Megjelent a Magyar7 legfrissebb száma.
Több mint egy hete hangos a világ a francia elnök otromba kijelentésétől, hogy akár katonákat is küldhet a Nyugat Ukrajnába. Csak ön után, möszjő! Ez a címe vezércikkünknek, amelynek szerzője, lapunk főmunkatársa, Kövesdi Károly értetlenségének ad hangot. Vajon miért mondta ezt Emmanuel Macron? „Fejébe szállt a dicsőség, és kis Napóleonnak képzeli magát? Látva, hogy Németország a vesztébe rohan, ő akarja átvenni a képzeletbeli marsallbotot, és irányítani Európát? Melyiket? A leromboltat, a felégetettet? Vagy „csak” súgtak neki, hogykészítse elő a terepet? Mert a nagy háborúkhoz először fel kell készíteni a tömegeket. Félre kell vezetni őket, hatalmasakat hazudni nekik, félelemben tartani, majd feltüzelni őket. Mindennek megvan a logikája és a szakirodalma.”
Ugyanezt a Macron-kijelentést és hatásait elemzi a Politika rovatban Kolek Zsolt. Írásának címe: Egy lépéssel közelebb a világháborúhoz? Mint írja, a kérdés annál inkább jogos, mert a francia elnök nagy port kavart múlt heti megszólalása és a német lehallgatási botrány eddig nem tapasztalt, új dimenzióba emelte a konfliktus kiszélesedésének veszélyét. A nyugati hatalmak elbizonytalanodtak az ukrán kudarcok láttán, és szembesülniük kellett azzal a kérdéssel, elérhető-e pusztán az ukrán élőerő bevetésével, akár a legmodernebb fegyverrendszerek küldésével az Oroszországgal szembeni stratégiai győzelem?
És ha kiszélesedik az ukrajnai konfliktus, a következő állomás Moldova lehet?Annál is inkább, mert az 1992 óta függetlenként működő, gyakorlatilag senki által el nem ismert Dnyeszter Menti Köztársaság azt kérte „Moszkva segítsen megvédeni az országot a moldovai kormány által gyakorolt társadalmi és gazdasági nyomás ellen”. Hogy ez pontosan mit jelent, nem fejtették ki, de adja magát a kérdés, Transznisztria lenne a következő régió, ahol a „bajba jutott, a lakosság mintegy felét kitevő oroszokat” kell megmenteni? Erről ír HajtmanGábor a külpolitikai rovatban.
Ahol a magyar közösség szolgálata nem csak üres szólam, a Csemadok.
Megalakulásának 75. évfordulóját ünnepli a szervezet, amely rengeteg bírálatot kapott, és mégis, köszöni szépen, él és virul. Hosszú „élete” során voltak nehezebb, sőt kifejezetten kemény időszakok, de azokból is valahogy mindig – főnixmadárként – képes volt újjászületni. A háromnegyed évszázados jubileum apropóján beszélgetett B. Vida Júlia Bárdos Gyulával, a Csemadok országos elnökével, aki 2012 óta vezeti a több mint ötvenezer tagot számláló szervezetet
A témát folytatva hat oldalon keresztül olvashatják a kultúra önzetlen munkásainak, egyszerű csemadokosoknak a vallomásait a közösség érdekében végzett munkáról.
Tény, hogy a 2024-es évben gazdasági kihívások sokaságával nézünk szembe, de már két hónap elteltével is láthatjuk, hogy az inflációs folyamatok jó irányba haladnak. Optimistán azt is gondolhatjuk, talán túl vagyunk a válság nehezén. Már csak az a kérdés, hogy vajon a fizetésünkön is meglátszik-e majd ez a tendencia, vagy folytatódik az életszínvonal csökkenése. Rajkovics Péter: Mennyit ér majd a bérünk?
Február végén mutatták be a Duray Miklóssal készült beszélgetések láncolatát tartalmazó kötetet, amely a Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv címet kapta.
A Leporolt históriákból megtudhatják, milyenek voltak a magyarok egy arab utazó szemével a 12. században. Az arab szerző Magyarországot Basgirdnaknevezi, de közli, hogy a magyarok Unkurija néven említik országukat. Egy helyen azt írja, hogy 78 városa van a királyságnak, s mivel nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezek a települések egy-egy vármegye székhelyei voltak, így közvetve Abu Hámidtól tudható, hogy akkoriban ennyi vármegyéje volt Magyarországnak. „A basgirdok fejedelme – akik őt ’királnak’ neveznek – állandó harcban áll a bizánciakkal. (…) Birodalma sokkal hatalmasabb, mint a bizánci uralkodóé” – írja.
Az 1944. év decemberében már nyilvánvaló volt, hogy a Vörös Hadsereg rövidesen elözönli az egész Kárpát-medencét, és mind Magyarország, mind Szlovákia Sztálin és kreatúrái birtokába kerül. A bukásra ítélt államrezsimek Budapesten és Pozsonyban végnapjaikat élték. Bármilyen furcsának tűnik, de Pozsonyban még ekkor is működött Esterházy János vezetésével a Magyar Párt, bár az is igaz, hogy annak vezetői is készültek a rövidesen bekövetkezendő hatalomváltásra. Popély Gyula: A „magyar család” végnapjai Tiso Szlovákiájában című írása olvasható a Múltunk rovatban.
A Füleki Gimnázium kiemelt célja a digitális írástudás és az informatikai gondolkodás fejlesztése innovatív módszerek, valamint az Informatika a természettudományokban és a matematikában elnevezésű új tantárgy segítségével. Agócs Szvorák Emese: A digitális világ felé.
