Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző azzal a politikussal való találkozójáról ír, aki részleteket mesélt neki a Smer finanszírozásáról.
Már közel jártunk a dologhoz, a teljes bizonyossághoz azonban hiányoztak a megbízható emberek tanúskodásai, akik megerősítették volna, hogy a vállalkozó Blaško pénzelte a Smert. Először Bohumil Hanzellal találkoztam, akinek mindig jók voltak az értesülései a párt belső viszonyairól. Talán 2006-tól kezdődően szoktunk beszélgetni, többnyire a parlamentben vagy a cége székhelyén a pozsonyi Ružinov városrészben. A találkozónkon megmutattam neki a Blaško és Flašík közti szponzori szerződést, Hanzel figyelmesen elolvasta, majd azt mondta: „Nem tudtam, hogy létezik ilyen szerződés. De tudok a 16 millió koronás összegről, meg arról is, hogy Blaško havonta félmilliót adott a Smernek.” Megegyeztünk, hogy egyelőre nem fogom őt idézni. Megígérte, ha szükség lesz rá, kilép a névtelenség mögül. Roman Krpelan kollégám közben találkozott Blaško barátjával, Drahomír Mihálek vállalkozóval. A találkozót a forrásunk közvetítette.
Mihálek a Smer tagja volt. A 2002-es választások előtt az árnyékkormányban is benne volt, a gazdasági kérdésekben foglalt állást. Mihálek is megerősítette, hogy Blaško a párt szponzora volt, de szintén csak kikapcsolt magnó mellett. Roman Krpelannal azonban megegyeztek, hogy ha Flašík vagy a Smer elhatárolódnának ettől, akkor hivatalos interjút ad.
A máskor felszabadult Flašík gépiesen válaszolgatott
Ezt követően kapcsolatba léptem Flašíkkal, akinek nem mondtam el, mit akarok tőle. A szponzori szerződést csak a személyes találkozón akartuk megmutatni neki, hogy lássuk a közvetlen reakcióját. „Miért akar velem találkozni? Nekem már semmi közöm sincs a Smerhez” – állította Flašík. Végül aztán az egyik cégében találkozott velünk, amelynek a Smer székházában volt a székhelye. Amikor beléptünk az irodájába, az asztal mögött már ott várt ránk a felesége, Monika Beňová.
Rövid nyári ruhában, profi mosollyal az arcán. A jelenléte meglepett, mivel a múltban csak Flašíkkal beszéltem a párt finanszírozásáról. De ezúttal valóban sokról volt szó, úgyhogy szerette volna ellenőrzése alatt tartani a helyzetet. A máskor felszabadult Flašík gépiesen válaszolgatott, semmi többletet nem mondott. A találkozóra jól felkészült, egyetlen kérdés sem érte váratlanul. Mintha sejtette volna, mi van a kezeink közt. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy találkozóra kértük, igyekezett megállapítani, miért ragaszkodunk a személyes találkozóhoz. Nem tudom, sikerrel járt-e, de amikor megmutattuk neki a szponzori szerződést, egy pillanatig sem tétovázott. A dokumentumot éppen csak átfutotta, és azt mondta: „Ez hamisítvány. Blaško urat a társadalmi eseményekről ismerem, de sohasem volt vele semmilyen közös ügyletem.”
Amikor a szerződést a Sme napilapban közzétettük, Flašík támadásba ment át. A hírügynökségen keresztül megüzente, hogy büntetőfeljelentést tesz. Ugyanezt jelezte a Smer is, de az még egy bónuszt is hozzácsapott egy beadvány formájában „jogi személy hírnevének védelme” címén. A fenyegetéseik a Nový Čas napilapra is vonatkoztak, amely velünk együtt közzétette a szponzori szerződést. A Smer egyúttal más szerkesztőségeket is figyelmeztetett, hogy hasonlóképpen keményen jár el velük szemben is, amennyiben átveszik tőlünk a „szóban forgó hazugságokat és hamisítást”. Nem tudom, hogy azt a büntetőfeljelentést meg a panaszt valóban megtették-e, vagy taktikai kommunikációs manőverről volt szó csupán, hogy megfélemlítsék a bírálni merészelő újságírókat. Engem azonban, sem a kollégáimat a SME napilapból ebben az ügyben senki sem hívott kihallgatásra.
