(Interjú Csáky Pál MKP-elnökkel, videó is) A Magyar Koalíció Pártja programalkotó kongresszust tart holnap Rimaszombatban. Pártja. Az országos tanácskozás egy több mint egyéves választási maraton nyitánya. November 14-én megyei képviselőket és elnököket választunk, jövő júniusban parlamenti képviseletet, késő ősszel pedig helyi önkormányzatokat. 134 bejegyzett politikai erő versenghet voksainkért. Mivel száll ringbe az MKP?
Elnök úr, az MKP országos tanácsülése után is megerősítette, hogy a párt új programja húszéves távlatra készül. Mik a sarkalatos tételei, az alapkövei ennek a programnak?
– Tíz fejezetben foglaltuk össze elképzeléseinket. Komplex helyzetelemzésből indulunk ki. Látni és láttatni akarjuk magunkat, a szlovákiai magyarságot, amely a magyar kultúrnemzet része, Szlovákia állampolgára, specifikus helyzetben él, de közösségi jogokat is kér magának. Párhuzamosan európai polgárok is vagyunk, akik sokat köszönhetnek Európának, és akik meggyőződéssel valljuk, hogy az európai együttműködésben komoly esélyeink vannak. Beszélünk identitásunk alapjairól, erkölcsi, oktatási, kulturális feladatainkról, beszélünk a gazdasági összefüggésekről, arról, milyennek szeretnénk látni a dél-szlovákiai magyarlakta régiók fejlődését, beleértve az infrastruktúrát, az élhető környezet megteremtését is. Programunk kitér a vidékpolitikára, a mezőgazdaság fellendítésének fontosságára, de tartalmazza a közép-európai együttműködés eszméjét, a szlovák-magyar kiegyezés történelmi szükségszerűségét. Programunk kimondja, hogy a múlt tisztességes lezárása nélkül zavartalan együttműködés a jövőben sem képzelhető el.
Mit mutat a program alapját képező helyzetfelmérés? Milyen állapotban van a szlovákiai magyarság?
– A kép, sajnos, nem rózsás. Úgy látszik, az elmúlt húsz év során bizonyos vonatkozásban romlott a helyzetünk. Minden bizonnyal szerepet játszott ebben a gazdasági szerkezetváltás, a mezőgazdaság problémáinak megoldatlansága, de a magyarság állapota összefügg a tudati változásokkal is. Sajnos, nem tudtuk áttörni azt a falat, amely a hatvanas-hetvenes évek első generációs, szlovák iskolába íratott nemzedékek fejében felépült. Botor módon tovább él az a hit, hogy a gyerekeik akkor jutnak nagyobb esélyhez a szlovák társadalomban, ha szlovák iskolába járnak, nem anyanyelvükön tanulnak. Hiába bizonyítja példák sokasága ennek az ellenkezőjét, tovább él ez a – szlovák politika által is gyakorta sugalmazott – tévhit. Húszéves igyekezet nem volt elég ennek a megváltoztatására, tehát ezzel a kérdéssel a következő évtizedekben is hangsúlyosan kell foglalkoznunk. Ezt a munkánkat megzavarhatja, hátráltathatja a közelmúltban megalakult pszeudomagyar Most-párt, amely ez alá az asszimilációs folyamat alá ideológiát is ácsolt, mintegy merényletként a magyar nemzettudat ellen, mert sajnos, lesznek szlovákiai magyarok, akik ennek a blöffnek felülnek.
Bugár Béla és társai kiválása, illetve pártalapítása is szerepet játszott az MKP hosszú távú programjának kialakításában?
