Ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Ez alkalomból egy különleges élményt idézünk fel, amelyben nemrégiben az ajnácskői óvodai és iskolai közösségnek lehetett része, amikor regionális tudósítónk, Chovan Lilla visszatért egy rendhagyó zeneóra erejéig egykori óvodájába.
A meghívást Mikó Katalin óvónőtől kapta, és nem is habozott eleget tenni neki. Az eseményen nemcsak az óvodások, hanem az alapiskolások is részt vettek, így a zene szeretete és öröme még szélesebb körben terjedhetett.
„A meghívást örömmel fogadtam el, amikor az egyik kedves régi óvónőm felkeresett. Az érettségihez közeledve sokszor elveszek a mindennapok sűrűjében, ez a délelőtt pedig rengeteg pozitív erőt adott. Csordultig telt a szívem szeretettel, mikor visszatértem oda, ahol a közösségi élethez vezető első lépéseket megtettem. A gyerekek fogadtatása, kedves szavaik hozzájárultak ahhoz, hogy lelkileg feltöltődjek. Ajnácskő a szülőfalum, így mindig büszkeséggel tölt el, ha valamilyen módon segíthetek, örömet szerezhetek az itt élőknek” – nyilatkozta a Felvidék.má-nak a program kapcsán Chovan Lilla.
Chovan Lilla nem egyedül érkezett, vele tartott jó barátja és munkatársa, Fábián Zoltán is, aki a Petőfi-program ösztöndíjasaként már több alkalommal vitt zenét óvodákba és iskolákba.
Az ő küldetése, hogy az „Írasd te is magyar óvodába és iskolába gyermekedet” program keretében a magyar nyelv és kultúra ápolását segítse. Így ez az alkalom különösen szívmelengető és jelentőségteljes volt.
A zeneóra során Lilla gitárkísérettel négy dalt adott elő, amelyeket a gyerekek nagy örömmel hallgattak és kísértek tapssal és az óvónők által kiosztott csörgőkkel. A programot tovább színesítette Zoltán előadása is, aki egy általa feldolgozott székely népdallal, az Akkor szép az erdő cíművel kedveskedett a jelenlévőknek.
Az esemény csúcspontja az volt, amikor Lilla és Zoltán közösen adták elő A legnagyobb érték (Örökségem a magyar nyelv) című dalt.
Fábián Zoltán előzetesen elmagyarázta a gyerekeknek, hogy a dal végén egy közös fogadalmat fognak tenni:
„Örökségem tovább adom, elveszni soha nem hagyom.”
A gyerekek teljes átéléssel énekelték a refrént, ami nemcsak a két zenész, hanem az óvónők és pedagógusok számára is megható pillanat volt.
Ez a különleges zenei délelőtt nemcsak a dallamok és a közös éneklés örömét hozta el, hanem egy fontos üzenetet is közvetített: a magyar nyelv és kultúra megőrzése mindannyiunk felelőssége. A gyermekek arcán tükröződő boldogság pedig egyértelműen bizonyította, hogy a zene minden korosztály számára összekötő kapocs lehet.
(HE/Felvidék.ma)