Talán nem véletlen, hogy egyik utolsó szerepében ő volt a rossz tündér hangja, ez a szerepkör ugyanis egész életében elkísérte.
Már első filmjében is, amelyben berobbant a köztudatba, a rosszlányt alakította Ruttkai Éva ellenpárjaként. Igen, ez a film volt az Egy pikoló világos, amely 1956-ban fődíjat hozott alkotóinak Karlovy Varyban. Schubert Éva az egyik legokosabb színésznő volt, több nyelven anyanyelvi szinten beszélt, franciából, németből és angolból fordított, németül játszott is. 2003-ban a zsűri elnöke volt Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Szavalóversenynek. Az évek óta súlyos betegséggel, csontritkulással küszködő Schubert Éva július 11-én, 86 éves korában végleg visszaadta lelkét a Teremtőjének.
„Ez a hivatás a legzárkózottabb embereket is vonzza. Arany Jánosnál nehéz visszahúzódóbb embert találni, és még ő is volt vándorszínész egy ideig. Ezen a pályán azonnali a visszacsatolás, az előadás napján le lehet mérni a sikert. Petőfitől Goethéig, Shakespeare-től Moliére-ig sokakat megérintett ez a szakma. Az egyik ősöm, a dédapám testvére, Szuper Károly vándorszínész volt, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Le is írja a naplójában, hogy Petőfi egyszer a Dunának akart menni, amiért nem kapott meg egy szerepet” – írja Emlékek a jelenben című memoárkötetében.
Schubert Éva több mint öt évtizedet töltött a színpadon, de számos filmben, valamint tévéjátékban láthatta a közönség. Ahogy említettük, első filmje az Egy pikoló világos volt (de felejthetetlen volt Estella szerepében is A csodacsatárban), míg legutóbb 2015-ben Bozsogi János filmjében, a Csonka délibábban alakította Erzsi néni szerepét.
Bár Aczél György nem kedvelte, s a „megtűrt” kategóriába sorolta, soha nem adta fel, egész életét a folyamatos munka határozta meg, s őt megillető szerepek híján is tanított, olvasott, fordított. Rokonságában, ahogyan memoárjában is említi, számos színész akadt, mégis francia-latin szakos tanárnak készült, de kiválóan beszélt németül és megtanult angolul is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kívül elvégezte az ELTE magyar, történelem, esztétika szakát is. Mása (Csehov: Sirály), Maria Josefa (Lorca: Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael) és Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi) voltak talán a fontosabb állomások a Vígben, majd húsz évnyi szolgálat után a Vidám Színpadra szerződött.
Az IBS színpadán évekig nagy sikere volt Roberto Athayde Margarida asszony című monodrámájának címszerepében. Mivel németül anyanyelvi szinten beszélt, 1995 és 1999 között kipróbálta magát a berlini Theater Des Ostens színpadán is, de játszott a szekszárdi Deutsche Bühne előadásaiban is. Eljátszotta Orbánné szerepét Örkény Macskajátékában (testvére, Giza Csernus Mariann volt), később Pásztor Erzsi Orbánnéja mellett ő volt Giza az IBS színpadán. Nemcsak a színészethez értett, hanem nagyszerűen zongorázott, tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a Zeneakadémián, ahogy oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, valamint a Piaf, Piaf című drámát, melynek társszerzője volt, a tatabányai Jászai Mari Színházban. A film mellett a televízióban is foglalkoztatták, egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnője volt, sokan a Szomszédok Lillácskájaként ismerték, de nemzedékek nőttek fel a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozaton, amelyben ő volt Lukrécia hangja.
Munkásságát 1984-ben érdemes művészi címmel ismerték el, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2008-ban pedig a 39. Magyar Filmszemle életműdíját, míg 2013-ban Kossuth-díjat kapott. Neve sokszor felmerült a Nemzet színésze választásokon is, de végül ezt az elismerést nem kapta meg. Ahogy ősei között több színész volt, úgy a közvetlen családja is sok szállal kötődik a színházhoz, első férje Zolnay Pál filmrendező, második társa a Thália Színház jeles karakterszínésze, Verebes Károly volt, mostohafia pedig Verebes István színész-rendező.
2003-ban Rimaszombatban is járt, a Tompa Mihály Országos Szavalóverseny zsűrijében vett részt. Nem tudom, milyen emlékekkel tért haza Batyiból, ugyanis elesett, s kórházi ápolásra szorult, ahogy az egyik zsűritag részéről is inzultus érte, de e sorok írójának, aki annak idején a verseny főszervezője volt, felejthetetlen a vele töltött pár nap.
Emlékszem, késő estére vártuk társaival együtt, ugyanis egyikük este még Tatabányán játszott, de a késő estéből hajnali fél kettő lett, mire megérkeztek. Felmentünk a szállásukra, de amíg a többiek gyorsan aludni tértek, hiszen másnap reggel már zsűriztek, Éva asszony még sétálni szeretett volna. „Mutassa meg nekem a város Fő terét legalább” – kérlelt, s jó órát sétáltunk még, megállva Blaha Lujza és Tompa Mihály szobra előtt is. Ekkor találkozott vele Döme Sándor komáromi versmondó is, aki haláláig szóló ismeretséget kötött vele.
Döme Sándor féltett ereklyéi között őrzi a művésznő levelét
„A döntőben a színpadon kiesett a szöveg, de nem mentem le a színpadról, hanem elkezdtem improvizálni, s végül a második lettem. Utána gratulált a bátor lépéshez, s megkért, ha Budapesten járok, keressem meg. Azóta találkoztam vele színházban, az IBS Színpad előadásában kétszer láttam a Macskajátékot, amelyben Pásztor Erzsi Orbánnéja mellett játszotta Giza szerepét, s az előadást követően fogadott, s beszélgettünk. Legutóbb húsvét előtt voltam a lakásán a Nádor utcában, virágot vittem neki, de már nem fogadott. Pár nappal később levelet kaptam tőle Bécsbe, amelyben megköszönte a látogatást és sok sikert kívánt” – emlékszik Schubert Évára Döme Sándor.
„Schubert Évának csodálatos, alkotó élete volt, tanítványai rajongtak érte és közönsége, pályatársai is nagyon szerették” – mondta róla az MTI-nek pályatársa, Mécs Károly.
„Az ember mindig ad valamit a másiknak, és kap valamit tőle. A kapcsolatainkból épül föl az emberismeretünk és az önismeretünk. Amíg átadhatjuk valakinek, amit tudunk, addig van értelme élni. Ez az igazi gyümölcse egy életnek” – írja memoárjában Schubert Éva, aki egész életében így is élt, s mi, nézői, olvasói, csodálói hálás szívvel őrizzük meg az emlékezetünkben.
Saját halottjának tekinti a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az életének 87. évében kedden, július 11-én elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színművészt, érdemes művészt.
