Október huszonharmadika talán a legszebb ünnepe a magyar nemzetnek. A kerek hatvan esztendővel ezelőtt történtek mindent elmesélnek arról, amiért jó magyarnak lenni… Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján Felvidék-szerte méltó módon s büszkén emlékezünk. Cikkünk a beszámolókkal folyamatosan frissül.
1956 üzenete Rozsnyón
Október 22-én maroknyi rozsnyói emlékezett meg az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról Rozsnyón. A Bányászok terén az esti órákban Simon Csaba, az MKP Rozsnyói járási elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége céljaira emlékeztette őket: „A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja.(1965. október 22, Budapest – MEFESZ nagygyűlés)” – hangzott el Rozsnyó város szívében.
Andrássy Franciska grófnő szobránál emlékeztek a rozsnyóiak (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A megemlékezésen Várady Zoltán, az MKP Rozsnyói Helyi Szervezetének alelnöke mondott rövid beszédet, majd a jelenlévők szavalat mellett gyújtották meg és helyezték el az egy –egy mécsest, ezzel is mély tiszteletüket kifejezve az áldozatok emléke előtt. A mécsesekből a forradalom évszámát, vagyis 1956-ot rakták ki. Ezt követően a mécseseket körbevéve, félkörívben állva énekelték el a nemzeti imáinkat. Végezetül pedig a jelenlévők egy közös kép erejéig összegyűltek, és a szobor előtt megörökítették a megemlékezést. Maga az esemény rövid, de bensőséges és méltóságteljes volt. A megemlékezést követően az egybegyűltek egy része még a helyszínen maradt egy rövid beszélgetés erejéig. (BB)
Tisztelgés az országzászló előtt
Nagymagyaron az MKP helyi alapszervezete és a Nagymagyari Kulturális Közösség szervezésében október 23-án az esti órákban emlékeztek meg az 1956-os hősökről. A nagyközség polgárai az országzászló előtt koszorúzással és gyertyagyújtással rótták le tiszteletüket a pesti fiatalok 60 éves áldozata előtt. Rövid történelmi áttekintés után Örkény elbeszélések részleteit hallgatták meg a résztvevők, majd az MKP felhívására 60 mécsest gyújtottak meg, amelyek szimbolizálták a szabadság és az összefogás fontosságát. (HA)
Nagymagyariak az ünnepen (Fotó: NAKK)
Gyertyagyújtással emlékeztek
(Fotó: Varga Tibor)
A Pozsonyhoz közeli csallóközi városban már október 22-én megkezdődött az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megünneplése. Ekkor a Csemadok szervezésében emlékeztek meg a hatvan évvel ezelőtt kitört forradalom hőseiről. A helyi művészeti alapiskola hangversenytermében a Híd vegyes kar és vendégei, a somorjai Harmonica Classica, valamint a csehországi Pěvecký sbor Slavík Pacov adtak ünnepi műsort. Felcsendült többek között a Himnusz és a Szózat, Antonin Dvořáktól a Humoreska, Kókai Rezsőtől a Kis verbunkos zene, Jorge Moreiratól az Ave Maria, Gordon Youngtól az Alleluia. A közönség meghallgathatta Erkel Ferenc – Szabó Miklós: Éljen a haza! című művét is, de felcsendült az Ó, ég ura, kérünk… című kórusrészlet is Erkel Ferenc Bánk bánjából.
Gyertyagyújtás Somorján (Fotó: facebook.com)
Október 23-án a Somorja Hangja Polgári Társulás szervezésében Popély Gyula történész ünnepi szónoklatával idézték fel a 60 évvel ezelőtti eseményeket. A programot a Corvin Mátyás Alapiskola diákjainak fellépése tette még ünnepélyesebbé. A megemlékezés után az MKP felhívására a Via Nova ifjúsági csoport somorjai fiataljai 60 mécsest gyújtottak meg a hősök tiszteletére.
Az ünnepi programsorozat a Nagyboldogasszony-templomban zárult, ahol Kapitány Dénes, a zirci Ciszterci Apátság orgonistájának hangversenyét hallgatták meg az emlékezők. A szervezők nevében Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója emlékeztetett az ´56-os forradalom, a magyar nemzeti ünnep 60. évfordulójára. (HA)
1956 emlékezete összetartozásunk, közös jövőnk és szolidaritásunk jelképe
Az ipolysági magyar szervezetek a Megbékélés Kapujánál emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalomról. Az egybegyűlteket Pálinkás Tibor, a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének elnöke köszöntötte.
