A Somorja melletti egyik kavicsbányából, még a hetvenes években, egy csónak került elő. Négy méter mélyből hozta fel a kotrógép. Egy időre a Csallóközi Múzeumba került, később pedig a somorjai tájházba. Mindkét helyen csak kallódott, nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Egészen addig, amíg Nagy Iván etnológus, a múzeum kurátora vissza nem hozatta Dunaszerdahelyre, egy kiállításra és kérte, hogy vegyék múzeumi leltárba, mert értékes darabnak tartotta.
„A Csallóközben kétfajta csónak volt ismert. Az egyik az egy darab fából kivájt csónak, mint ez a szóban forgó is, a másik fajta pedig a ladik, ami deszkából készült. A ladikkészítés azonban mindössze kétszáz évre nyúlik vissza, nagyjából a fűrésztelepek megnyitásához kötődik, amelyek a jó minőségű deszkákat biztosították hozzá” – avat be a különleges lelet történetébe az etnológus.
A szóban forgó „kincs” egy darab fából kivágott, vagy kivájt csónak, amit külön szerszámmal készítettek a régmúltban. Sőt, belülről még ki is égethették.
A fenyőfából készült csónak a víz alatt sem lett az enyészeté (Fotó: B. Vida Júlia)
„Ez a csónakforma még a neolit korba vezethető vissza, és arra jutottam, érdemes volna megvizsgáltatni, hogy megtudjuk, mégis milyen korból származik. Felvettem a kapcsolatot a pozsonyi régészeti tanszék vezetőjével, Peter Barta professzorral, aki mintát is vett belőle és azt elküldte Amerikába. Onnan az a meglepő válasz érkezett, hogy kelta kori csónakmaradványról van szó, nagyjából az időszámításunk előtti 4. századból származhat. Ez annál is érdekesebb, mivel aki kutatja a Csallóköz történetét, az tudja, hogy a kelták halomszerű sírokat emeltek, amelyekből többet találtunk tájainkon is. Ők voltak az első etnikum, akikről tudomásunk volt, hogy errefelé éltek. A vaskori hallstatti kultúra volt jelen itt is”– szövi tovább a történetet Iván.
Elnyeri méltó helyét a múzeumban
Elmondja azt is, hogy a csónak vizsgálatához szükséges anyagi eszközökhöz úgy jutottak hozzá, hogy a művészeteket támogató alaptól kértek és kaptak támogatást. A rekonstrukcióra majd még külön kell pályázniuk, bár az még odébb van… Addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Amit viszont már most lehet tudni a múzeum nem mindennapi „szerzeményéről”, az az, hogy nagyjából i.e. 325-350 körül készülhetett, méghozzá fenyőfából. Valószínűleg az alapanyagát úgy úsztatták le az Alpokból vagy a Kárpátokból.
Nagy Iván a csónak méreteit magyarázza (Fotó: B. Vida Júlia)
„A Miamiból érkezett mérési eredmények annyira különlegesek, hogy a továbbiakban szükség lesz még két különböző, egymástól független szakértői véleményre, vizsgálatra is, a megerősítés érdekében. Az első eredmények nagyon biztatóak, és ha a másik két vizsgálat is alátámasztja, hogy valóban ősrégi leletről van szó, akkor kezdődhet el a csónak rekonstrukciója és konzerválása – szakemberek bevonásával. Ezután állítjuk ki a múzeumunkban és elnyeri méltó helyét a múlt tárgyi emlékei között. Bizonyítéka lehet annak is, hogy már nagyon régóta lakott vidék volt a Csallóköz, meg annak is, hogy az itt élők vízi emberek, halászok lehettek” – zárja a csónak történetét Nagy Iván, aki szerint egyelőre a kutatás stádiumában vannak, és kell még hozzá egy-két év, míg a múzeumba látogatók is megcsodálhatják ezt a rendkívüli leletet, ősi tárgyi emléket.
