Május elseje nemcsak a a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnep, hanem XII. Piusz pápa rendelete nyomán 1955 óta a katolikus egyház ünnepe is. XII. Pius pápának, amikor ünnepélyesen kihirdette Szent József, a munkás liturgikus ünnepét, az volt a célja, hogy az emberek ne veszítsék szem elől az emberi munka méltóságának és fontosságának keresztény gyökereit, amelynek példájaként Jézus nevelőapját állította.
József a munka és a családi élet szoros egységében élt, mély hitben és alázatban, családját védelmezve és gondoskodva róluk. Foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá mint a munkások védőszentjére. Szent József az ácsok, az asztalosok, a famunkások, a favágók, a bognárok, a koporsókészítők, a tímárok és nem utolsósorban az édesapák védőszentje, a jegyesek pártfogója, a szerény alázatosság, a családi gondoskodás és a szent engedelmesség példaképe.
A későbbiek folyamán II. János Pál is hangsúlyozta, hogy a munkának az örök üdvösség eszközének kell lennie, nem pedig akadálynak, amely útját állja az isteni rendnek.
Szintén kiemelte a bibliai gondolatot, miszerint az ember a munka által Isten teremtő tevékenységében vesz részt.
Szent József szerepéről álljanak itt II. János Pál pápa Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából idézett gondolatai:
„Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte munkás Szent József liturgikus emléknapját.
Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához. […]
»Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.« (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.): Insegnamenti, VII (1969), p. 1268.)”
Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és részt vegyen teremtő munkádban. Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és oltalmával úgy dolgozzunk, ahogy megparancsoltad, és elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Forrás
Magyar katolikus lexikon
Katolikus.hu/Könyvtár/II. János Pál pápa írásai
