„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”
János evangéliuma 1,1
Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Beléptünk az ünnepi időbe. Hogy a mostani évben milyen lesz – ez jó kérdés, mert a világ bármi furát hozhat. Bizonytalanság jellemzi napjainkat, hónapjainkat és az éveket, amelyeket most megélünk. Úgy tűnik, a történelminek nevezhető időnk épp a változás korában jár, de hogy milyen irányban változik, azt homály fedi. Ám ez nem jótékony homály, sokkal inkább félelmetes, baljós.
De talán épp ezért kell most nekünk nagyon karácsony, mert ugyanazt jelenti, ugyanúgy evangélium, mint eddig, csak talán most a sok bizonytalanság közepette végre az lehet nekünk, aminek lennie kell: biztos fogódzó, lelkünk fundamentuma és a jövő reménye. Erre van most égető szükségünk!
Karácsony ünnepének csendjében talán a legszebb és legmélyebb szavakat halljuk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”
Miközben a világ tele van ünnepi fényekkel, díszekkel, zenével, János evangélista arra hív, hogy ezen a napon ne csak látványt, hanem hangot halljunk. Ebben a rövid mondatban ott rejlik a keresztény hit egyik legmélyebb titka: a Logosz, az „Ige”. De vajon mit jelent ez a szó?
Szókratész majd később Platón is így definiálják e szót: LOGOSZ az, amivel az ember kifejezi gondolatait, amivel megfoghatóvá válik a megfoghatatlan, szóvá a gondolat. Tehát a „logosz” a görög világban sok mindent jelentett: értelmet, rendet, gondolatot, szót.
A mi hitünk, keresztyén gondolkodásunk szerint a Logosz nemcsak világot, de örökkévalóságot is teremtő szava a mindenségnek. Valami, amiben Isten nemcsak a hatalmát, nagyságát mutatja meg, de a kegyelmét is.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Döbbenetes, megrázó, amit János mond: „az Ige testté lett.” Amiről eddig csak beszéltek, az most kézzelfogható valósággá lett, személyesen megtapasztalható. Isten nincs távol többé valamilyen elérhetetlen mennyei trónuson,
A Logosz a keresztény felfogás szerint nem csupán eszme, nem csupán bölcsesség, hanem maga az élő Isten. Nem csupán hang, hanem személy. Nem csupán tanítás, hanem a Tanító.
A Logosz nem egyszerűen csak szó, de mindig kimondott szót jelent. A jánosi evangélium lényege, hogy Isten és a Logosz nem két egymástól különböző fogalom, mint ahogy Jézus és a Logosz sem az.
A Logosz az, aki öröktől fogva létezik. Isten örök önszólása, önkijelentése.
Ahogyan a szavaink kihozzák magunkból a gondolatainkat, úgy hozza ki Isten magából a legnagyobb Szavát – és ez a Szó Jézus Krisztus.
A mi világunk a ki nem mondott szavak világa, s jellemzője a Logosz hiány. Nem a szavak hiánya, sőt éppen ellenkezőleg, szóáradat. A teremtő szavak hiányoznak. A megnevező szavak, a mindent helyére rakó szavak. A tiszta szó, az egyértelmű szavak hiányoznak. Az Ige, mely egyértelművé tenné, hogy mi legyen, s mi az, aminek nem szabad lenni. A szó és a tett azonossága, hogy világosság s ne sötétség legyen, hogy a hazugságot ne igazságként árulják, s az igazság, igazság legyen. Silánnyá deformálódtak a szavaink, amik nem hordoznak üzenetet, s nem teremtenek, hanem pusztítanak.