Ifj. Zachar Pál önkormányzati képviselő ünnepi beszédében rámutatott, hogy bár az ´56-os forradalom csupán Magyarországra korlátozódott, mégis megemlékezünk róla szerte a Kárpát-medencében és a világban, ezzel is kifejezve összetartozásunkat, közös jövőnket, s az egymás iránti szolidaritást.
„Ma is élnek köztünk olyan vezetők, akik kihasználják az emberek jóhiszeműségét, akik azért dolgoznak, hogy összeugrasszanak bennünket. Legyünk nyitott, befogadó, de összetartó közösség” – fogalmazott a szónok, majd Sajó Sándor elhangzott versére utalva zárta beszédét: „Próbáljuk meg büszke gyönyörűséggel megélni magyarságunkat.”
Az iskolások rövid ünnepi műsorát követte a koszorúzás. A megemlékezést követően került sor Csete Örs Ötvenhatosok és külföldi barátaink című előadására az ESO étteremben. Az előadás Kertész Csilla, a Petőfi Sándor Program lévai ösztöndíjasa és a Honti Kaszinó közös szervezése révén valósult meg. Az előadást szervező Honti Kaszinó nevében Mészáros Attila köszöntötte az előadót és a hallgatóságot.
Az emlékezők az ipolysági köztemetőben (Fotó: Štrba Péter)
Csete előadása kezdetén kifejtette, hogy ő csak egyszerűen gyűjtő. Emberi sorsokat gyűjt, ´56-os sorsokat. Rámutatott, hogy a hatvan ével ezelőtti eseményeket nem lehet feketén és fehéren szemlélni, a szabadságharcosok egy része nem akart hős lenni, csupán a véletlen vezette a forradalom sűrűjébe. Előadása során kiemelte, hogy a szabadságharc több társadalmi réteget, több nációt érintett, fogott össze az ügy érdekében, a forradalmárok között volt ezredes, újságíró, orvos, a magyarok mellett harcoltak zsidó, örmény, lengyel, cigány származású hazafiak is. Nem túlzás, ha a forradalmat összeurópai eseménynek tekintjük, hiszen külföldi diákok is támogatták a felkelőket, Európa egyes országaiban gyűjtéseket szerveztek a Nemzeti Vöröskereszt javára, szinte egész Európa szolidaritását fejezte ki a szabadságharcosokkal.
Csete kutatásai, a jövő generációinak megörökített interjúi nélkül 1956 hagyatéka, emlékezete szegényesebb lenne, mert az elbeszélt történelem mindig emberközelibb élményt nyújt, mint egy puszta leírás. Előadása végén tömören összefoglalta munkássága egyik fő célját: „E történetek segítségével szeretnék szolidaritást, hidat építeni a nemzetek között.” (KCs)
A bátorság, öntudat és a győzelem napja
Dunaszerdahelyen a városháza mellett található Diktatúrák áldozatai emlékére felállított emlékműnél rótták le tiszteletüket az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve a városi és a megyei önkormányzat, az MKP Országos Tanácsa és a helyi szervezetek képviselői, valamint az egyházi és civil szervezetek, intézmények vezetői és a megemlékezők sokasága. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere kihangsúlyozta: „E nap a bátorság, az öntudat, a győzelem napja volt. A történelemben nincs még egy ilyen nap, amely ennyire erősen mutatja az ember fékezhetetlen szabadságvágyát, bármilyen kicsi a siker esélye, bármily nagy is az áldozat.”
A diktatúrák áldozatainak emlékére felállított emlékmű Dunaszerdahelyen (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Ünnepi beszédet mondott dr. Grezsa István kormánybiztos, kiemelve: „A pesti srácok hősök voltak, akik egy legyőzhetetlennek vélt világhatalommal szembe mertek szállni, hogy megmutassák szabadon, diktatúráktól mentesen, emberi körülmények között szeretnénk élni. Ma irányt mutatnak nekünk, azt, hogy felelősséggel tartozunk magyar népünk iránt. Felelősek vagyunk, hogy gyermekünk nevét szlovák betűvel írjuk-e, vagy a másként tanító szlovák iskolába járatjuk-e őket. Ma a magyar nemzeti önazonosságára büszke, azt ápoló és azért áldozatot hozni kész magyarokra van szüksége a nemzetnek. 1956-nak mindannyiunkat becsületre kell, hogy tanítson.”
