Interjú Miklós Lászlóval, az MKP elnökségi tagjával, volt környezetvédelmi miniszterrel – Robert Fico kormányfő a napokban másodszor cserélt minisztert a környezetvédelmi tárca élén, Ján Chrbetet a sajtó és az ellenzék nyomására hívta vissza a kirobbant szén-dioxid-kvóta eladásával kapcsolatos botrány miatt. Indokolt-e a sok változás a tárca élén, gyengül-e ezáltal a környezetvédelem pozíciója az országban?
– Robert Fico politikai okokra hivatkozva váltotta le Ján Chrbetet, s azzal indokolta, hogy a miniszter a kormány kollektív döntése mögé kívánt bújni és így akarta elkerülni a felelősséget a szén-dioxid-kvóta kapcsán kialakult vitában. A döntést nincs értelme véleményezni, mert való igaz, hogy a kormányfő alkotmányos joga megvonni a bizalmat a minisztertől – ami vonatkozik, természetesen Jaroslav Izák leváltására is. Van a kérdésnek azonban két további vetülete is, az egyik a gazdasági, a másik pedig a törvényességi. Jelen pillanatban nehéz bármelyikre egyértelmű választ adni, minthogy – mint ismeretes – a parlamenti képviselőknek nem tették lehetővé az ellenőrzés megvalósítását a tárcánál, illetve nem ismerkedhettünk meg azzal a szerződéssel, amely a vitákat kiváltotta. Tapasztalataimra tudok tehát csak hagyatkozni, annak alapján mondom, hogy nehéz lesz bizonyítani, előnyös vagy hátrányos volt-e maga a kvóta eladása. Tudni kell, hogy ma alig van kereslet a szén-dioxid-kvóta iránt, a japánok vásárolnak, a spanyolok érdeklődnek, de még spekulálnak, a többi nyugat-európai országban szinte nincs érdeklődés. Ugyanakkor – megint csak tapasztalatból mondom – a szén-dioxid tonnájának az ára gyorsan változik, és hihetetlen értékkilengést mutat, volt idő, amikor szó szerint nulla volt az értéke, máskor meg elérte a 25 dollárt is. Én azt hiszem, a legnagyobb hibát a törvényesség betartásával követte el Chrbet úr, hiszen tudjuk, a szén-dioxid-kvóta állami tulajdonnak minősül, azt pedig, hogy miként kell gazdálkodni az állami vagyonnal, több törvény is szabályozza, ezeket nem tartotta be megítélésem szerint a miniszter. De hangsúlyoznám, erről pontosabbat csak a dokumentumok ismeretében mondhatunk majd.
A leváltással egy időben érkezett viszont a hír Brüsszelből, hogy a környezetvédelmi jogszabályok hiányosságai, illetve a betartásukban mutatkozó gondok miatt esetleg Szlovákia eleshet több milliárdos uniós támogatástól. Ez a figyelmeztetés mit takar?
– Az Európai Bizottság érzékenyen reagál arra, ha egy tagállam igyekszik kibúvókat keresni a normák betartása alól, illetve lezseren viszonyul a különböző megállapodásokhoz. Szlovákiával kapcsolatban ezt tapasztalta a bizottság például a Magas-Tátra kapcsán, van tehát egy bizalomvesztés irányunkban. Ugyanakkor az unió környezetvédelmi normái a különböző megengedett határértékeket inkább irányadási szándékkal, „puhán” határozza meg, ad némi mozgásteret a tagországoknak. 2006-ig mi ezeken a határokon belül a szigorúbb értékek felé haladtunk, olykor az a vád ért bennünket, hogy „pápábbak vagyunk a pápánál” – ahogy mondani szokás. A bizottság azonban ezt pozitívan értékeli, azt viszont nem, ha később enyhíteni próbálják a törvényeket a tagországok. A mi esetünkben ez történt például a védett állatok kereskedéséről szóló törvényben, de még inkább az erdőről és erdőgazdálkodásról szóló törvényben, amely például lehetővé teszi, hogy a tulajdonos ne vegye figyelembe a védett területekre vonatkozó megkötéseket. De változás történt például abban is, hogy az úgynevezett résztvevő személyek – amelyek a környezetbe való beavatkozás során ellenvetéseket tehetnek és jogorvoslatot követelhetnek – státusát az érintett személyek státusára csökkentette, akiknek ugyan véleményalkotási joguk van, de nincs hatásuk az engedélyeztetési folyamatokra. Nos, ilyen kérdéseket kifogásol az EB, és bizony, nem zárható ki, hogy vizsgálatuk eredményeként gondok jelentkezhetnek az alapok merítése terén.
Pedig az alapok merítésével már most is gondok vannak, szinte alig érkezik pénz Brüsszelből a környezetvédelmi beruházásokra. Mi ennek az oka?
– Őszintén mondom, nem tudom. 2006-ban, amikor sor került a kormányváltásra, 2,5 milliárd koronának megfelelő öszszegre kidolgozott és jóváhagyott pályázat maradt a tárcánál, magamban arra gondoltam, látványosan sikeres lehet az új miniszter munkája. Aztán mindent lesöpörtek az asztalról, nem tudom megmondani miért, mert a pályázatokat kizárólag szakmai szempont alapján ítéltük meg, nem voltunk tekintettel arra, honnét érkeznek vagy milyen politikai háttere van egy-egy önkormányzatnak. Az új pályázati kiírások aztán szűkítették a felhasználók körét, csak állami cégek kaptak lehetőséget, még az önkormányzatok sem, s tény, hogy három év eltelik lassan úgy, hogy nem jön az országba egy fillér sem. Ez megbocsáthatatlan hazardírozás a lehetőségekkel, különösen most, a válság idején.
Felvidék Ma, MKP-Hírvivő, mkp.sk
