December 30-án búcsúztunk Simon Ernőtől a kassai Rozália kápolnában szlovák nyelvű szertartás keretében, de az Őszirózsa énekkar magyar énekkel búcsúzott tagjától és a sírnál, ahol szülei és nagyanyja nyugszik, a gyászolók Kodály Esti dalával vettek tőle végső búcsút.
Ernő sokéves, szerteágazó tevékenységet folytatott. Sokan emlékeznek derűs mosolyára és csendes, visszahúzódó természetére. Házassága nem sikerült, az réges-rég felbomlott, így egyedül élt.
Simon Ernő Sándor 1941. október 6-án született az Abaúj-Torna vármegyei Jánok községben. Habár onnan elkerült, egykori emlékeit igyekezett megörökíteni. A második világháború idején 6 hétig állt a front a falu határában, így sok irat és feljegyzés megsemmisült, ezért közreadta édesanyja, az akkor 14 éves Visnyiczki Ilona visszaemlékezéseit az 1924-es évi harangszentelésről.
A ravatal (Fotó: Balassa Zoltán)
Késő őszi hűvös napon a szepsi vasútállomásról a harangokat az erre a célra felszerelt szekéren, hatökrös fogattal vontatták Jánokra. A szekér két oldalán fehér ruhába öltözött koszorús lányok kísérték a virágfüzérrel feldíszített harangokat. A templom előtti téren Ilona az érkező harangokat Tárnai István: Fel a szívekkel c. versével köszöntötte.
Ernő iparos családból származott. Az első öt osztályt helyben végezte. Ezután következett a szepsi nyolcéves, illetve a 11 éves középiskola ahol 1958-ban érettségizett. Ezután nem folytathatta felsőfokú tanulmányait, mivel a szülei kuláknak minősültek.
Kénytelen volt munkát vállalni a kassai Közszolgáltatások (Verejne služby) vállalatnál, mint piaci virágárus, illetve később mint virágfelvásárló, raktárnok és könyvelő a temető melletti kertészetben. Ez idő alatt a Magyar Középfokú Ipariskola dolgozók esti tagozatát látogatta. 1960 őszén felvételt nyert a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára, ahol kémia-természetrajz szakos diplomát szerzett. Első működési helye a nagytárkányi alapiskola volt.
Az Őszirózsa énekkel búcsúzik (Fotó: Balassa Zoltán)
Az egyéves katonai szolgálat után a kassai Garban utcai kollégiumban nyert állást nevelő tanárként. 1974-től a Kassa-Észak városrészben a szociális ügyek bizottságában tevékenykedett. Jellemző volt rá, hogy folyton képezte magát, így két éves posztgraduális tanulmányokat folytatott (1976-78). Majd a nagyidai magyar alapiskolában oktatott, ahol szakszervezeti titkárként is dolgozott. 1983-ban saját kérésére áthelyezték a szepsi magyar alapiskolába és gimnáziumba, ahol nevelési tanácsadóként is kamatoztatta tudását. 1984-ben elvégezte az eperjesi Kerületi Pedagógiai Intézet egyéves logopédusi kurzusát. 1985-től a kassai ipari Jedlik utcai kollégium nevelő-tanári állását töltötte be. 1989-ben beiratkozott levelező tagozaton a Comenius Egyetem pszichológiai szakára. Majd a kollégiumban nyugdíjba vonulása után portásként dolgozott.
A családi sír (Fotó: Balassa Zoltán)
A 70 es években a Csemadok kassai szervezetének háromtagú dramaturgiai bizottságnak tagja lett Szanyi Józseffel és Mussák Viktorral együtt. A rendszerváltás után a Szent István polgári társulás alapító tagja, elnökhelyettese lett.
Már szepsi tanulmányai alatt tagja lett az iskola énekkarnak. Nyitrán is tagja volt az egyetemista kórusnak. Majd énekelt a Kassai Tanítók Énekkarában (1972-78). Mint nyugdíjas is tevékeny tagja volt a Csermely kórusnak és az Őszirózsa népdalkörnek.
Az egyik esti imát édesanyádtól tanultad, aki mellé most földi maradványaid pihenni tértek:
Előbb, hogy sem lefeküdjem,
a kezemet összeteszem.
Hozzád emelem fel szívemet,
Istenem áldván Tégedet,
Hogy velem annyi sok jót tettél,
veszélyektől megmentettél,
és míg ellened vétettem,
kérlek bocsáss meg én nekem.
Mert nyugton csak így alhatom,
vigyázz reám Őrangyalom.
Óh Mária Édesanyám,
kérlek legyen gondod reám.
Óh üdvözítő Jézusom,
szent sebeidbe zárkózom,
melyet lemosván az én vétkem,
légy velem édes Jézusom,
hogy békében nyugodhatom,
Ámen.
Köszönjük tevékenységedet. Pihenj békében!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