A tiszteletadás koszorúinak elhelyezése után a program a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban folytatódott. Az MKP központi megemlékezésén az ismert közéleti személyiségek mellett részt vettek a politikai és a civil szervezetek képviselői, többek között Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Fazekas László református püspök és dr. Grezsa István kormánybiztos. A megtelt színházteremben több százan emlékeztek az 56-os hősökre, akikről Menyhárt József, az MKP elnöke beszélt.
Menyhárt József, az MKP elnöke köszönti a vendégeket (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A magyar párt elnöke 1956-ról szóló ösztönző gondolatait öt pontban foglalta össze és megosztotta a Felvidék.ma-val:
– Szükség van forradalomra a felvidéki magyar lelkekben: fel kell ébredni a tespedtségből, tenni kell önmagunkért és menni előre! Semmi másnak nincs értelme.
– Fogjunk hát össze közös ügyeinkben idehaza és a határokat átívelően is, mert magunkon kívül senki sem fog segíteni rajtunk. Az összefogás életbevágóan fontos a megmaradásunkat érintő ügyekben, amelyekben kell lennie felvidéki magyar minimumnak, és nem csak papíron.
– A felvidéki magyarokat képviselő szellemi, politikai és civil elitnek kell, hogy legyen annyi lelki ereje és együttműködési hajlandósága, amennyi 1956-ban a szabadságharcosoknak volt: akkor ugyanis a különböző, egymástól akár teljesen eltérő gondolkodásúak összefogtak egy nemzeti ügyért, amit teljesen reménytelen volt sikerre vinni.
– A mi elitünknek a siker érdekében sokkal kevesebbet kell áldoznia és nem (is teljesen) reménytelen ügyért. A határon átívelő összefogás már megvalósult. Amikor ezt a magyar kormány elkezdte megvalósítani, az egy „forradalmi” tett volt, amit később hangyaszorgalommal és kitartással sikerre vittek, vittünk. Ez mintául szolgálhat az idehazai összefogásunkhoz.
– A Szabó Dezső-i gondolat jegyében – miszerint „Minden magyar felelős minden magyarért” – ha összefogunk, lesznek nagyszerű eredményeink. 1956 világraszóló dicsőséget hozott a magyaroknak. Ma békésen, munkával és kitartással lehetünk méltó utódai az ’56 hőseinek!
Az ünnepi műsort a Kormorán együttes fellépése zárta. (HA)
Kalászon is megemlékeztek a forradalom évfordulójáról
Kalász községben október 23-án, az 1956-os forradalom emlékművénél emlékeztek a szabadságharcra. Az emlékező beszédet Ladányi Lajos, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója mondta. Szólt a forradalom felvidéki és ezen belül zoboralji vonatkozásairól is. Amellett, hogy Kolonban három fiatal férfit ért megtorlás a Himnusz elénekléséért, Alsóbodokon a helyi kántort zárták három hónapra börtönbe, mivel a forradalmi napok idején a vasárnapi szentmise végén eljátszotta nemzeti imánkat. Az 1956-os hősök és áldozatok lelki üdvéért Balázs Mihály, a Petőfi Program zoboralji ösztöndíjasa mondott imát. A koszorúzást követően Zoboralja himnuszával zárult a megemlékezés.
Gyepes Lajos, a Csemadok Új Hajtás ASz elnöke és Ladányi Lajos koszorúz (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Szőgyéni megemlékezés – cserkészmódra
A 32. sz. Szent Mihály Cserkészcsapat vezetői időutazásra hívták a cserkészeket, hogy cserkészmódra, úgynevezett „Portya” keretében idézzék fel a magyar történelem hatvan éve történt eseményeit. A cserkészotthonban közösen emlékeztek az 1956. október 23-i nap eseményeire, majd kisebb csoportokban indultak a gyerekek, hogy kötelességük teljesítésével segítsék a „szabadságharcosok” céljait, munkáját. Számos feladatot oldottak meg, cserkésztudással, leleményességgel. Útközben „találkoztak” 1956-os hősökkel. A vezetők az úgynevezett állomásokon megjelenítették Sebestyén Mária „Hosszú Mari” alakját, de segíthettek a gyerekek Sticker Katalinnak, találkoztak „Bizsuval”, az újpesti cigányfiúval, és „Bajusszal” vagyis Pongrátz Gergely alakjával is.
