2025. május 17-én 17 órai kezdettel a Múzeumok és galériák éjszakája program keretében a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum megnyitja az „Üdvözlet Rimaszombatból“ és A kagán lovasa című legújabb kiállítását. A Városi Galériában pedig Balázs István geometrikus absztrakcionista festészetéből nyílik tárlat Az elfeledett város címmel.
Mint ahogyan arról már beszámoltunk, a Múzeumok és galériák európai éjszakájának XXI. évfolyama ebben az évben is május harmadik szombatján, azaz május 17-én kerül megrendezésre.
A kagán lovasa című kiállítás
2025. május 17-től augusztus 31-ig tekinthető meg a Gömör-Kishonti Múzeum kiállítótermében A kagán lovasa című rendkívüli kiállítás.
A tárlat kurátorai Hága Tamara Katalin és Dani János, a debreceni Déri Múzeum munkatársai. A kiállítást a debreceni Déri Múzeumban, valamint a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban láthatták eddig a látogatók. A leletek egy részét továbbá Schallaburgban (Ausztria) a „Reiternomaden in Europa” című kiállításon és Halle-ban (Németország) a „Rider Nomads in Europe” című kiállításon állították ki.
2017 tavaszán, az M35-ös autópálya építését megelőző régészeti kutatások során Derecske (Hajdu-Bihar megye) délnyugati települése közelében egy avar temetkezési helyet és egy, a 7. század közepéről származó avar harcos rendkívüli sírját tárták fel.
Ahogyan Alexander Botoštól, a Gömör-Kishonti Múzeum archeológusától megtudtuk, a sírban egy 30–35 éves kora között elhunyt férfi feküdt. Teljes fegyverzetben (aranyozással és ezüst veretekkel díszített vaskard, agancsdarabokkal díszített íj, faragott agancs- és csontlemezekkel ellátott, vas nyílhegyeket tartalmazó tegez, vasdárda és lamellás páncél), valamint aranyozott ezüst harci övvel temették el. A drecskei páncél további jelentősége, hogy nem csak egy törzspáncélról van szó, hanem teljes, a combokat és vállakat fedő vértezetről. Tölgyfa deszkákból készült koporsóban temették el. Mellé helyezték lovát is, hámjával, szájában vasfogat, agancsokkal díszített nyereg, egy pár vaskengyel, kantár, mellvért és kantárszár aranyozott ezüsttel díszített, formázott szerelvényekkel.
A feltárt sír különös jelentőséggel bír a lovas csontváza alatt talált lamellás páncél miatt. Ez az első olyan teljes lamellás páncélzat az avar korból, amelyet a régészek épségben feltártak, és amelyet eredeti lerakási helyéről (in situ) hoztak ki. A sír felfedezésének időpontja alapján az eltemetett lovas a „Kerény” (régi magyar keresztnév) nevet kapta. Az eltemetett lovas a 7. századi avar társadalom elitjéhez tartozott, és az avar hadsereg nehézlovasságának egy kis részlegéhez tartozott.
A szerzői csapat hiperrealisztikus rekonstrukcióval keltette életre az életnagyságú, galoppozó lovon ülő avar harcos lovast a sírban feltárt fegyverek rekonstrukciójával, valamint a lamellás páncélzat rekonstrukciójával együtt.
A kiállítás látogatói egyedülálló lehetőséget kapnak arra, hogy megismerkedjenek a rettegett avar lovasság elit tagjával, a Kárpát-medence katonai és hatalmi-politikai hegemóniával csaknem két és fél évszázadon át bíró avar társadalom tagjával.
„Üdvözlet Rimaszombatból“ című kiállítás
A tárlat, melynek kurátorai: PhDr. Kerényi Éva, PhD. (történész, a múzeum igazgatója) és Mgr. Kerepesi Igor (a múzeum történésze), s a Rimaszombatot ábrázoló régi, történelmi képeslapokat mutat be, 2025. szeptember 21-ig lesz látogatható.
A kiállítás célja közelebb hozni a látogatókhoz Rimaszombat múltbéli hétköznapjait és jellemző kisvárosi vonásait, melyek az 1890-es évek századfordulója és az 1945 közötti időszakból származó történelmi képeslapokon keresztül kerültek megörökítésre.
