A Csemadok esszéíró pályázatára a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola diákjai reagáltak a legaktívabban, ők küldték a legtöbb pályaművet. A második kategóriában az iskola diákja, Trgiňa Marcel különdíjat nyert, aki szintén Gyurcsó István-idézetet választott témájául: „…én halálig kérdezem kíváncsian, mennyit érek én, hogy itt születtem, s élek Európa kellős közepén?”
Ahogy Kiss Beáta, a Csemadok szórványokért felelős elnökségi tagja fogalmazott: „Rendkívül megkapó, hogy egészen fiatal, alap- és középiskolás szerzők is nagyon tudatosan, rengeteg tényszerű ismerettel felvértezve mondtak véleményt személyes, elkötelezett hangnemben.“
Trgiňa Marcel vagyok. A komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola második évfolyamába járok. Nagy örömmel töltött el, hogy a CSEMADOK felhívására esszémben leírhatom gondolataimat a szlovákiai magyar identitásról és mindenről, amit a régióbeli életről gondolok, ahol tizenhetedik éve élek.
Magyarország és Szlovákia a Kárpátok szívében helyezkedik el. Én, mint szlovákiai lakos, csodálom a magyar kultúrát, a magyar emberek hozzáállását a munkához és a tiszteletüket a világ iránt. Magyar emberként könnyebben megértem mind a nyugati modernitást, mind a keleti hagyománytiszteletet.
Európa közepén élni különleges identitást is ad. Egyrészt büszkén mondhatom magam európainak, hiszen osztozom a közös történelmi és kulturális örökségen. Másrészt azonban magyar vagyok, és ez a kettősség különleges nézőpontot ad.
A magyarság sorsa és történelme mindig is szoros kapcsolatban állt Európa nagy eseményeivel. A reformkor, a szabadságharc, majd a XX. századi fordulatok mind olyan kihívások voltak, amelyek megmutatták, hogy az európai értékekhez való ragaszkodás mennyire fontos számunkra. Számomra ez azt jelenti, hogy egyszerre kell megőriznünk saját nemzeti kultúránkat és értékeinket, miközben részese vagyok egy szélesebb európai közösségnek.
Ebbe a közösségbe tartozni büszkeséget jelent számomra, azt, hogy egyszerre két identitásom van, mégis magyarnak vallom magam és tudok érvényesülni mindkét identitásomban, ami szerintem csodálatos dolog. Európa szíve meg van áldva különböző természeti csodákkal, melyek a történelem során nagy előnyt nyújtottak a magyaroknak, ide sorolnám a Dunát, mely nagy szerepet töltött be a történelemben. Például a Duna befagyott vizén koronázták meg Mátyás királyt.
A magyar emberek már tanulhatnak és dolgozhatnak az egész kontinensen és szabadon utazhatnak. Ezekkel az előnyökkel elég sok magyar él és így növelik tudásukat vagy keresik meg napi kenyerüket. Viszont ez nagy felelősséggel is jár, hogy ne csak a saját érdekeimet nézzem, hanem, hogy hozzájáruljak az európai közösséghez is.
Ezt a szerepet tökéletesen betöltjük azzal, hogy Európa kellős közepén helyezkedünk el és így összekötjük a nyugatot a kelettel, vagyis a mi feladatuk a kommunikáció.
Nagyon kedvelem és remek lehetőség akár egy családi kikapcsolódáshoz. Nem hagynám ki a sok túrahelyet sem, mivel Magyarországon több hegyvidék is található.
Nekünk, szlovákiai magyar fiataloknak nem egyszerű az életünk. Míg anyaországi társaink nem ismerik a kisebbségi lét fogalmát, addig mi születésünk pillanatában már belecsöppenünk ebbe.
Most csak arra a helyzetre fogok kitérni, amivel lassan két év múlva, az érettségi után szembesülök. Hova tovább, szlovákiai magyar fiatal? Ha a helyi egyetemek közül választok, egy kivételével (Selye János Egyetem) mindenhol államnyelven folytathatom a tanulmányaimat. Ha a másik lehetőséggel élek, és az anyaország valamelyik főiskoláját választom, külföldiként tartanak számon.
Szerintem nem egyszerű ez a helyzet. Ahogy esszémben már írtam, nemzeti kultúránk megőrzése egyik fontos célunk. Itt elsősorban a szlovákiai magyar kultúrára gondolok.
Nagyon örülök annak, hogy szülővárosomban, Zselízen is működik néptánccsoport (Kincső). Az Országos Népművészeti Fesztivál is remek alkalom arra, hogy lakóhelyem magyarsága felélessze a hagyományokat. Remélem, amikor mi leszünk felnőttek, akkor is megmarad ez a szép rendezvény.
Hogy mennyit érünk mi, itt, Európa közepén? Szerintem elsődleges a szaktudás, amivel érvényesülhetünk. A szaktudás mellett nagyon fontosnak tartom az identitás megőrzését.
Tehát, ha szlovák nyelvű egyetemet választ egy magyar fiatal, nem szabad, hogy feladja az anyanyelvét, népének hagyományait. Ne hagyja el szülőhelyét, jöjjön vissza az egyetemi tanulmányai után és kapcsolódjon be a magyar kulturális életbe! A Magyarországon tanulók se feledjék a szülőföldjüket! Az ott megszerezett tudásukat, jó lenne, ha visszatérve Szlovákiába, itt kamatoztatnák.
Úgy gondolom, rájuk itt nagyobb szükség van, mint a határon túl. Ha egy szlovákiai magyar fiatal mindkét lehetőségét átgondolom, úgy érzem, van választási lehetőségünk és módunk arra is, hogy ne fogyjon el a magyarság Magyarország határain túlról. Azokról is írok, akik a nyugatot választják.
Már régen is sokan nyugatra vándoroltak ellesni a modern világ vívmányait. Legtöbben vagyonra is szert tettek. A legoptimálisabb megoldás az volna, ha a szerencsét próbáló szlovákiai magyar fiatalok a nyugati országokban töltött évek után visszajönnének szülőföldjükre, megkeresett javaikkal hozzájárulnának a munkahelyek teremtéséhez és ezzel sokat tennének azért, hogy a szlovákiai magyar falucskák fiataljai ne vándoroljanak el külföldre. Szerencsére, környezetemben, a Lévai járásban erre több példa is van.
Természetesen mindehhez elengedhetetlen a nyelvtudás, akárcsak a szaktudás, de úgy gondolom, ha valaki iparkodik, kitartó szorgalommal és akarattal javára fordíthatja a kisebbségi lét adta feltételeket.
Trgiňa Marcel/Felvidék.ma