A cserkésztörvényeket teljesítve, a rovásírás olvasásával, állatnyomok felismerésével, az útjelek, a cserkésztörténelem és a magyar történelem ismeretével érték el a kijelölt célt, de ügyeskedve az egészségügy ismereteiben, segítettek a „sebesültek” ellátásában is.
Így végighaladva az utcákon, a tereken, eljutottak a falu határának legmagasabb pontjára, a Fehér Kereszthez, ahol meleg tea és pástétomos kenyér várta a kis „szabadságharcosokat”.
Cserkészek a Fehér Keresztnél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az 1956-os megemlékezések között, bizonyára ez az október 23-ai vasárnap délutáni, néhány órás megemlékezés volt a legparányibb tiszteletadás a Kárpát-medencében. A csapat is hiányos volt, mégis, összegezve az eltelt néhány órát, úgy érezték a cserkészek, emlékezésükkel lerótták kegyeletüket az 1956-os szabadságharc és forradalom emléke előtt. Tiszteletadásként a hősöknek, éltetve a magyar szabadságot, híven teljesítve a nemzet iránti kötelességet. „ Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.” (BK)
Pártok helyett nemzetben kell gondolkodni
Muzslán első alkalommal került sor az 1956-os megemlékezésre az önkormányzat, a helyi MKP és a Csemadok szervezésében. A forradalom 60. évfordulója alkalmából a közelmúltban felújított történelmi kopjafánál gyülekeztek az ünneplők. A megemlékezésen jelen volt és beszédet mondott Pathó Marianna, a nemzetpolitikai államtitkárság osztályvezetője, valamint Kiss Balázs, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa. Az ünnepi beszédet Fehér István, a komáromi Selye János gimnázium tanára mondta. A pedagógus szerint az elmúlt hatvan évben sok tényt elhallgattak az 1956-os eseményekről. Ugyanakkor egyre gyakrabban hallgatnak arról a tényről is, mit adott nekünk október 23, milyen példát mutattak az akkori szabadsághősök.
Fehér István a forradalmi eseményekkel kapcsolatban elmondta: a rendszerváltás után az asszimiláció miatt egyre kevesebben vallják magukat magyarnak a Felvidéken. Azoknak, akik megmaradtak magyarnak, az életükből hiányzik az összetartozás érzése. „89 után mindenki örült, hogy létrejött a többpártrendszer, az átkos, gyűlölt és igazságtalan egy párti után. Azt gondoltuk – sőt, egyenesen hittünk benne –, hogy most már jó és igazságos napok következnek.” – Fehér István szerint mégis valami elromlott. „1956 mártírjai, hősei bizony nem ezért adták az életüket a harcokban és a börtönök bitófáin! Több tízezren, vagy százezren nem ezért választották az emigrációt, és mentették puszta életüket a nagyvilágba azzal a reménnyel, hogy ha egyszer rend lesz az országban, a Kárpát-medencében, bizony haza kívánnak jönni, mert szülőföld, haza csak egy van!” – mondta a tanár.
Fehér István volt a muzslai ünnepség szónoka (Fotó: Fehér Erzsébet)
Fehér István beszédében kiemelte: Európa politikai útja azt mutatja, elég közel kerültünk egy újabb forradalomhoz. Ezért el kell kezdeni az elszámoltatást és el kell érnünk végre a nemzeti összefogást. Pártok helyett nemzetben kell gondolkodni. Fehér István szerint „ez a záloga annak, hogy magyarként élhessük életünket, nevelhessük gyermekeinket és unokáinkat, soha sem mások ellen, hanem mindig csak önmagunkért, a nemzetünkért!”
Nánán szintén első alkalommal emlékeztek az 56-os eseményekre. A Csemadok, az MKP, és a Szülőföldért PT tagjai gyertyagyújtással, énekkel és a Himnusz eléneklésével fejezték ki tiszteletüket a magyar hősök emléke előtt a templom előtti keresztnél. Kisújfalun a református templomban istentisztelettel és ünnepi koncerttel emlékeztek a kerek évfordulón.
