Május 20-án, az idei Mécs László-emlékév alkalmából került sor a Lévai Szent László Kör rendezésében a helyi Reviczky Házban a „Mécs László és Léva” című helytörténeti és irodalmi előadásra, emlékdélutánra.
Az esemény lelkiekben a Miatyánk közös elimádkozásával kezdődött, majd Müller Péter, az esemény előadója kiemelte, hogy a mai megemlékezés célja a Mécs László emberi nagysága és költészete előtti tisztelgés mellett újra visszavinni a lévai köztudatba azt a tényt, hogy milyen meghatározó szerepet játszott a korabeli lévai kultúrtársadalom Mécs László „vándor-lantos“ előadóművészetének elindításában.
Az előadó több éves kutatómunkájából megtudtuk, hogy különböző források egyhangúlag alátámasztják, hogy 1923-ban Mécs László első lévai fellépését követően Schubert Tódor, a Lévai Kaszinó akkori elnöke és a szlovenszkói magyar kultúrélet kimagasló személyisége kérésére vállalta Mécs László azt a kultúrapostoli küldetést, melynek során verseinek frenetikus tolmácsolásával vitte el – mint a szeretet, a jóság krisztusi apostola – nemcsak szülőföldjén, de szerte a Kárpát-medencében a Trianon-döntés következtében szétszabdalt magyarság számára a remény, az újrakezdésbe vetett hit, a lelki megújulás mindenkori lehetőségének örömhírét.
Majd az előadó az idő fonalán tovább haladva elmondta, hogy a „Felvidék regőse” második alkalommal 1924. november 29-én járt Léván. Délelőtt a lévai zárdaiskola kedvesnővér tanítóinak és a nagyobb leánytanulóknak szavalta el saját verseit, majd este a lévai városi színházban a helyi kaszinó téli kultúrestjén lépett fel Kéthelyiné Wakots Margit operaénekesnő és Cziczka Angéla lévai zongoraművész társaságában, melyről a helyi sajtó többek között így tudósított:
„ …. Diadalútjának mindég kedvenc állomáshelye Léva, ahol hatalmas költői erejével megdöbbentően átérzett előadó művészetével nevét örökre belevéste a megdobbant szívekbe. …. Mindenfele szerteszórja a megértés, a hit, a bízó remény életerős csíráit, hogy az emberi érzések legvirulóbb olajága hozzon békét a megkínzott szíveknek. …. A kultúrest után közvacsora volt, melyen a viruló tavasz és a kedves melankóliájú ősz Mécs László és a Léván elő Kersék János magyaros szeretettel köszöntötték egymást”.
(Megjegyzés: 1924-ben az országos hírű lévai költő, Kersék János 55, míg Mécs László 29 éves volt.)
Fotó: Müller Péter
Mécs László magyarországi és erdélyi körútjáról hazaérkezve harmadszor 1929. február 10-én, vasárnap este a Lévai Kaszinó kultúrestjén lépett fel N. Jaczkó Olga ruszinszkói magyar írónővel a helyi városháza dísztermében. Miskolc, Debrecen, Nagyvárad, Marosvásárhely, stb., a magyarság nagy kultúrközpontjai után Mécs László Léván újra hatalmas sikert aratott.
„A kultúrest kitűzött zárórája már régen elmúlott, de a közönség nem akarta elengedni a költőt, így szünetet kellett tartani, hogy a vidékiek elhagyhassák a termet, hogy induló vonatjukról le ne maradjanak. A vonat tűzszemei már régen a „Tót kapuban” pirosodtak, de a teremben a szikrázó csillárok alatt még mindig ott szavalt Mécs László hófehér reverendájában s amikor végre már teljesen kimerülve ült le a pamlagra, egy remegő leányhang kedves szopránja könyörgőn csillant fel: Mécs bácsi még… .”
Negyedik alkalommal 1932. november 20-án, vasárnap este a Lévai Árvaház megalakulásának 50. évfordulója jubileumi díszközgyűlését követő művészestélyen Cselényi József országos hírű nótaénekes, Ország Rezső körmöcbányai zeneszerző és kislánya, Évike társaságában lépett fel Mécs László a lévai városi színházban.
