A felvidéki magyar szavazók többsége nem kért Korčokból

Ez egyébként, az országos adatokat tekintve, a tipikusan liberális góc nagyvárosokat (élükön a fővárossal) leszámítva az egész országról elmondható: a választók többsége nemet mondott egy újabb, nyugatról rángatott Kiska-Čaputová klónra. Peter Pellegrini magabiztosan, a szavazatok 53,12 százalékát begyűjtve nyerte az államfőválasztás második fordulóját magas, 61,14 százalékos választási részvétel mellett. 

Annyit érdemes megjegyezni elöljáróban, hogy – mint az várható volt –

a magyar voksok alakulásáról is Orbán Viktor tehet.

Legalábbis ez nyert megállapítást a szlovák köztévé esti választási műsorában, ahol a „szakértő” elmondta: azért álltak be a szlovákiai magyarok Pellegrini mögé, mert Orbán politikáját követik. Eltekintve attól, hogy ezzel sem lenne a világon semmi baj, az itteni magyarok – a szlovák többséggel együtt (ld. országos választási térkép) képesek mindenféle szakértői és főleg külföldi segítség nélkül is az érdekeiknek leginkább megfelelő döntést hozni.

Kép: aktuality.sk

A háború felé sodródás, a magyargyűlölet és köpönyegforgatás, a progresszívnek becézett devianciaimport nem pálya – ez (is) nyert megállapítást tegnap éjjel. 

És ez még akkor is igaz, ha a felvidéki választónak rendre csak a kisebbik rossz marad, mint választási lehetőség. Idén ugyan nem kellett annyi ideig állni a kirakat előtt, mint Gašparovič és Mečiar urak idején, de ettől még, felvidéki magyarokként ugyanúgy

semmi okunk rebegő szempillákkal szerelmet vallani a győztes Pellegrininek.

Örömmel nyugtázzuk, hogy véget ért a liberális kurzus az államfői poszton is, jó jelzés ez az európai parlamenti választások előtt, de Pellegrini nem a mi emberünk. Ő is, csakúgy, mint bármely tetszőleges szlovák politikus –

elnökként sosem írná alá a Beneš-dekrétumok eltörléséről rendelkező törvényt, ha egyáltalán lenne olyan szlovák parlament, amely ezt merné megszavazni.

Ugyanez állna arra a fantáziabeli alkotmánymódosításra, amely a „mi, a szlovák nemzet” helyett államalkotóként és egyenrangúként ismerné el az itt élő őslakos magyarokat. A kampánynak vége!

Éppen ezért volt kissé émelyítő látvány a választások éjszakáján a magyar párt vezetőjének smúzolása Pellegrinivel. A kevesebb most alighanem több lett volna: egy sima telefonos gratuláció s másnap egy, az összességében jó és örvendetes eredményt nyugtázó hivatalos pártközlemény tán jobban szolgálta volna az arcunk és gerincünk megőrzését… 

Ennek azért van jelentősége, mert ijesztő látni, ahogy a felvidéki magyar választók körében teljesen természetessé válik a szlovák jelöltekre való szavazás, ami végső soron egyet jelent az etnikai alapú politizálás végével.

Hamarosan ebből annyi marad már csak, hogy minden érintett négy évente elmondja: „szükség van rá”. És ezért igenis felelősséggel tartozik a mindenkori magyar érdekképviselet!

Attól pedig sajnos egyre messzebre kerülünk – szoros összefüggésben a fentiekkel –, hogy a mérleg nyelve legyünk. Pellegrini ugyanis a magyar jelöltre az első fordulóban leadott 65 588 voks nélkül is még mindig százezret vert volna Korčokra. Nagy „stratégáinknak” érdemes lenne most már három, egymást időben viszonylag szorosan követő választási forduló után elgondolkodni azon, hogy a nyertesek mivel tudták maguk mellé szólítani a győzelemhez szükséges többséget, s hogy ezek a témák vajon milyen mennyiségben és minőségben voltak jelen a magyar párt kommunikációjában…

További tanulságok az alábbi táblázatból olvashatók ki – avagy így szavaztak a magyarok által lakott járások választói az államfőválasztás 2. fordulójában:

szd/Felvidék.ma