Az erdélyi magyar politikáról beszélgetett Gombaszögön Rákóczi Krisztián és Illyés Gergely politológus

Göröngyös úton: Miért sikeres a magyar párt Erdélyben és miért nem az a Felvidéken? címmel beszélgetett a Gombaszögi Nyári Táborban Rákóczi Krisztián és Illyés Gergely politológus. A moderátor Stubendek Attila volt.

Bemutatkozásában Illyés Gergely elmondta, erdélyi magyar politikával foglalkozik 15 éve, s most már szakterülete a román belpolitika, Románia gazdasági és politikai berendezkedése és a nemzetpolitika. Erdélyi magyar szereplőknek segítette a tevékenységét, illetve a magyarországi háttérintézményeknek segítette a munkáját.

Rákóczi Krisztián felvidéki származású, jelenleg Budapesten él, s a Vektor Társadalomkutató Egyesület elnöke. 2012-től elég sok tanulmányban, illetve könyvben is foglalkozott az MKP és a HÍD választásokon elért eredményeivel.

Újra és újra felmerül a kérdés: van-e értelme Szlovákiában nemzetiségi alapon politikát csinálni? Miért képes az erdélyi magyar párt, az RMDSZ megtartani a maga pozícióit, miközben a felvidéki helyzet egyre kilátástalanabbnak tűnik? Lehet-e egy olyan sokszínű közösséget, mint az itteni magyarság, egyetlen pártban egyesíteni? Mik lehetnek a kitörési lehetőségek arra, hogy újra legyen magyar nemzetiségi képviselet a pozsonyi törvényhozásban? Ezekre a kérdésekre válaszoltak a résztvevők.

Rákóczi Krisztián hozzászólásában arról beszél, „miért is van szükség etnikai alapú politizálásra és mi lehet az a pont, amikor esetleg elengedhetjük az etnikai alapú politizálás szükségszerűségét. Szlovákiában pontosan ismerjük, hogyan kezdődik az alkotmány preambuluma… A nyelvtörvény huszonöt éves történelme alatt jól láthatjuk, hogy a fő lényege, hogy kategorizáljuk az állampolgárainkat, vannak az államnyelvet beszélők és minden más nyelv másodlagosnak tekinthető, ezzel pedig eljutunk oda, hogy az állampolgárok besorolása is megtörténik. Amíg nemzetállamról beszélünk, addig az etnikai pártok az ellensúlyt tudják képezni, azon kisebbségek nevében, képviseletében politizálva fejtik ki tevékenységüket, melyeket a magát nemzetállamként meghatározó ország – tetszik nem tetszik – valamilyen szinten másodrangú polgárnak akart besorolni.”

Illyés Gergely megjegyezte: „Valóban az elmúlt hetekben, hónapokban Erdélyben is felvetődött az etnikai politizálás létjogosultsága… A választásokon résztvevő erdélyi magyarság több mint 90 százaléka szavazott magyar szereplőre. Gyakorlatilag nálunk ez egy identitáskifejezés is, nyilvánvalóan van egy távolmaradása az urnáktól, akkor amikor tét van, amikor választás van, ide szavaz még akkor is, ha egyébként nagyon sok jogos bírálatot is megfogalmaz. Jogi értelemben az RMDSZ nem is párt Romániában, hanem érdekvédelmi szervezet. Ezért a pártfinanszírozás sem vonatkozik rá, hanem a nemzeti kisebbségeknek járó pénzeket kapja meg, amit a lélekszám alapján számolnak ki és utalják minden évben… A szövetség arra kap megbízást a román államtól, hogy ezt a közösséget képviselje… Az RMDSZ mindig ügyelt arra, hogy a magyarság területi különbségeit, a település struktúrájában elérhető különbségeket kezelje és ez azt jelenti, engedi, hogy a helyi vezetők a legoptimálisabb döntéseket, üzeneteket hozzák…”

Rákóczi Krisztián hozzátette: „Egészen 2020-ig, bármilyen formában is, de a felvidéki magyarság tudta magát képviselni a törvényhozásban. A 2020. február huszonkilencedikei választás után kezdődő korszakban ez a világ jelen állás szerint megszűnni látszik, és nem abba az irányba mennek a folyamatok, hogy ez hamar helyre tudna állni… Két évtizeden keresztül a déli járásokban az egyes választásokon és kiváltképp a nyugaton lévő járásokban a lakosság számának arányában járultak az emberek a legtöbben az urnák elé. 2002-ben 320 000 magyar szavazott az MKP-ra… Annak köszönhetően, mert a párt jól meg tudta szólítani a magyarokat… 2023-ban a Szövetség magyar versenytárs nélkül a Dunaszerdahelyi járás szavazóinak 46 százalékát tudta csak megszólítani…, hogyha a 79 közigazgatási egység toplistáját megnézzük, az utolsó tíz helyezettből nyolc járás magyarlakta terület. Egyszerűen az etnikai szavazókat erodálta az a folyamat, ami lezajlott 2010-et követően.”

Illyés Gergely összehasonlítva a két ország politikáját, megjegyezte: „Amennyire látom, a szlovák pártok tesznek ajánlatot magyaroknak, magyar embereket indítanak. A románokra ez nem jellemző, néha előfordul egy magyar nevű ember, de ha megszólal, akkor rájövünk, hogy nem igazán magyar. Agresszív szavazatszerzési szándék a kormánypártok részéről nincs, hogy ez mennyire tudatos, vagy mennyire egy kényelmes út, azt nem tudom.”

Összehasonlításra került a két ország között a többségi társadalom irányába folytatott kommunikáció, az összehangolt kommunikáció, a kampánystratégia, a mozgósítási technológiák, felmérések.

Arra a kérdésre, hogy miben kellene a szlovákiai politikának megváltoznia, Krisztián véleménye szerint a helyi politizálásban rejlő erőt maximálisan ki kellene használni, a helyi struktúrák működtek, tudtak helyben mozgósítani. Ezeket a tisztségviselőket persze nehéz megszólítani országos ügyekhez, de talán meg lehet szólítani régiós ügyekhez. Valamiféle mozgásban tartani őket, szabadegyetemeket szervezni, képzéseket szervezni, hogy érezzék, egy párt ott van mögöttük, hogy nem önálló bozótharcosokként vívják a küzdelmüket egy adott falu vagy város élén, vagy egy adott település képviseletében, hanem mögöttük áll egy erőt mutatni tudó entitás, egy párt. Járják az országot közösen, tanuljanak egymás hibáiból, egymás pozitív példáiból! Ebben rendkívül sok potenciál van.

(Máté Gyöngyi)