A 2025-ös év nagy ajándékaként jelent meg Berecz Attila Falufény című könyve a pozsonyi székhelyű Petržalka-Engerau-Ligetfalu Polgári Társulás gondozásában. Bizonyítja ezt a január 17-én, Kőhídgyarmaton megtartott könyvbemutatón megjelent nagy számú érdeklődő is. „Nem született még olyan mű, amely egyetlen falu második világháborús történetét mesélné el, legalábbis ilyen formában biztosan nem. A szerző ugyanis arra vállalkozott, hogy a Felvidék egy Garam menti községének, Kőhídgyarmatnak eme időszakát szinte napról napra újraalkossa” – olvashatjuk a könyv hátoldalán.
A fiatal kőhídgyarmati szerző időt és fáradságot nem kímélve, nyolc éven át, szorgos hangya módjára gyűjtötte az anyagot, megszólaltatva a még élő túlélőket, vagy azok leszármazottait, hogy életre keltse a halványuló emlékeket. A Csemadok Kőhídgyarmati Alapszervezete által szervezett bemutató alaphangulatát Pálmai József nyugalmazott pedagógus adta meg, aki katonadalokat énekelt. Ezután Juhász Gyula, a helyi Csemadok-alapszervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke tartott történelmi visszatekintést. Az így felvezetett könyv egyes részleteit maga a szerző tárta a nyilvánosság elé, majd a végén a felelős szerkesztő, Dunajszky Géza foglalta össze a könyvvel és a szerzővel kapcsolatos gondolatait. Úgyszintén jelen volt a könyv nyelvi szerkesztője, Dunajszky Éva, és több, a témával foglalkozó szakember.
Berecz Attila könyve a szociográfiai dokumentumregény kategóriába tartozik. Egy kicsit néprajz, egy kicsit szépirodalom, de elsősorban történelem.
A valós tényeken alapuló háborús történéseket az adatközlők személyes élményei fogják össze, naplórészletek, szerelmi szálon futó történetek teszik olvasmányossá, ellensúlyozva a borzalmas, rideg valóságot.
A szerző rendkívül ügyes módon bebújtat minket a nyolcvan évvel ezelőtt élt emberek bőrébe, így velük együtt, szinte filmszerűen élhetjük át azokat a megpróbáltatásokat, melyeket nekik szánt a kegyetlen sors. Megkapó az a közvetlenség, ahogy megszólaltatja a szereplőit, akik hús-vér emberek, a letűnt paraszti világ erkölcsi tisztaságának hordozói. A háború borzalmai nyomasztóan rátelepszenek erre a tisztaságra, és az a bizonyos falufény elkezd mind erősebben halványulni. Az emberek lelkébe beköltözik a félelem, a reményvesztettség, a gyász. Kőhídgyarmat egyike volt azon községeknek, ahol a háború, ez az ordas fenevad a legkegyetlenebb módon villogtatta, mutatta ki foga fehérjét. Berecz Attila a tények alátámasztására a német, magyar és a szovjet katonai levéltárak adatait sorakoztatja fel. A tizenkét fejezet ebben a könyvben tizenkét harangütés. A tizenkét harangütés alatt bontakoznak ki a tragikus sorsok, de a messzeségben felsejlő fényt, egy újabb ragyogó falufényt is ezek a harangok sejtetnek.
Berecz Attila könyve egy olyan kort idéz meg, amely nem szabad, hogy feledésbe merüljön. Azokat az emlékeket csipegeti össze, melyek az idő múlásával fokozatosan a sötét mélybe szállnak az emlékezőkkel együtt.
Többszörösen is igaz, hogy a mű a 24. órában született meg. Ha végignézzük az adatközlők névsorát, láthatjuk, hogy sokan talán csak arra vártak, hogy elmondhassák azokat az élményeiket, amelyek hosszú évtizedeken át nyomasztották őket, hogy erőt véve magukon, végleg megszabaduljanak évtizedes terheiktől.
Berecz Attila olyan dokumentumot tett le az asztalra, amely hiánypótló jellegénél fogva ott kell hogy legyen minden olvasó könyvespolcán, aki érdeklődik a történelem, a parasztvilág, a második világháború történései, vagy egyszerűen csak az emberi sorsok iránt. Az Egy felvidéki község a második világháborúban alcímet viselő könyv a kétkötetesre tervezett mű első felvonása. Szebben nem is foglalhatta volna össze könyve lényegét a szerző: „Legyen ez a könyv megemlékezés, visszatekintés a múltba, életértékelés a jelenben és tanulság a jövőre nézve.” Folytatása a jövő évben várható.
Történetek, amelyeket meg kell őriznünk – Egy község élete a világháború idején
Juhász Gyula/Felvidék.ma
