A csehországi magyarok Csáky Pál „Hit és hűség“ c. színdarabjának bemutatójával ünnepelték a Nemzeti Összetartozás Napját Prágában.
A Nemzeti Összefogás Napján, 2016. június 4-én az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért csehországi magyar polgári szervezet és a Prágai Balassi Intézet – Magyar Intézet egy nagyszabású emléknapot rendezett a csehországi magyarok részére. A rendezvény fénypontja Csáky Pál „Hit és hűség – történelmi visszapillantás 1889-1989“ színpadi játékának sikeres prágai ősbemutatója volt a révkomáromi Boráros Imre Színház színművészeinek előadásában.
Az ünnepi est Pető Tibor, Magyarország csehországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének védnöksége alatt zajlott közel hetven lelkes vendég részvételével a Magyar Intézet épületében. A megemlékezésésen és a színdarab bemutatóján a többi csehországi magyar szervezet és közösség képviselői is részt vettek, nevezetesen a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, a Csehországi Magyar Orvosok Társulata, a Cseh–Magyar Kereskedelmi Kamara, az Együttélés Politikai Mozgalom Magyar Nemzeti Tagozata és Esterházy János Emlékbizottsága, az Ady Endre Diákkör, a Görgey Artúr Társaság, az Iglice Egylet, a Prágai Református Missziói Gyülekezet, Prága és Környéke Magyar Római Katólikus Hívőinek Közössége.
A program jelképesen a Szózattal vette kezdetét és a Himnusszal zárult. A rendezvény második részében állófogadásra került sor.
Megnyitó beszédében a Társulás elnöke, Kocsis László Attila, üdvözölte a fővendégeket – Csáky Pált, az MKP európai parlamenti képviselőjét, Szlovákia egykori miniszterelnök-helyettesét, a színdarab szerzőjét, Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt, az előadás rendezőjét és főszereplőjét, Szesztai Dávid nagykövetségi tanácsost, Magyarország nagykövetének helyettesét és feleségeiket, Csémi Tamást, a Rákóczi Alapítvány elnökét, valamint a többi résztvevőt. Kiemelte továbbá, hogy a jelenlévők összetétele jól érzékelteti, milyen fontos szerepet játszik a nemzeti összetartozás és összefogás, melynek jegyében a rendezvény zajlott, a magyarok csehországi nemzetrészének közösségi életében, valamint kapcsolattartásában anyaországával – Magyarországgal, és túlnyomó többségének szülőföldjével – a Felvidékkel.
A résztvevőket az esemény védnöke, Pető Tibor nagykövet és a maga nevében Szesztai Dávid nagykövetségi tanácsos, a nagykövet helyettese köszöntötte. Ünnepi beszédében rámutatott, hogy a Nemzeti Összetartozás Napjának bevezetéséről szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés hozzájárult a Kárpád-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez.
A diplomata kijelentette: A XX. század tragédiáit kevés meghurcolt nevű hős tapasztalta meg jobban, mint gróf Esterházy János. „A mai napon őrá is emlékezünk. Személye előtt nem csak emlékezünk és tisztelgünk, hanem teszünk is rehabilitációjáért“ – mondta. A jóérzésű civilek és a diplomácia összefogásával az elmúlt években létrejött a mírovi és a motoli emlékhely. Nyitrán és Prágában tudományos konferecián értékelték Esterházy tevékenységét és életútját, hamarosan tudománykötet jelenik meg több nyelven az eredményről. Morvaországban egy elismert csehországi történész kezdett Esterházy-monográfián dolgozni. Hosszú és nehéz út áll a közelmúltban alakult Esterházy János Társulás előtt, de kevés ennél nemesebb feladat van, amely, amennyiben sikerre vezet, mély sebet gyógyít be, és elősegíti, hogy a közép-európai népek bizalommal és tisztelettel fordulhassanak egymás felé.
Az előadás előtt szerzőként Csáky Pál beszélt a darab megszületésének előzményeiről, és örömmel jelentette be, hogy a prágai ősbemutató már jubileumi 50. előadás.
Ezt követően került sor a mintegy 50 perces darab bemutatójára. A darab végén a hálás publikum vastapssal jutalmazta a színészek teljesítményét.
Zárszavában a Társulás nevében Kocsis László Attila megállapította: „A Hit és hűség színdarab előadása nagyon erős és tartós élményt váltott ki a résztvevőkben. Esterházy János hagyatékára utalva elmondhatjuk, hogy megerősítette az emberi és keresztény értékek iránti tiszteletünket, hitünket, reményünket, emberbaráti szeretetünket, magyarságérzetünket, és tudatosította bennünk összetartozásunk, összefogásunk szükségességét. Hatására még fokozottabban érezzük, milyen jó magyarnak lenni.“