Valamennyi képeslap JUDr. Igor Mikita rimaszombati ügyvéd magángyűjteményéből került a múzeum tulajdonába 2024-ben, a Művészeti Alap anyagi támogatásának köszönhetően. A mintegy 450 történelmi képeslap, mely a kiállítás törzsét képezi, izgalmas betekintést enged az egykori gömöri megyeszékhely fejlődésének politikai, társadalmi és történelmi változásokkal teli korszakába. Gyakorta láthatunk rajtuk olyan épületeket és szegleteket, melyek napjainkra már eltűntek, vagy az évek alatt megváltoztak. Izgalmas felfedeznünk a levelezőlapok képes oldalán kívül a hátoldalukat is, melyeken egy letűnt generáció üzenetváltását olvashatjuk rimaszombati ittlétük alatt, a bélyegek és pecsétlenyomatok pedig egy adott kor szimbólumaiként köszönnek vissza ránk.
A kiállítás keretében kiemelt figyelmet fordítunk a posta fejlődésére, az utcanevek változásaira, a nyomdászati és fotótechnika fejlődésére, az adott korszakban élt rimaszombati könyvnyomdászok és fényképészek munkájára, tehát azon mesterségekre fókuszálunk, melyek az évtizedek alatt jelentős szerepet játszottak a képeslapok létrejöttében és népszerűsítésében. A kiállítás a képes levelezőlapok megjelenésének korszakából származó gyűjteményi tárgyakkal egészül ki, melyek segítenek a látogatóknak a város múltjában nosztalgiázni. A kiállításról nem hiányozhatnak a látványos vizuális és modern, technikai elemek, mint például a „megmozgatott“ 3D-képeslapok -AR (kiterjesztett valóság), melyek vonzó és izgalmas eszközei a tárlatnak, nemcsak a fiatalabb generáció számára.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A kiállítás további célja, hogy Rimaszombatot oly módon mutassa be a város, illetve a környékbeli települések lakóinak, ahogy azt korábban nem ismerhették. A képeslapok fontos történelmi dokumentumokká váltak, melyeket nemcsak minden rimaszombatinak, hanem a város és környékének története iránt érdeklődő múzeumlátogatónak is ismernie kellene.
Kísérőrendezvényei közül az iskolás korosztály számára múzeumpedagógiai foglalkozások, tematikus előadások, élő történelmi program, a kisgyermekes családokat kreatív kézműves hétvégék várják. A nagyközönség számára nem maradhat el a rendhagyó várostörténeti séta sem.
A múzeumi kiállítások a Nemzeti Kulturális Alap és a Besztercebánya Megyei Önkormányzati anyagi támogatásával valósulnak meg.
Balázs István: Az elfeledett városok
A rimaszombati művész geometrikus absztrakcionista festészetét mindenképpen jellemezhetjük így is, és elgondolkodhatunk róla a geometrikus absztrakció tendenciájával összefüggésben, illetve olyan irányzatokkal is, mint az op-art, a minimalizmus vagy a neo-geo.
Balázs István azonban figyelmünket arra irányítja, ami meg van festve, nem pedig arra, ami lehetne. Még pontosabban: arra koncentrál, ami volt, de már nincs, nem létezik, vagy nem látható. Jelekkel dolgozik, melyek kulturális utalások a kép létrejöttének folyamatára, és a távol-keleti, illetve az euro-amerikai vizuális gondolkodás hagyományaira vezethetők vissza. Művészete eddigi kutatásaira épül, különös tekintettel a kör forma jelenségére – annak felbomlására, újraformálására és a formalehetőségek keresésére az alábbi témakörökben: Körök, hálók és spirálok, a felület gyűrődése – a forma hajtogatása – új forma megtalálása. Ez egyfajta képzőművészeti elemzés, amely visszautal a korai modernizmusra és annak kísérletére, hogy új nyelvet és funkciót találjon a kép számára – de Balázs ezt már a kortárs emlékezet és a civilizációs örökség felé irányuló utalásokkal ellenőrzi.
Balázs István foglalkozik ismert és kevésbé ismert – csupán szakértők, régészek által ismert – helyek térképeinek és topográfiai ábrázolásainak vizsgálatával. Erre utalnak művei címei is, melyek eltűnt települések neveiből erednek (például Glian, Soldov a Liptón, Avaris, Piramesza), többször elpusztított, újratelepített és átnevezett városokra utalnak (Ninive, Edessza, Niszibisz, Nagar), vagy épp fiktív városokra, mint Italo Calvino „Láthatatlan városai” (Cloe, Armilla, Eusapia, Bersabea), vagy olyan régiókra, amelyek már csak régi térképeken léteznek.