– Nem. Mi velük nem foglalkoztunk a programalkotás során. Csak fontosnak tartottam megjegyezni, hogy lépéseik és döntéseik a szlovákiai magyar közösség kárára vannak, azt gyengítik. Csökken ugyanis az érdekérvényesítő képességünk. Nem véletlen, hogy a történteknek leginkább a Szlovák Nemzeti Párt, a szlovák nacionalista politika és a titkosszolgálat tapsol. A politikai megosztottsággal járó mentális károkkal viszont nekünk is számolnunk kell. Akik elmentek az MKP soraiból, problémás emberek voltak, az anyagi hátterek, egyéb kapcsolatrendszerek szempontjából is, velük maga a párt nem sokat veszített. Csak azért a szlovákiai magyaroknak is látniuk kellene, milyen folyamatoknak tapsolnak, amikor örülnek a történteknek. A velünk szemben felvonuló szlovák nemzeti érdek erősödik ugyanis, ha a magyar kisebbség érdekérvényesítő képessége csökken.
Tartanak attól, hogy a 2011-es népszámláláson kiderül, lényegesen csökkent a magyarok lélekszáma Szlovákiában?
– Ha már a jövőről kérdez, hadd mondjam el, milyen feladatok várnak bennünket az elkövetkező két és fél évben! Előttünk tornyosul november 14-e, a megyei választás. Ott két dolgot fontos elérnünk. Hogy az emberek minél nagyobb számban menjenek el szavazni, és hogy a Magyar Koalíció Pártjának jelöltjeire szavazzanak, ne osszák meg voksaikat a listákon szereplő személyek között. Programot, szlovákiai magyar közös érdeket csak erős megyei frakció tud érvényesíteni. Érdemes lesz hát megnézni azt is, ki milyen elképzeléseket akar megvalósítani a megyékben.
A megyei választások után azt kell áttekintenünk, milyen stratégiával vágunk neki a jövő évi parlamenti választásoknak. Nekünk nagy kihívást jelent, hogyan tudnánk megakadályozni, hogy Szlovákiában újra ilyen bigott kormánykoalíció alakuljon. A választópolgárok támogatása nélkül ez sem megy, pedig a Magyar Koalíció Pártjának a legfontosabb célkitűzése, hogy tisztességes és vállalható körülmények között ismét kormányra kerüljön.
2010 második félévében helyi önkormányzati választások várnak ránk. 2011-ben teljes tisztújítást tartunk a Magyar Koalíció Pártjában, az alapszervezetektől kezdve a legmagasabb szintekig, de már 2010 végétől szeretném, ha országos kampány indulna azért, hogy vállaljuk magyarságunkat. A 2011-es népszámlálásba nem mehetünk bele úgy, mint a 2001-esbe, amikor nem igazán figyeltünk oda erre a kérdésre. Úgy gondolom, meg kell győznünk az embereket, hogy van értelme vállalni a magyarságunkat. Egyrészt: csak ez a tisztességes hozzáállás, másrészt: nem elég csak utólag siránkozni a veszteségeken.
A rendszerváltást követő húsz év tapasztalatainak birtokában is hiszi, hogy hatékonyan tudnak majd hatni a szlovákiai magyarokra identitásuk vállalása érdekében?
– November 13-án tartunk egy konferenciát a Selye János Egyetemen a rendszerváltásról. Szeretnénk részletesebben is körbejárni, mi történt velünk az elmúlt húsz évben. A tanácskozás magyarországi előadója Tölgyessy Péter lesz, a szlovákiai Miroslav Kusý professzor. Szlovákiai magyar szempontból kerekasztal-beszélgetésen vizsgálnánk az időszakot. Alapadataink azonban e nélkül is vannak a szlovákiai magyarságról. Minden évben készíttetünk közvélemény-kutatást a szlovákiai magyar társadalomról, amelyben az identitástudati állapot változásait is vizsgálják. A rendelkezésünkre álló adatok szerint inkább visszafejlődés tapasztalható e téren. Amíg a nagy nemzeti témák, a megmaradás kérdései a kilencvenes évek elején dominánsan jelentek meg a szlovákiai magyarok tudatában, 2008-2009-re az egzisztenciális, a szociális, a regionális gazdasági problémák kerültek előtérbe. Ez valószínűleg összefügg a régió gazdasági átalakulási folyamatával, bennünket pedig arra figyelmeztet, hogy többet kell törődnünk a szlovákiai magyarság megélhetési kérdéseivel. Az identitásépítés közösségi feladat, politikai és civil szervezetek, sőt a média is sokat tehet érte, de ezen a téren egynéhány szlovákiai magyar sajtóorgánum szépen fogalmazva sem igazán jeleskedik.