1956 volt az első szög a kommunizmus koporsójában
A Magyar Közösség Pártja szenci járási elnöksége és dunasápújfalusi helyi szervezete a dunaújfalusi temető központi keresztjénél emlékezett az 1956-os szabadsághősökre. Az ünneplők a temetőben a széllel dacolva gyújtották meg a hatvan gyertyát, amelyekből kirakták az 1956-os évszámot.
Duray Rezső, az MKP járási elnöke üdvözölte az emlékezőket, köztük Németh Gabriellát, a Magyar Közösség Pártja alelnökét, Pozsony megye önkormányzatának alelnökét. Duray Rezső kiemelte, hogy az 1956-os magyar forradalom az európai történelem jeles eseménye volt. A magyarság a kommunista elnyomás ellen lázadt fel, ám a szabadságharcosok a szovjet túlerővel szemben nem győzhettek, a kommunista hatalom pedig véres bosszút állt a forradalmárokon. A hatvan évvel ezelőtti események nélkül nem lett volna prágai tavasz és nem lett volna rendszerváltás sem – mondta a járási elnök.
Duray Rezső, az MKP járási elnöke és Neszméri Tünde alpolgármester
Neszméri Tünde alpolgármester, az MKP helyi szervezetének elnöke kiemelte: 60 évvel ezelőtt az anyaországi forradalmárok értünk is harcoltak, a mai harmincas generációért, és azokért a gyermekekért is, akik a gyertyagyújtással egybekötött megemlékezésen is részt vettek. A magyar hősök 1956-ban beverték az első szöget a kommunizmus koporsójába, s az 1989-es rendszerváltás az október 23-ai események kései vívmánya. A jelenlévők a megemlékezésen a Miatyánk és a Himnusz eléneklésével tisztelegtek a hősök emléke előtt.
A pozsonypüspökiek is megemlékeztek az ’56-os forradalom hőseiről
A Magyar Közösség Pártjának pozsonypüspöki alapszervezete is kapcsolódott ahhoz a felhíváshoz, amelyet az MKP intézett mindazokhoz, akik szeretnének méltóképpen megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról. A felhívás célja az volt, hogy emlékezzünk azokra, akiket az embertelen kommunista rendszer ártatlanul kivégzett vagy börtönbe juttatott.
Az MKP járási és pozsonypüspöki helyi szervezete szervezésében a pozsonypüspökiek és a környékbeliek is gyertyagyújtással emlékeztek meg a forradalom kitöréséről lakóhelyükön október 23-án este 18 órakor, a püspöki temető nagykeresztjénél. A megemlékezést Matuszny Katalin, az MKP helyi szervezetének elnöke egy szavalattal kezdte, Kardos Győző: 1956. Négyéves voltam című versét adta elő. Ezt követően Dudás László, az MKP járási elnöke egy rövid történelmi visszaemlékezést tartott az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseiről, a pesti srácok hősi tetteiről.
’56-os megemlékezés Pozsonypüspökiben (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
„A forradalom vérbe fojtása előtti utolsó napokban a magyarok tízezrei menekültek külföldre. Az osztrák határon keresztül mintegy kétszázezernyi magyar forradalmár hagyta el az országot, mert tudták, ha otthon maradnak, börtön, esetleg kivégzés vár rájuk. Ma este itt, a pozsonypüspöki temetőben, és az ország minden nagyobb magyarlakta településén az ’56-os forradalom 60. évfordulóján ezekre a hősökre emlékezünk. Azokra a hősökre, akik tudták, hogy túlerővel szemben harcolnak, tisztában voltak azzal, hogy Dávidként küzdenek az óriás szovjet birodalom ellen, de a szabadságvágyuk nagyobb volt a félelmüknél, és szembeszálltak a kommunista hatalommal” – fogalmazott megemlékező beszédében Dudás László, aki azt is elmondta, hogy az ’56-os forradalom áldozatairól való megemlékezésből hagyományt szeretnének teremteni. A megemlékező beszéd után a résztvevők meggyújtották az emlékezés mécseseit a temető nagykeresztjénél. (DÉ)
1956 forradalma az emberi tisztesség kiáltványa volt a zsarnokság ellen
Bodrogszerdahelyen a magyar tanítási nyelvű alapiskolában tartottak megemlékezést az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. Az emlékezés megható pillanatait a sárospataki „8kor Színház” előadása tette még különlegesebbé. Az iskola kórusa zongorakísérettel együtt énekelte a Himnuszt a közönséggel, majd versben tolmácsolva hangzott el az a felhívás, amely egyben a forradalom üzenete is lehet a mai kor embere számára: „ Szeresd a hazád, felelős vagy a máért, amely reményt, s szabadságot hozott”.
