Veszteségeink, sebeink vannak. Évszázadokra visszamenő veszteségeink. Lassan nyolc évszázada lesz annak, hogy ennek a településnek először leírták a nevét – figyelmeztetett az avatásán Szászi Zoltán, író, költő, Tornalja város szülötte, az emlékhely ötletgazdája.
Mint elmondta, Tornalja város képviselő-testülete fontosnak tartotta egy az elhurcoltaknak állított emlékhely megépítését, amit Deák János képviselő, a Magyar Szövetség nagyrőcei járási elnöke terjesztett be. Köszönetet mondott továbbá Szögedi Anna korábbi polgármesternek, aki biztatta őt és segítette e kezdeményezés elindításában.
Győrfi Erika (Fotó: Tornalja Város FB)
„Hálás vagyok és köszönöm, Győrfi Erika polgármester támogatását, Gaál Lajos geológusnak a pótolhatatlan segítségét. Hálám Mag Róberté, az építésügyi szakosztály vezetőjéé, köszönöm Hunyák István, a Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója áldozatos munkáját. Hálás vagyok a kivitelezést végző cégnek és mindenkinek, aki segítette, támogatta, részt vett ennek az emlékhelynek a megvalósításában. Ez minden Tornalján élőé, tekintet nélkül nemzetiségre, hitre, fajra, politikai hovatartozásra és bőrszínre. Ez Tornalja múltjának megőrzését szolgálja, tájékozódási pontként a jövőt illetően” – mondta Szászi Zoltán.
Az elhurcoltak emlékhelyét, ami egy a végtelenbe futó vasúti sínrészletből és emlékkőből, valamint kétnyelvű táblából áll, a vasútállomásra vezető utca végében helyezték el.
„Az emlékhelyet azoknak az egykori tornaljai lakosoknak állítottuk, akiknek életét a történelem viharai végletesen megváltoztatták. Azzal, hogy elhurcolták őket, akaratuk ellenére, erőszakkal az otthonukból, és mindenüktől, legfőképpen emberi méltóságuktól megfosztották őket. A jelen mindig az éppen megélt pillanat. A múlt a tények ideje. Egy település, ha a hadak útján próbál életben maradni, sokszor megtiporják, megbecstelenítik, legyilkolják vagy elhurcolják a lakóit.
Megemlékezők a leleplezésen (Fotó:, Tornalja Város FB)
Kik az elhurcoltak? Vegyük sorba a történelem szerint. Ha a nagyon távoli múltból, a település közel nyolcszáz éve keletkezett első írásos emlékét veszem támpontul, akkor az első elhurcoltak sorsát a tatárjárás határozta meg. Majd jöttek megint a hadak, s vagy az oszmán félhold árnyékába jutottak az itteniek rabnak, szolgának, vagy éppen az oszmán ellen hadakozók hurcolták el magukkal őket erőszakkal. A forrongó századok aztán városkánk lakosságának egy részét vagy vallása, vagy a nemzeti hovatartozása, vagy faji megkülönböztetés, netán a nemzetisége vállalása, vagy politikai hitvallása miatt hurcoltatott el innen.
Hová? Rabszolgának, árokásónak várostromhoz, gályarabnak, zsoldos sereg szolgájának, majd golyófogónak idegen császárok intésére, halomra lőtt hadseregekbe hurcolták el a tornaljaiakat. Aztán később munkaszolgálatosnak vagy haláltáborba elpusztítandónak. Modernebb korunkban nemzetiségi hovatartozás miatt egyik hatalom a másik országba, másik hatalom az egyik országba hurcoltatta el az ittenieket. Kénye s kedve szerint. Háromnapi élelemmel és 15 kilós csomaggal, vagy anélkül. Aztán meg a politikai nézeteik vagy a hitük miatt hurcoltak el innen embereket, ércbányába, szénmezőkre.
Az elhurcoltak tornaljai emlékműve (Fotó: Tornalja Város FB)
A városka azonban mindig talpra állt, építkezett, születtek, dolgoztak s haltak lakói, de mindig éltek bennük az emlékek, hogy voltak itt mások. Olyanok, akiket elhurcoltak. Jogtalanul és megalázottan elhurcoltaknak állít ma emléket a szülőföldjük. Mert mindannyian annak nevezhetik ezt a várost. Magyarok és szlovákok, zsidók, csehek és németek, cigányok és istent hagyományaik szerint vagy másképpen hívők voltak az elhurcoltak.
Mi a mi dolgunk itt? Mire jó egy ilyen emlékhely, amely az elhurcoltaknak készült? Egyféle igazságtétel ez!
Az a dolgunk, hogy őszintén emlékezzünk minden olyan egykori tornaljaira, akit akarata ellenére valaha is elhurcoltak ebből a városból a gonosz erők. Sokak nevét nem tudjuk, sokak nevét a listák máig őrzik, sokak nevét, emlékét elmosta az idő. E névteleneké is ez a kő, a sok száz névvel bíróé is. A sínpár pedig szimbólum. Hogy él a történelem s részei vagyunk, hogy a végtelenben a párhuzamosok találkoznak. Oda vezet ez a sínpár. Vannak fontos kapaszkodók egy város életében. Ez az emlékhely is ilyen. Nyolcszáz év alatt elhurcoltak emlékhelye. Arra jó, hogy tájékozódjon a jövő embere, hogy tudja, volt itt egy korszak, amelynek fontos volt jelet állítani minden tornaljai elhurcoltnak. Ez a mi hazánk, ez a város, ez köt, tart meg. Ez a kapaszkodó pontunk! Mindhalálig!” – mondta beszédében Szászi Zoltán.
Kitüntettek közt Szászi Zoltán (Fotó: Zula, Tornalja Város FB)
Az emlékműavatásra az idei városnapok keretében került sor, amelyen Szászi Zoltán átvehette a Város-díjat is, a Csemadok Tornaljai Területi Választmánya együttműködésben a Tornaljai Városi Hivatallal pedig író-olvasó találkozót is szervezett vele, ahol a beszélgetőtársa a szintén tornaljai származású Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára volt. A beszélgetésre az idén felújított városi könyvtárban került sor.
(HE/Felvidék.ma)