„Mécs László lépett ezután az előadói emelvényre frenetikus tapsok közepette és lenyűgöző, szuggesztív erejű előadói művészetének gazdag szépségeit, hatalmas költői termékenységének és istenadta tehetségének dús bőség szaruját zuhogtatta az extázisra hevített lelkekre. Ma is tanújelét adta a költő, hogy Léva közönsége különösen a szívéhez nőtt, szeretettel és fáradhatatlanul ontotta lelkének kincseit. Cselényi József a szívre szálló magyar nóták mestere szólaltatta meg megkapó szépségű énekművészetét Karvaly Lajos zenekarának kíséretével; behízelgő, zengő orgánuma, énekstílusának egyszerűsége, közvetlen és természetes melegsége adja meg művészi hatásának erejét. Mécs Lászlóval együtt felváltva kényszerítette zúgó tapsaival az előadói pódiumra a fellelkesült közönség.”
Fotó: Müller Péter
Mécs László ötödször 1935. október 20-én a Lévai Kaszinó megalakulásának 75. évfordulója alkalmából járt Léván. A délelőtt folyamán a a Lévai Kaszinó díszközgyűlése, melyen az akkori szlovenszkói magyar politikai és kulturális élet legjelentősebb képviselői is részt vettek (dr. Szüllő Géza, Esterházy János, dr. Holota János nemzetgyűlési képviselők, Füssy Kálmán, dr. Turchányi Imre szenátorok, dr. Salkovszky Jenő tartománygyűlési képviselő, dr. Sziklay Ferenc, dr. Jankovics Marcell és Szalatnyai Rezső) Mécs Lászlót, dr. Jankovics Marcellt és dr. Sziklay Ferencet egyhangú lelkesedéssel a kaszinó tiszteletbeli tagjaivá választotta. Este pedig a városi színház színházban keltett frenetikus hatást. Mécs Lászlót a közönség határtalan lelkesedéssel fogadta.
„A költő közvetlen meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy tulajdonkép itt Léván kezdte meg szavalóművészi karriérjét s Lévát mindig második otthonának tekinti. Frenetikus hatást ért el szociális ízű, csupajóság, mély meglátásokkal megírt, lélekbemarkoló költeményeivel. Sokszor hallottuk őt, de mindig újabb és újabb szépségeket fedezünk fel költeményeiben, előadásának lendületében és egyben finomságában. Mindig úgy áll előttünk, mint a jóság tiszta, hófehér apostola. Előadta a Fehéren és kéken, Vaskó János és családja, Királyhelmeci gyerekek, Vád és védőbeszéd, Aranyos kicsikém és a Gyermek játszani akart című költeményeit. Legnagyobb sikert kétségkívül a Parasztok című költeményével érte el, bár minden költeményét óriási tapssal jutalmazta a közönség.“
Mécs László hatodik, s egyben utolsó lévai fellépése 1938. július 31-én vasárnap a háromnapos Prohászka Körök lévai kongresszusa zárónapján volt a lévai városi szálló, a Denk nagytermében. Az eseményről többek között a helyi Bars hetilap 1938. augusztus 7-i száma a következőket közölte:
„ … Majd hatalmas tapsorkán közepette Mécs László jelent meg a színpadon. Közvetlen hangon emlékezett meg arról, hogy 14 év előtt innen indult el szavalóművészete. Lévai „parancsra” állt a „világot jelentő” deszkákra. A bensőséges visszaemlékezés után a költő elárasztotta művészetének csillogó drágaságaival a lelkével figyelő hallgatóságot, amely szűnni nem akaró zúgó tapsaival újabb és újabb verseket követelt a költőtől, és a költő nem volt fukar az őt annyira szerető lévai magyarsággal szemben. …. A magas színvonalú műsort Mécs László szavalatai fejezték be, a közönség alig akarta őt a színpadról leengedni.”
Fotó: Müller Péter
Mécs László valamennyi lévai fellépésének ismertetését egy-egy valaha Léván az ő tolmácsolásában is elhangzott költemény követte Ivkovič Melinda gyönyörű tolmácsolásában. Sorrendben Az anya, Megláttam a férfit (Szabó Dezsőnek), Ketten a csodafával (Rácz Pálnak), Vád és védőbeszéd, Parasztok és végezetül a költő Léváról elindított lélekgyógyító és léleknemesítő apostolkodását csodálatosan megéneklő Kóborló elődöm c. versek arattak osztatlan sikert.
Nagy tapssal jutalmazta a Mécs-versektől fellelkesült hálás lévai közönség az emlékdélutánt, mely újabb tervek szövögetésével folytatódott.
MP/Felvidék.ma
