Két évvel ezelőtt, az MKP-közgyűlése által szentesített elnökcsere alkalmával – ahogy az „vezérváltás” alkalmával lenni szokott – néhány további személy is kikerült az MKP politizálásának meghatározó személyiségei közül. Az elégedetlenkedők most a volt pártelnököt akarják kihasználni hőn áhított visszatérésük érdekében. Nyilván abban bízva, hogy Bugár Béla majd értékeli igyekezetüket.
Nem vitás, az elégedetlen társaságnak szüksége van Bugár Bélára, mivel közöttük nincs olyan személy, akinek legalább minimális népszerűsége lenne. És tulajdonképpen legitimnek is tekinthető mohó igyekezetük, mert mi tagadás, nehéz lehet hozzászokni a semmittevő, napfényben való sütkérezés utáni gyertyafényes kesergéshez.
Az ő esetük azonban legalább két dologban különbözik Bugár Béláétól. Azon kívül, hogy teljesen népszerűtlenek (legalábbis Bugár Bélához viszonyítva), ők bizony nem akartak kivonulni a politikából. Miután arra nem futja tőlük, hogy saját erejükből visszavergődjenek az MKP meghatározó személyiségei közé, egyedüli eszköz számukra meggyőzni Bugár Bélát, hogy változtassa meg azon, sokszor hangoztatott kijelentését, hogy a most folyó választási ciklust követően veszi a kalapját, és távozik a politikából.
Az elégedetlen klikk érdeke abban, hogy Bugár Béla visszatérjen, így teljesen egyértelmű. De vajon Bugár Bélának milyen érdeke fűződhet ehhez? Bár még most is népszerű, de tudja, tudhatja, ez már korántsem az, mint ahogy az volt vagy öt évvel ezelőtt. Tény, a Statisztikai Hivatal felmérése alapján még a legutóbbi, februári felmérésében is a kilencedik helyen szerepelt, de úgy, hogy két hónappal korábban mért népszerűségéből egy teljes százalékpontnyit veszített, míg ugyanebben az időintervallumban a tizenötödik Csáky Pál népszerűségi mutatója több mint kétszeresére növekedett. Vagy ha Bugár most vasárnapi tévészereplését nézzük a Markízában: a gyengécske kultuszminiszterrel szembeni vitában a nézők szavazatát tekintve kiütéses, kb. 1:4 arányú vereséget szenvedett. Attól az embertől, akit például a közelmúltban Berényi József MKP-elnökhelyettes különösebb erőfeszítés nélkül legyőzött.
Tehát a „régi dicsőség” már igencsak ingatag. Bugár Béla azonban minden bizonnyal nem az az ember, aki a dicsőséget áhítva cselekszik meg vagy éppen utasít el valamit. Remélhetőleg minden alapot nélkülözők az ahhoz hasonló vélemények, mint amilyen az egyik internetes portál olvasói hozzászólásában olvasható, miszerint: „nyílt titok hogy BB ezerrel készül a visszatérésre, a Smer támogatásával. Ha CSP marad ugyanis, akkor a panziója nem kaphatja meg hőn áhított EU-s pénzeket.. így szól az egyezség, ennyi a titok nyitja…” (bumm.sk). És mit szóljon ehhez a választópolgár? Ugyanitt olvasható: „Ez már tényleg őrület. Lett egy elnök, aki tényleg csinál is valamit a magyarság érdekében, hogy ne asszimilálódjunk, erre jön a sok idióta és kérik vissza Bélát, mert akkor a szlovákoknak nem volt annyi bajuk az MKP-val. De vegye már észre mindenki, hogy ez a párt nem a szlovákok nyugalmáért van. Elég volt már, hogy üzleti érdekek miatt az MKP nem csinál semmit az érdekünkben.”
Bugár Béla személyét illetően a hamleti „Lenni, vagy nem lenni?”-kérdés úgy is hangozhat: a még mindig sokak által becsült volt pártelnök a saját maga által megjelölt úton halad, vagy haszonleső csicskások játékszerévé válik?
(O.N., Felvidék Ma)