„…visszaéltek a bizalmammal, és célzatosan kiforgatták a kijelentéseimet”
Drahomír Mihálek csak részben tartotta be a szavát. Két nappal a szerződés közzététele után ugyanis interjút adott nekünk, amelyben két találkozót említett Blaškoval és Flašíkkal. Mindkettő a 2002-es választások előtt valósult meg és Mihálek szerint Fico kormányfő is részt vett azokon. „Egyszer a várban találkoztunk egy étteremben, egyszer pedig a Mária Terézia étteremben, és nem öncélú találkozásról volt szó” – állította Mihálek. A Nový Čas napilapnak azt mondta, hogy a találkozón Monika Beňová is jelen volt. A beszélgetés témája a vállalkozói közeg javítása volt. „Együttműködtem a Smer gazdasági programjának kidolgozásában, valamilyen gazdasági téma miatt találkoztunk.” Ficoval szintén hivatalos fórumokon találkoztak, amelyeket azonban Mihálek közelebbről nem határozott meg.
Mihálek, aki a Smer árnyékkormányban is benne volt akkoriban, azt is elismerte, hogy Flašíkkal körülbelül 1994-től ismerik egymást. Nem zárta ki azt sem, hogy éppen Flašík volt az, aki Fico pártjába bevitte. „Azt hiszem valahogy ez lett a kommunikációnkból. Megismertettem Blaškoval is. Arról beszéltünk Flašíkkal, hogyan lehetne kihasználni az én ismereteimet és tapasztalataimat a gazdasági program megalkotása során.”
Mihálek is ismerte Bohumil Hanzelt. „Vele is beszélgettünk. Ugyanabban az időben, mint Flašíkkal.” Ám a Blaško – Flašík szponzori szerződéssel kapcsolatban Mihálek határozatlanul reagált a diktafonba. Ráadásul a beszélgetés megjelenése után a hírügynökségben egy fizetett hírt tett közzé, amelyben a következőket írta: „A SME és a Nový Čas napilapok szerkesztői visszaéltek a bizalmammal, és célzatosan kiforgatták a kijelentéseimet, amivel elferdítették az általam közölt tényeket.” Amikor a SME portálján közzétettük a beszélgetés hangfelvételét, Mihálek többet már nem jelentkezett.
Amikor később megkérdeztem tőle, hogy a központi Smer nyomása miatt hátrált-e meg, Mihálek azt mondta: „Lehet, hogy úgy tűnt, de jelenleg ezzel kapcsolatban nem fogok véleményt mondani.” Bohumil Hanzel, szerencsére, nem ijedt meg. Amikor meglátogattam, az irodájában már ott ült a Nový Čas napilap szerkesztőnője. A titkárnője kávéval kínált, és megkért, hogy várjak egy kicsit. Leültem kint, a folyosón, és azon gondolkodtam, milyen kérdéseket tegyek fel, hogy minél többet megtudjak a SMER finanszírozásáról.
Az egyik szememmel azonban Hanzelt követtem, miként gesztikulál a konkurens lap újságírónőjével való beszélgetése közben. Hanzel kiegyensúlyozottnak tűnt, bár tudatában kellett, hogy legyen annak, ha beszélni kezd, elindul a lavina. A lejáratására irányuló próbálkozások sem voltak kizártak, talán még a családjának szóló fenyegetések sem. Túl sokat tudott, ráadásul röviddel a 2010-es választások előtt jártunk.
