Andrej Dankóra rájár a rúd mostanság, sietve teszem hozzá, nem ok nélkül. Ott van először a tavalyi év végén saját maga által elkotyogott információ, miszerint titokban – a határainkon túl – találkozott, az ellenzék „vezérével”, Richard Sulíkkal, hogy megbeszéljék Dankó lehetséges miniszterelnökségének feltételeit. A dolog nem igazán jól sült el egyikük számára sem, Robert Ficónak viszont jelzésértékű volt, hogy ideje lenne kötőféket tennie a határait egyre inkább próbálgató koalíciós társára.
Tény, hogy Andrej Dankót jól felépítették, hogy kik, ebbe most ne menjünk bele, de a béka segge alól sikerült visszahoznia a Slota által szinte teljesen ellehetetlenített pártot, és gondosan megtervezett kommunikációval, masszív, jól átgondolt kampánnyal visszamanőverezte azt a parlamentbe. Danko más volt, mint Slota, visszafogottabb, intelligensebb politikus benyomását keltette, hangzatos tömör üzeneteket közvetített, ami sokaknak, akik kiábrándultak Robert Fico politikájából, vagy elpártoltak a tomboló-romboló Slotától, elegendő volt ahhoz, hogy rá szavazzanak. Büszkén, szakszerűen és tisztességesen.
Vannak azonban, akik most azt mondják, Slota rossz szelleme mégiscsak ott ragadt a Szlovák Nemzeti Pártban. Az utóbbi napok talán legfelkapottabb híre, ami felkavarta az egész szlovák közvéleményt, Andrej Danko házelnök tartalékos századosi rangra emelése volt Peter Gajdoš védelmi miniszter által. Sokan megbotránkoztak azon – megjegyzem, nem alaptalanul –, hogy az igazi katonaságot még csak nem is látott Dankót, aki táskahordozóként, a védelmi minisztérium irodai melegében vészelte át a kötelező katonai szolgálatot, egyszer csak – nagy titokban – hét katonai rangot átugorva tartalékos századossá nevezték ki. Jogosan érezték sértve magukat azok, akik keményen megdolgoztak azért, hogy lépésről lépésre araszolva az egyik rendfokozatról a másikra jussanak.
„Szórakoztatóbb” kommunikációra kapcsol az SNS
Danko közösségi oldalán sokan hangot is adtak a véleményüknek, tény, hogy többen nem a legfinomabb formában, sokan kemény vulgarizmusokkal illették Dankót. Amit már nem bírt el a házelnök gyomra. A hétvégén blokkoltatta a közösségi oldalát, hátha így sikerül menteni a helyzetet, de ez sem sült el a legjobban, mert inkább megfutamodásként értelmezték az emberek, arról nem is beszélve, hogy a helyzetet magyarázó hivatalos állásfoglalásában fun page-nek (szórakoztató oldalnak) nevezte a profilját fan page (rajongói oldal) helyett. A sajtótájékoztatóján senkit sem győzött meg az igazáról, ami a századosi rangja körül történt, nem volt sem büszkének mondható, sem szakszerű, de még csak tisztességes sem.
Egyes elemzők úgy vélik, mindaz, amit Danko köré felépítettek és éltettek, nagyon gyorsan szertefoszolhat, ha nem változtatnak a kommunikáción. Fontos, milyen álláspontra helyezkedik a párt, mert Danko – a sokak szerint érdemtelenül kapott – századosi rangja, no meg a RegioJet kiebrudalása is rosszul érintette a közvéleményt. Tomáš Koziak elemző szerint már maga a tény, hogy egyáltalán felmerült egyeseknél a hasonlóság a „régi” és az „új” SNS között, azt jelzi, hogy valami nagyon nincsen rendben.
Nyilván érzi Danko is, hogy valamiféle hiba van a kommunikációval, ezért a párt elnöksége úgy döntött, változtat a kommunikációján, ami ezentúl csupán tájékoztató jellegű lesz. Csak a párt, az elnök meg a képviselők törvényelőkészítő, illetve a párt víziójára vonatkozó munkájáról fognak tájékoztatni a továbbiakban.
A parancs nem lehet vita tárgya!
