Nincs karácsonyfa szaloncukor nélkül. Legalábbis nálunk, Magyarországon és Romániában, ahol szinte kötelezően ezzel díszítjük a fenyőfánkat. Akárhányszor a nagyvilágban bárhol élő hozzátartozóinkhoz, barátainkhoz, ismerőseinkhez látogatunk karácsony közeledtével, ezt kérik ajándékként. Nagyon sokféle karácsonyfára aggatható édesség létezik a világ minden táján, bőséges a választék, és már utánozzák a szaloncukrot másutt is, de ahhoz, amely tájainkon készül, egyik sem ér fel.
De hol is kezdődött a szaloncukor története? A fondant, a cukoroldatból kikristályosodott masszát, amely az első szaloncukor alapja volt, egyes források szerint Franciaországban készítették. Ezt a receptet vitték el Berlinbe, majd német közvetítéssel jutott el hozzánk. Más források szerint a törököktől származik az édesség.
Akár így volt, akár nem, tény, hogy
a 19. század elején kezdték nálunk nagyban készíteni. Először az úri szalonokban kínálták díszes tálcákon, innen ered a neve is – szalonok cukra – szaloncukor, vagy ahogy Jókai Mór előszeretettel emlegette, szalonczukkedli.
Amikor pedig a karácsonyfa állítása elterjedt tájainkon, az előkelő családok nemcsak díszekkel ékesítették a fát, hanem ehető finomságokat is igyekeztek ráaggatni, így került a szaloncukor is a karácsonyfára.
Az édességet először kézzel készítették, csomagolták a cukrászdákban, drága is volt, ezért csak az arisztokrata, illetve gazdag családok engedhették meg maguknak, hogy a karácsonyfájukra kerüljön.
Nagy előrelépés volt, amikor a hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes itt letelepedve gőzüzemű berendezéseivel nagy mennyiségben és változatos ízekben kezdte meg a gyártást.
Külön említést érdemel a csomagolás. Állítólag egy francia cukrászinas indította el az édességek csomagolását azzal, hogy a szerelmének küldött apró csokoládékat, cukorkákat díszes papírba csomagolta, és a papírra szerelmes üzeneteket írt. A szaloncukrot azonban a csomagolása is teszi jellegzetessé. Kezdetben a selyempapír szélét a cukrászinasok nagy gonddal rojtozták, később erre a célra kifejlesztették az úgynevezett riccselő gépet. A selyempapírra került aztán a sztaniol és voltak cukrászatok, ahol a megrendelők határozhattak ennek színéről. A csomagolás ugyanis nemcsak a védelem, hanem a látvány fontos része.
A szaloncukor már bekerült a Magyar Értéktárba, a Hungarikumok Gyűjteményébe. Bár nem kifejezetten magyar találmány, de az indoklás szerint nálunk kezdték nagyüzemi gyártását, nálunk díszítik vele a karácsonyfát, nálunk a legnépszerűbb, az embereknek érzelmi kötődésük van hozzá, és évente újabb és újabb ízesítésekkel kerülnek az üzletekbe.
A szaloncukornak mára komoly irodalma van, elemzésekkel, statisztikákkal, adatokkal, felmérésekkel, receptgyűjteményekkel.
Az üzletekben ugyan ősszel, a tél kezdetén jelenik meg, a gyártás már nyáron megkezdődik. Az ízek kiválasztását komoly piackutatás és kísérletezés előzi meg, jelenleg 150 ízesítésűt gyártanak, a klasszikus, a zselés, vanília, csoki, kókusz, karamellás, marcipános mellett egészen különleges ízekből válogathatunk, gondoljunk csak a tojáslikőrösre vagy a mákosra, de tekintettel az egészségkárosultakra cukormentest is gyártanak. A felmérések szerint egy család átlagban egy kiló szaloncukrot vásárol.
A hungarikum kategóriába tartozik az is, hogy 2011-ben Magyarországon készült a világ eddigi legnagyobb szaloncukra, amely kétszázkilenc kilós volt.
A gyártásba az ország egész területén működő üzemek bekapcsolódnak, és évente nagy izgalom közepette készítik különlegességeiket, mindig valami újdonsággal igyekeznek meglepni a fogyasztókat. Az ország idei szaloncukra címet a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda Lótusz kekszes karamellás, karamellizált fehér csokival bevont édessége nyerte el. Bizonyára sokak fáját díszíti majd az igazán különleges, egyedi nyalánkság.
A hungarikum pedig idén már a világűrt is megjárta. Stühmer Frigyes örökségét tovább viszi a maklári Stühmer gyár, ahol kifejlesztették az űrcsokit, amely Korfu névre hallgat. Kapu Tibor űrutazására ezt is magával vitte, majd a 11 fős nemzetközi legénységgel együtt fogyasztották el, egy kis előkarácsonyt tartva.
A szaloncukor vitathatatlanul ünnepünk tartozéka, de voltak időszakok, a háborús évek, amikor az ünnep jelképeként az otthon vagdosott papírba csupán széndarab, kavics, krumplidarabka került. Kérjük a teremtőt, hogy soha ne térjenek vissza azok az idők, inkább ízlelgessük a ma már örökségünknek számító valamelyik kedvünkre való finom szaloncukrot, szalonczukkedlit!
BM/Felvidék.ma