A 80. életévén túl is fáklyaként mutassa nekünk az utat! Erre kérték tisztelői és barátai a 80 éves Boráros Imrét, aki életjubileuma mellett azt is ünnepelte, hogy immár 10 éves a Boráros Imre Színház, és 60 éve áll színpadon. A nívós rendezvény Komárom városával és az Egressy Béni Városi Művelődési Központtal közösen jött létre. Az ünnepségen elhangzottakat Nagy-Miskó Ildikó tolmácsolja.
Dunajszky Éva: Szülőföldem, Gömör. Néptáncosként végigtáncolta az egész országot. A legkisebb fiú vándorlásai egy kötetnél jóval több anyagot tennének ki, ha mindent számba vennénk, ahol megfordult, hogy terjessze a néptánc és a néphagyományok iránti szeretetet. Szülőföldjéről ugyan már fiatalon elkerült, de a páratlan szépségű dimbes-dombos Gömörországot sohasem feledte, a szíve vissza-visszahúzta a karsztok lábánál fekvő kis falucskába, Sajótibába, ami leginkább arról nevezetes, hogy itt született Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus.
Emlékezz! 1944–2024. Ezzel a címmel nyílt kiállítás a királyhelmecimúzeumban, amellyel az 1944 május végén, a sátoraljaújhelyi gettóból a birkenaui lágerbe elhurcolt 11 ezer bodrogközi zsidóra emlékeznek. Közülük 970 volt királyhelmeci, és alig százan tértek vissza. A kiállításról Molnár Gabriella számol be.
Uzapanyit község díszpolgárává avatták Hacsi Attilát, a gömöri magyar újságírás megkerülhetetlen alakját, akit nyolcvanadik születésnapja alkalmából barátai és pályatársai is köszöntöttek. Virsinszky Tamás ír a termékeny zsurnaliszta pályájáról.
Negyvenéves házassági évfordulójukon kötöttek szentségi házasságot. Annak idején a házasságkötő teremből a Lenin-szoborhoz mentek, ahova két szál fehér szegfűt helyeztek el. Rendben lévőnek tartották, hogy élik az életet, amit a kor megkövetelt. Aztán jött a betegség, Borbála és Lajos számolni kezdte az éveket. Emiatt Isten előtt is kimondták az igent, írja Bokor Klára Isten előtt nincs időcímű riportjában.
A Földrajzinév-bizottság 2023. november 6-án hagyta jóvá az Ipolyvarbó és Őrhalom közti átkelő elnevezését. Az új híd az Ipolyvarbón nyugvó egykori főispán, királyi ítélőmester és országbíró, Szent-Iványi Ferencre emlékezve kapta a Szent-Iványi híd nevet. Többet megtudhatnak róla, ha elolvassák Kaszmán Zoltán cikkét.
Álom, álom, édes álom… Csengő hangú fiatal szőke tündérkirálynő hódítja meg előadásával a felvidéki színpadokat. A vízkeleti Bognár Hajnalka az operett világában találta meg szívbéli boldogságát. A nézők mostanában a Csárdáskirálynő Sylviájaként találkozhatnak vele. Szomolai Andrea is az egyik előadás alkalmával beszélgetett vele.
A hawaii lomi lomi masszázs ősi technikáit adta át az érdeklődőnek Rozsnyón azok avatott ismerője, Awudi Atitsogbui, írja Fábián Gergely. A Kávézó rovatban találják önismereti sorozatunk következő részét, címe: Egyszer volt, hol nem volt…
A Barangolóban az észak-rajna–vestfáliai iparváros, Essen legismertebb családjának házába kalauzolja el olvasóinkat Protics János. Villa Hügel – a Krupp dinasztia, az acél- és fegyvergyárosok otthona a város szélén, festői környezetben áll.
Megújul az Íz-lelő rovatunk, új receptekkel és új munkatársakkal jelentkezik. Szarka Zsófi ismert gasztronómiai szakember és újságíró gyűjti a régi felvidéki recepteket, nehogy feledésbe menjenek. Az első, amit közread a Vitosa, egy régi lakodalmas fogás Nádszegről.
Vas Gyula a Kia EV9 GT-line 1st Edition autót tesztelte, amely a márka új topmodellje.
A DAC a Zsolna elleni 1–1-es döntetlennel fejezte be a Niké Liga huszonkét fordulós alapszakaszát. A 37 pont a negyedik helyre elegendő, jöhet a tíz körből álló ráadás a csallóköziek számára a felsőházban, írja a Szurkolóban Rajkovics György.
Hol vannak már azok az idők, amikor a két fővárosi együttes több tízezer néző előtt játszott végletekig kiélezett presztízscsatákat. Amikor az egyik oldalon Nyilasi Tibor, a másikon Törőcsik András nézett farkasszemet egymással. Az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül a két klub, míg a Ferencvárosnak a 2010-es évek botladozásait követően sikerült talpra állnia, a lilák talán most élik történelmük legsötétebb időszakát. Mátis Rudolf: A Ferencváros–Újpest-rangadók emlékére
Rajkovics Péter: Verstappen csak saját maga ellen? Elindult a Forma–1-es szezon, s aki nagy változásokra számított, annak csalódnia kellett. Legfeljebb arra kaphatták fel sokan a fejüket, hogy a nyitófutamot rendhagyó módon szombaton tartották. Ettől függetlenül a kérdés az, lesz-e valódi ellenfele Max Verstappennek?
A MAGYAR7 tizedik számának hátlapján a stószi Fábry Zoltán-emlékház látható. A közéleti hetilapban természetesen megtalálják a keresztrejtvényt és a részletes műsort is.
(ma7.sk/Felvidék.ma)