A mi világunk tragédiája, hogy az ember elveszítette érzékenységét a Logosz, az isteni szó iránt. A kisemmizett, megerőtlenedett világunk üdvözítő szavakról álmodik, s a megszólaló Istent nem hallja meg. Isten be akar lépni a világba, de számára itt nincs hely, mint egykor Betlehemben. Valahogy olyan ez a mi világunk, mint az első karácsony éjszakán. Isten itt van, belépett a világba, hogy a mennyben Istennek dicsőség, a földön béke, s az emberek közt jóakarat legyen. Zeng az angyali szó, de csak néhány egyszerű pásztor szívében tör fel a szó, s lesz belőle bizonyságkeresés: Gyertek, keljünk fel, menjünk el, s nézzük meg, mi a káprázat és mi a való.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Karácsony az ember és a betlehemi Jézus találkozása, az ég és a föld, az Isten és az ember találkozása. Sok emberben él a kép egy távoli Istenről, akinek a hangja nem ér el ide, a hétköznapok porába. De a karácsonyi evangélium üzenete ez:
Isten nem hallgat. Isten szól. És amikor szól, akkor abból élet fakad. „Kezdetben volt az Ige.”
Ezt úgy is mondhatnánk: a világ története egy Isteni szóból született. És a mi életünk története is akkor rendeződik, ha meghalljuk ezt a Szót. Karácsonykor Isten újra megszólítja a világot. Nem könyvekkel, nem filozófiával, nem távoli jelekkel, hanem: egy testet öltött gyermeken és annak sírásán keresztül.
Isten minden, amit mondott és tett érted és értem tette. Te vagy az oka és mi mindannyian, hogy Isten kimondja a szót Legyen Megváltó. Ez a szó nyitja meg az eget, szólaltatja meg az angyalok seregét, s teszi hallhatóvá, érthetővé Isten szavát: Ember én újra teremtelek. Az én fiamban újra neked adom a szót, az életet. Messiás született, hogy kimondja elvégeztetett.
Karácsony nem csak aranyos történet a jászolról. Karácsony, a teremtő Ige megjelenése a földön. Gondoljunk bele:
– Aki a fűszálat megalkotta, az feküdt a jászol szalmáján.
– Aki a csillagokat helyezte el pályájukra, az alatt ragyogott a betlehemi csillag.
– Aki az időt teremtette, az belépett az időbe, hogy megváltsa az időnket.
Karácsonykor a világ Teremtője lett emberré azért, hogy bennünk új teremtést hozzon létre: új reményt, új életet, új hitet.
A Logosz nem csak múltbeli teremtő erő. Ma is teremti a hitet a kétkedő szívben. Ma is terem békét az összetört családokban. Ma is terem szeretetet ott, ahol megfagyott a szív. Ezért mondjuk: a karácsony csoda – de nem a mesék csodája, hanem isten teremtő csoda. Amikor Jézus megszületett, Isten azt mondta: „Elég közel akarok lenni ahhoz, hogy megérintsetek, és elég emberré akarok lenni ahhoz, hogy megérthesselek titeket.”
Az Ige testté lett:
– hogy velünk örüljön és velünk sírjon,
– hogy átélje a szegénységet és a próbát,
– hogy megmutassa: Isten nem a távolságból szeret minket, hanem a közelségből.
Karácsony akkor történik meg igazán, amikor Jézus nem csak Betlehembe, hanem belénk is megérkezik. Nem elég kívül ünnepelni: – fényekkel, – dalokkal, – ajándékokkal.
A karácsony igazi fénye akkor gyullad fel, amikor a Logosz bennünk megtalálja a helyét. A jászol lehet a szívünk is, ha helyet készítünk benne Krisztusnak. És ha befogadjuk őt, akkor az életünk megváltozik és lesznek jelei: – a félelemből bizalom lesz, – az önzésből szeretet, – a magányból közösség, – a bűnből bocsánat. Ez a karácsony igazi ajándéka: Istentől nem csomagot kapunk, hanem Gyermeket. Nem tárgyat, hanem Jézust.
Karácsony ünnepén arra hív Isten minket, hogy álljunk meg Betlehem jászla mellett, és hallgassuk az Örök Szót, amely ma is így szól: „Itt vagyok. Közel jöttem. Érted jöttem.” Fogadjuk be Őt hittel, és az ő kegyelme adjon nekünk új kezdetet, új reményt és új életet! Dicsőség legyen a testté lett Igének, aki ma is velünk lakik. Ámen.
Bernáth Holop Krisztina szentpéteri református lelkész/Felvidék.ma