Hanzel sokkal többet elmondott, mint amit vártam
Amikor eljött az én időm, Hanzel szívélyesen üdvözölt, és meghatározta a feltételeket. A beszélgetés kéziratát ellenőrizni akarta, és a videót elutasította. A második feltétel bosszantott, mivel a kamera sokat elárul az emberről. Elég csak visszaemlékezni, milyen képet vágott Radoslav Procházka, amikor az újságírók a 2016-os választások után megkérdezték tőle, hogy a SMER politikusaival találkozott-e a Kormányhivatalban. Vagy Robert Kaliňák, amikor Boris Kollár a Markíza televízió vitaműsorában azzal vádolta, hogy ő is találkozott Juraj Ondrejčák alias Piťo maffiózóval. Hanzel azonban se nem Kaliňák , se nem Procházka, tőlük eltérően nem kellett semmit rejtegetnie. Az esetében a kamera inkább azért lett volna jó, mert nem mondhatott el a SMER finanszírozásáról teljesen mindent. Néha azonban elegendő egy tekintet, mosoly, felhúzott szemöldök, és mindenki megérti, miről is van szó.
A kételyeim azonban feleslegesek voltak. Hanzel aláírta a Charta 77-et, elszántságnak tehát biztosan nem volt hiányában. Ráadásul már nem volt parlamenti képviselő, vagyis nagyobb belső szabadsága volt, mint bárkinek a Smerben. Körülbelül egy órát beszélgettünk, csak diktafonra, a kamera a szerkesztőségben maradt.
Ennek ellenére egyáltalán nem adott kitérő válaszokat, ellenkezőleg. Hanzel sokkal többet elmondott, mint amit vártam. Ľubomír Blaškoról, Drahomír Mihálekről, Fedor Flašíkról meg Robert Ficoról is. A párt részvényeseiről és a finanszírozás módjáról. Csupán két dolgot nem árult el. Az öt befektető nevét, akikkel Fico állítólag szponzori szerződést írt alá, és annak a vállalkozónak a kilétét, akitől Fico a saját fejével szerezte a milliókat.
Persze, tudom, kiről van szó, mert Hanzel felvételen kívül elmondta akkor nekem. De mivel nem kaptam engedélyt rá, hogy közzétegyem, meg kell tartanom magamnak. Ám ha eddig figyelmesen olvasták ezt a könyvet, könnyen kitalálhatják, kiről van szó.
Ficonak azt kellett tennie, amit a szponzorokkal aláírt
Hogy elképzelésük legyen arról, mit is mondott nekem Hanzel 2010-ben a SME napilap számára készült interjúban, közzéteszem még egyszer eredeti változatában. Egy Smeren belüli ember sokkoló tanúságtételéről van ugyanis szó, amelynek köszönhetően könnyebben megérthetik, miért viselkedik Fico pártja a hatalomra jutásától kezdve az oligarchák részvénytársaságaként. Nem akarom lekicsinyelni az olyan emberek bíráló hangjait, mint Boris Zala vagy Monika Beňová, akik az utóbbi hónapokban szólaltak meg. Hanzel szavai azonban egyenesen a szívbe találnak. Végül is, döntsék el Önök.
Ön azt mondta, hogy a Smer 2002-es kampánya 284 millió koronába került. A kormányfő és a Smer elnöke, Robert Fico hazugnak és politikai vesztesnek nevezte Önt. Mit gondol erről?
Nem volt más lehetősége, minthogy megkérdőjelezze ezt. Ha elismerte volna, abból hatalmas politikai botrány lett volna. Az, hogy minek nevezett, az ő gondja. Én úgy gondolom, hogy sikeres ember vagyok.
Vagyis ragaszkodik ahhoz, hogy a Smert akkor több szponzor is finanszírozta, akik nagy pénzösszegeket adtak a pártnak?
Igen. Ha szükséges lesz, bármikor bizonyítani tudom.
Hogyan?
Amikor 1999. szeptember 17-én először találkoztam Ficoval, szponzorokat keresett, akik támogatnák a pártot. Másodszor 1999. október 6-án találkoztunk, és megegyeztünk, hogy mi lesz a szerepem a Smerben. Elkezdtem tehát befolyásos embereket keresni, akik hajlandók a pártot finanszírozni.
Kiről van szó?