Elnök úr, az előbb azt mondta: a szlovákiai magyarságot ma leginkább az megélhetési kérdések foglalkoztatják. Nem kellene a 2009-ben megszülető pártprogramot hangsúlyosabban a gazdasági kérdésekre hangolni? Keveset beszélnek a déli régió gazdasági fellendítésének lehetőségeiről.
– Ez a kérdés is markáns része a programnak, az elkövetkező hetekben pedig, a megyei választási kampányok során teret is kapnak az elképzeléseink. Dél-Szlovákia mind az öt megyéjére – ahol érdekeltek vagyunk – konkrét programcsomagokat dolgoztunk ki a gazdasági és szociális problémák kezelésére. Soha nem titkoltuk őket, csak talán nem eléggé érdekesek a média számára.
Akkor most itt az alkalom, hogy taglaljuk, hogyan lehetne elérni Dél-Szlovákia gazdasági felemelkedését az MKP szerint!
– Dél-Szlovákiának nyitnia kell, rá kell kapcsolódnia a magyarországi régiókra is, meghatározó az infrastruktúra fejlesztése, a sokat emlegetett R 7-es gyorsforgalmi utat meg kell építeni. Csak ezt követően települhet ipar a térségbe. A gazdasági fellendüléshez sajnos elengedhetetlen, hogy a szlovák-magyar politikai viszony is javuljon, és hogy végre már ne mostohagyermekként kezeljék Dél-Szlovákiát. A mezőgazdaságot is fel kell lendíteni. Le kell térni az extenzív támogatás útjáról, a dán modell jelenthet járható utat. Talán most lesz rá esély, mert úgy tűnik, újra stratégiai kérdéssé válik világszerte az élelmiszer-biztonság, tehát lehetségessé válik az intenzív termelés támogatása. Dán mintára meg kell szervezni a termelőknek az értékesítési szövetkezeteket, hogy a földből meg lehessen élni. Így lehet elejét venni, hogy a tulajdonosok eladják földjeiket, de a falvaink kiürülésének is. Sőt, közösségi forrást kellene teremtenünk a kiürülő porták olyan értékesítéséhez, hogy az ne befolyásolja kedvezőtlenül a lakossági arányokat. Meg kell tartani a kistelepüléseken is az intézményeket, az iskolákat, az egészségügyi szolgáltatásokat, a konformitást pedig például a közlekedés javításával kell növelni. Ezek az elemek konkrét formában fogalmazódnak meg az MKP stratégiai programjában, és ott lesznek a választási programjainkban is.
Elnök úr, sokszor fogalmaz feltételes módban, amikor a párt programjáról beszél. Miért bizonytalan?
– Félreért engem, nem vagyok bizonytalan. A stratégiai program, amelyről napokon belül dönt a párt kongresszusa, hosszú távú célokat, fejlődési irányokat fogalmaz meg, nem konkrét lépéseket. A konkrét cselekvési programokat a különböző választási programok tartalmazzák. S hogy miért a feltételes mód? Mert tudatosítom: ahhoz, hogy valami valóra is válhasson elképzelésünk, fontos, milyen összetételűek lesznek a helyi, a regionális és az országos választott képviselő-testületek. Jelentős hatáskörei vannak a megyének is mind gazdasági, mind oktatási, egészségügyi, szociális téren, nem mindegy tehát, hogy mekkora erővel jelenik meg egy-egy párt – és annak programja – megyei szinten. A régiók lehetőségei sokszor éppen a megyei parlamentekben dőlnek el. Ám ha az emberek otthon maradnak, vagy nem választják a mi programunkat, a mi jelöltjeinket, akkor az elképzeléseinkből nem lesz semmi. Tehát minden a választópolgárok kezében van.
Gyurkovits Róza interjúja, Megjelent a Szabad Újság e heti számában