Az se piskóta egyébként, amivel Peter Gajdoš védelmi miniszter Danko új katonai rendfokozatát indokolta. Az első megnyilvánulása az volt: Mert megérdemli. (Mint a havi 300 euróból élő családok női tagja a L´Oréált!) A miniszter a hét elején azután kerek-perec elutasította annak a lehetőségét, hogy Danko századosi rangját visszavegye. Mert ő így döntött. S a miniszter parancsait teljesíteni kell, azzal vitába szállni nem lehet. „A hadsereg nem az érzelmekről szól, hanem a parancsokról, a parancs ereje nagyobb, mint a törvény” – érvelt a miniszter. (Remélem valaki azért egyszer ezt a mondatot is kivesézi majd, nagyon várom!) De még ettől is messzebb ment a miniszter. Felszólított ugyanis mindenkit, a tisztek asszonykáit is (a miniszter nyilván arra a hölgyre utalt ezzel a beszólással, aki a napokban a közösségi hálón, tisztfeleségként, nyílt levélben fejezte ki véleményét Andrej Dankónak, s arra szólította őt fel, hogy adja vissza a rendfokozatát, és kérjen bocsánatot valamennyi katonától), akik úgy érzik, hogy állást kell foglalniuk a miniszter parancsaival kapcsolatban, vagy kétségbe vonják azt, hogy állítsák le magukat. Mert a miniszter úr parancsa mindenkire vonatkozik, a feleségekre is, nincs vélemény, nincs apelláta, csak kuss van.
A katonai rendfokozatok lejáratása
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Tömören talán csak annyit, szépen vagyunk! Az már csak hab a tortán, hogy közben kiderült, nem csak egyedül Danko a hunyó, többek is magasabb rendfokozathoz jutottak a Smer berkeiben az utóbbi években, s nemcsak Gajdoš miniszter úr osztogatott rendfokozatokat, hanem az elődje és párttársa Martin Glváč is. Például Ľubomír Jahnáteknek vagy Pavol Paškának. Ez a két úriember, már ha tényleg előbbre tolták őket a katonai ranglétrán, mert Glváč exminiszter először nem tagadta, később viszont cáfolta, hogy előléptette volna őket, ráadásul jogtalanul kapott magasabb rendfokozatot. Állítólagos előléptetésükkor ugyanis már 55 évesnél idősebbek voltak, ez az a kor, amikor befejeződik Szlovákiában a sorkötelesség. Azaz már nem lehettek tartalékos katonák, s így magasabb rendfokozatot sem kaphattak, mivel nem a katonaságtól mentek nyugdíjba és háborús veteránok sem voltak.
Akár egyszerűen csak szánalmasnak vagy viccesnek is tarthatnánk ennek az egyenruhák és rendfokozatok iránti rajongásnak az új hóbortját némely politikusok részéről, ha nem lenne sértő azok számára, akik valóban tisztességes módon, több éves kemény munkával jutottak egyik vagy másik katonai rendfokozathoz. De nem csak ennyiről van szó, van ennek a történetnek egy másik vetülete is, amely sokkal súlyosabb ennél. Amint azt Martin M. Šimečka újságíró megfogalmazta, ezek a politikusok akaratlanul is felfedték, mennyire lenézik ezt az államot, amelynek irányítását az emberek a gondjaikra bízták. Azzal, hogy egymást léptették elő, „felfedték a viszonyukat az államhoz, amelyet nemcsak fejőstehénnek tartanak, hanem szolgának is a férfiúi egójuk kielégítésére”, írta Šimečka.
Az újságíró szerint a 80-as években, amikor Robert Fico katona volt, a sereg erkölcsi és funkcionális nyomorban tengett, amit a vállakra aggatott csillagok sem tudtak elfedni. „ A 90-es években már teljesen fegyvertelen volt, és éppen a NATO-ba való belépésünknek köszönhetően van ma Szlovákiának olyan hadteste, amely hadseregnek nevezhető. És éppen Fico ezredes volt az, aki kitartóan visszautasította a védelmi költségvetés növelését és Szlovákia kötelezettségeinek a teljesítését a szövetségeseinkkel szemben. Ha tehát létezne – úgy ahogy nem létezik – valamiféle kapcsolat a politikusi hozzáállás és a katonai rang között, akkor Ficót lefokozni kellett volna, nem pedig előléptetni“ – vélekedik Šimečka, aki szerint a közvélemény ösztönösen tudja ezt, ellentétben Andrej Dankóval, aki a századosi rendfokozat csókjával a nyilvánosság szemében a szlovák Švejkké „lépett elő“.
Andrej Danko nevetségessé vált, mert a közvélemény gyengének tartja, aki a komplexusait gyógyítgatja a rendfokozatával. És az sem kizárt, hogy ez akár a politikai karrierjébe is kerülhet. „Azt azért szem előtt kellene tartanunk – véli az újságíró – hogy egyvalaki kezdte itt már sikeresen a politikusi karrierjét egyenruhában. Marián Kotleba azonban ellentétben velük, valóban komolyan veszi a hadsereget, és a menetelő gárdája egyáltalán nem vicces“ – fűzte hozzá Šimečka.