Ünnepi beszédet mondott Kalinák Norbert történelemtanár, aki hangsúlyozta, hogy „1956 forradalma az emberi tisztesség kiáltványa volt a zsarnokság ellen. A II. világháború szörnyűségei után Európa keleti felén egy másik embertelen és istentelen rendszer kezdte meg ámokfutását. Magyarországon ennek megtestesítője a Rákosi (Rosenfeld) Mátyás nevével fémjelzett népelnyomó kommunista diktatúra volt, amelynek embertelensége ellen joggal lázadt fel a magyar nemzet. A kommunista vezetés egy része átállt a nemzet oldalára, így magasztosult fel Nagy Imre miniszter a forradalom miniszterelnökévé.
A Himnusz éneklésével vette kezdetét az ünnepi megemlékezés (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A forradalom népfelkelésbe csapott át, amelynek során rövid ideig a forradalmárok fegyveres harcban meghátrálásra kényszerítették a megszálló szovjet hadsereget is. Míg a demokratikus Nyugat elárulta a magyar nemzetet, addig a pesti srácok halált megvető hősi küzdelme örökre beírta magát az emberiség dicsőséges történelmébe. Harcuk és személyes áldozatuk örök példaként áll minden nemzetét szerető magyar előtt.“
A megemlékezésen a „8kor Színház” társulata az Egmont-nyitány című műsorát adta elő, amely szívhez szóló, mély érzelmeket közvetítő hangzásával és szövegével hatotta meg a közönséget. Az Egmont-nyitány az emberek emlékezetében összefonódott az 56-os eseményekkel, mert 1956. október 23-án este a rádióban a közlemények és a híradások között Goethe Egmont című darabjának kísérőzenéje többször elhangzott. A darabhoz Beethoven komponálta a kísérőzenét, melynek legismertebb és legerőteljesebb része a nyitány. A mű fájdalmas dallamokkal indul, majd kifejezi az igazságért való küzdelmet, a befejezésben pedig kicsúcsosodik a fő mondanivaló, amely szerint ugyan a hősök elbuktak, ám a szabadság eszméje tovább él. A társulattal való közös emlékezés tükrözte a tiszteletadást, az összefogás erejét, és az anyaország támogatását. A megemlékezés maradandó élményt nyújtott a jelenlévő diákoknak, pedagógusoknak, szülőknek és vendégeknek egyaránt. (TA)
Hitünk megmaradt, a lánctalpak viszont darabokra hulltak
Az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület hívta közös emlékezésre Alsóbodok és a vidék magyarságát, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára állított emlékkereszthez.
A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött, majd az alsóbodoki templom mellett felállított vaskeresztnél folytatódott. Balázs Mihály, a Petőfi Program ösztöndíjasának imáját követően Ladányi Lajos, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója, az MKP járási elnöke mondott ünnepi beszédet. „Az emberek életében fontosak az ünnepek. Az egyénnek és a közösségeknek egyaránt, mert ilyenkor átéljük az összetartozás örömét is. Szükség van emlékhelyekre, ahol ezt az érzést ki is tudjuk fejezni. A kereszt a keresztény kultúrkörben a megváltó szenvedésének és Isten szeretetének jele. Ez az emlékmű méltó emléket állít 1956 mártírjainak, hőseinek és mindenkinek, aki vágyott a szabadság után és ezért megtorlásban volt része. A rendezvényen részt vett Balogh Gábor, a Csemadok alelnöke és Pócsik József, a Via Nova Ifjúsági Csoport országos alelnöke és a Zoboralji Via Nova elnöke is. Az ünnepség koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget. (TK)
Pócsik József, Ladányi Lajos, Paulisz Boldizsár és Balogh Gábor (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Rimaszombatban is égtek a mécsesek 1956 tiszteletére
Rimaszombatban a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodája szervezésében október 23-án, vasárnap reggel kilenc órakor a köztemetőben a Fábry család sírboltjánál és az öt évvel ezelőtt elhelyezett 56-os emlékkőnél találkoztak a megemlékezők. Erre az alkalomra Rimaszombatba látogatott Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere, akinek a mártír nagyapja, ifj. Fábry Zoltán még Rimaszombatban született. Elkísérte őt két fia, Csanád és Lehel, akik a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat cserkésztisztjével, Csúsz Balázzsal megformázták a 60 mécsesből az 1956-os évszámot, s meggyújtották a gyertyákat.