Minél több neve van egy városnak – Balázs szerint –, annál több civilizációs réteg alkotja, és ezeket a rétegeket ő műveiben rétegezi, felülírja, egymásra halmozza.
A címek hangzása is változhat intonáció szerint, ezért ő maga is új szóalakokat alkot (pl. Alinak, Erebtum, Harad). A civilizációs rétegek még ugyanazon a helyen is különbözhetnek – idővel változik a lakosság, a társadalmi berendezkedés, a nyelv, a vallás.
Néhány alkotásában – például a Deep Space I. és II. címűekben – a Hubble űrtávcső csillagképeinek felvételeire utal, mint a rendezetlenség képeire, de nem valós helyekhez köthető, visszakereshető kapcsolat alapján dolgozik. Ezek kitalált városszerkezetek: körök a körökben, koncentrikus körök, derékszögű hálók, függőleges és vízszintes téglalapok, koncentrált, egymásba helyezett formák – vagy hálók, sakktáblák, koncentrikus körök és azok szegmensei, hálószerű szövedékek, melyek a gyűrt, hajtogatott képek-objektumok ciklusában az új formalehetőségek keresésének és a hajtogatás folyamatának tárgyai.
A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festészet szakán végzett 1979 és 1985 között prof. E. Lehotská és doc. F. Stoklasa vezetésével. Ezután Rimaszombatban dolgozott, ahová 12 éves korában költözött családjával. A főiskolai tanulmányait a totalitárius rendszer idején végezte, amit az ideológiai elvárások, de a klasszikus festészeti kézműves technikák szigorú gyakorlása is meghatározott – ez nem tette lehetővé a teljesen szabad alkotást. Ebben az időszakban expresszív figurális és tájképi kompozíciókat festett Gömör vidékének életéből, majd fokozatosan figyelmét mitológiai és bibliai témák felé fordította – ezeknek a témáknak a jelképes festészeti idézése és parafrázisa jellemezte munkáit. Ez a stílus összefüggésben áll a szlovák posztmodern festészet első hullámával, amely az 1980-as és 1990-es évek fordulóján jelent meg.
Munkásságát ebben az összefüggésben Alena Vrbanová kurátor és művészettörténész ismerte fel és nevezte meg, aki a Besztercebányai Állami Galéria (ma Közép-szlovákiai Galéria) munkatársa, később annak igazgatója volt. Fiatal kurátorként aktívan részt vett a legfontosabb kortárs művészeti eseményekben. A rendszerváltás után szakmai profilt alakított ki a galéria számára, amely kiállításaival és gyűjteményezésével a helyi művészetet is a szélesebb összefüggésekbe helyezte.
Balázs István első önálló kiállítása a galériában 1991-ben volt, a második 2001-ben, amelyet Gabriela Garlatyová kurátor készített elő – ő egyben három művészkatalógusának szerkesztője is, amelyekhez A. Vrbanová, Jiří Valoch, Richard Gregor, Eva Kapsová és Zuzana Labudová írtak tanulmányokat.
Jelen kiállításának Gabriela Garlatyová a kurátora.
1995-től Besztercebányán dolgozott, a Bél Mátyás Egyetem Bölcsészkarának Képzőművészeti Tanszékén, 2004–2008 között annak vezetője volt. 2000 és 2003 között doktori tanulmányokat folytatott a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán prof. Rudolf Sikora festőművész vezetésével, ekkor már a geometrikus konceptuális festészet foglalkoztatta.
2005-ben a Képzőművészeti Főiskolán habilitált, majd 2008-tól docensként dolgozott a Besztercebányai Művészeti Akadémián, ahol 2009–2011 között a képzőművészeti kar dékánhelyettese volt. Inaugurációs előadását az Akadémián védte meg, és 2023-ban Szlovákia köztársasági elnöke, Zuzana Čaputová professzorrá nevezte ki.
2023 óta professzorként tanít a Besztercebányai Művészeti Akadémia Festészeti Tanszékén. Rimaszombatban él.
Sajtóközlemény, HE/Felvidék.ma
