat 1 hétig dolgozott és így váltakoztak, és a munkás nép volt beosztva, ezen felül bekapcsolódott Zonctorony, úgy pénzbeli adományokkal, igás fogattal, gazdák, iparosok, üzletes, pénzes emberek még külön adományoztak pénzt.”
Alapiskolánk a bécsi döntés után, az országzászlóval (kép forrása: Szenci Magyar Alapiskola – Osztályképek, csoportképek, egyéb Facebook-oldal)
A szenci zsidóság jelentős volt, erről tanúskodik a helyi zsinagóga is. Jelentőségüket az alábbi sorok is igazolják, amelyből kiderül, nem volt közömbös számukra a magyar közösség sorsa. „A Zsidó hitközség nagyobb összeget ajándékozott, az akkori rabbi, akinek több igás fogata volt, minden egyes fogattal egész héten reggeltől estig dolgozott, és újra rá került a sor”. A zsidónak állítólag 5 fogata volt, de az ötödik hét után is vállalt munkát, így segítették a magyar római katolikus iskola megépülését a zsidó hitközség tagjai is.
Az iskola ma is áll, igaz azóta bővül, Szenczi Molnár Albert nevét viseli, aki szintén nagyon sokat dolgozott magyarságáért, akárcsak azok az egyszerű emberek, akik felépítették Isten háza mellett a magyar iskolát, mely szerencsére ma is szolgál. Bízzunk benne, sokáig teheti még.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