Rimaszombatban is égtek a mécsesek 1956 tiszteletére (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az egybegyűlteket a temetőben B. Kovács István, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület elnöke köszöntötte. Majd Fábry Szabolcs fiaival és a civil szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait. Az ünnepség Istentisztelettel folytatódott, ahol Nt. Mikos Tamás hirdette az igét. Itt mondott megemlékező beszédet Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere, a mártír ifj. Fábry Zoltán unokája. A megemlékezés társszervezői a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás, a Rimaszombati Református Egyházközség és a Via Nova Ifjúsági Csoport Gömör szervezetek voltak. (HE)
Gyertyagyújtás és zászlófelvonás Komáromban
Komáromban október 22-én délután három órakor gyertyagyújtással emlékeztek az 1956-os forradalom hőseire az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés (EJK) és a Magyar Közösség Pártja helyi szervezete rendezésében a Klapka-téren lévő városzászlónál.
A megemlékezésen Knirs Imre alpolgármester és Nagy György, az MKP Komáromi Helyi Szervezetének alelnöke köszönte meg a jelenlévőknek, hogy együtt gyújthatnak gyertyát a forradalom hőseinek emlékére.
Nagy János szobrászművész volt a megemlékezés ünnepi szónoka, aki a forradalom kitörésekor átélt emlékeit osztotta meg az egybegyűltekkel. Mint mondta, másodikos egyetemistaként élte meg a történelmi eseményeket. Csak néhány legendás név: Tőzsér Árpád, Koncsol László, Erdélyi Géza, Csizmár Miklós, Mag Ottó, Kovács Miklós, Földes András, Kemény Attila – mindannyian Nagy János kis albérletében jártak össze átbeszélni az eseményeket.
Az 56-os zászló felvonása Komáromban (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
„Amikor meghallottuk a Budapestről jövő híreket, körülbelül harmincan, volt komáromi gimnazisták, megszerveztük az ellenállást. Kiadtunk egy írást, ami a felvidéki értelmiségi fiatalok követeléseit tartalmazta és elküldtük Pestre. Ennek nem maradt nyoma” – emlékezett vissza Nagy János. Szándékukban állt Budapestre menni, de akkor már olyan szigorúan őrizték a határokat, hogy ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. „A harcokban nem tudtunk részt venni, így megmaradtunk”– mesélte a szobrászművész. Visszaemlékezése a kor alattomos, butító propagandáját, erőszakos ideológiáját és kegyetlen bánásmódját hozta vissza egy rövid időre a napsütötte Klapka-térre.
Ezt követően felvonták a Wittner Mária Corvin-közi szabadságharcostól kapott történelmi emlékzászlót. A Himnusz közös eléneklése után egy-egy gyertyát gyújtottak a résztvevők az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére. (SZE)
Zoboralji főhajtás a hősök előtt
Nagycétényben az emlékezők a községháza előtt felállított kopjafánál rótták le tiszteletüket az ’56-os hősök előtt október 21-én. A jelenlevőket Hajdú Mária, az MKP járási elnökségének tagja üdvözölte. Ünnepi beszédében kiemelte: a forradalom és szabadságharc történéseit a zoboralji emberek is követték, a szolidaritás kinyilvánítása pedig Kolon községben – ahol a forradalom eszméivel egyetértő férfiak egy csoportja elénekelte a magyar himnuszt – megtorlással járt. Kifejezte kívánságát, hogy a magyar közösségben mindig legyenek olyanok, akik tenni akarnak a megmaradásért s bármilyen nagy az elnyomás és a túlerő, megszólalnak a zsarnokság, a hatalmi visszaélések ellen.
Az emlékezés mécsesgyújtással és koszorúzással folytatódott, majd a himnusz eléneklésével ért véget. (TK)
(Fotó: Tóth Klára)