Többen közülük a barátaim, egyelőre nem fogom megnevezni őket. Ha szükséges lesz, elmondom a bíróságon. Az első nagyobb szponzorral 1999. október 8-án találkoztam Pozsonyban, 1999. november 28-án előkészítettem Fico találkozóját öt jelentős bankárral. Mivel ez nagyon érzékeny dolog volt, nálam, otthon találkoztak, hogy senki se lássa meg őket. 1999. december 3-án ugyanazon a helyen előkészítettem Fico találkozóját öt jelentős vállalkozóval. A másik nagy szponzorral 1999. december 3-án találkoztam. Mindezekkel az emberekkel a párt számára nyújtandó támogatásról beszélgettem.
Hogyan higgyük el, hogy valóban találkozott velük?
Eléggé pedáns vagyok, már 25 éve mindenről részletes feljegyzést vezetek. Ha szükséges lesz, nem lesz gondom azzal, hogy egy grafológus megvizsgálja azokat.
Találkozott Ľubomír Blaško barátjával, Drahomír Mihálekkal is?
Igen. Ő volt a harmadik nagy szponzor, akit a Smerbe vittem. Mihálekkal kétszer – 2000. március 17-én és 19-én – egyedül találkoztam, harmadszor Fico is ott volt. Ez 2000. október 25-én történt a Jasmín étteremben. Mihálek helyzetéről beszéltünk a Smerben, meg arról is, hogy képes-e pénzt biztosítani a pártnak. Szakemberekre volt szükségünk, így aztán beraktuk őt az árnyékkormányba. Az első, második és harmadik nagy szponzor 2000 és 2002 közt mintegy 60 millió koronát ajándékozott a Smernek. Ebben az összegben azok a pénzek is benne vannak, amelyeket Blaško adott Miháleken keresztül.
Arról a 32 millió koronáról van szó, ami a Blaško és a párt akkori választási kampányvezetője, Fedor Flašík közti szerződésben szerepel?
A szerződésről nem tudtam, de tudom, hogy 32 millió koronáról volt szó. Mihálek azt mondta, hogy havonta 500 ezresével hordta.
Ki volt a 2002-es választás előtt a Smer pénztárosa?
Vallettová asszony.
Monika Beňová anyja?
Igen.
Milyen volt akkor Flašík helyzete a Smerben?
Az első három évben a legerősebb ember volt a pártban. Kezdetben a Smerben párhuzamos finanszírozás zajlott, amiről Fico is tudott. Az elsőt Flašík biztosította, a másikat én. Később Fico megkért, hogy mindent adjak át Flašíknak.
Hogyan számolta el a párt azt a 284 milliót, ami a kampányra ment?
Nem tudom, én nem törődtem ezzel. Az én feladatom a szponzorok biztosítása volt.
Kinek és hogyan kellett akkor elszámolnia? Flašíknak?
Aszerint, ahogy akkoriban a dolgok mentek, nagy valószínűséggel, igen. Természetesen Fico gondnoksága alatt, aki minden egyes koronáról tudott a pártban. Minden hivatalos szerződés a párt akkori főmenedzserén, Igor Federičen keresztül ment. Fico mindig úgy irányította a dolgokat, hogy a könyvelésen csak az menjen keresztül, ami szükséges.
Mikor mondta Önnek Fico, hogy a szponzorok jogosan követelnek állami megrendeléseket és tisztségeket a stratégiai vállalatokban?
2001. augusztus 16-án.
Hol?
Otthon, nálam.
Miért találkoztak?
Gyakran folytattunk nagyon bizalmas négyszemközti beszélgetéseket, amelyek négy vagy öt órán át is eltartottak.
Milyen összefüggésben mondta ezt?
Fico megkért, hogy ellenőrizzek le egy embert, aki kétmillió koronát akart adni a Smernek. Nem volt ugyanis biztos abban, hogy tiszta pénzről van szó. Amikor megállapítottam, hogy rendben van a dolog, ennek az embernek elkezdtek bizonyos igényei lenni. Amikor Fico előtt tiltakoztam, hogy ez nem tetszik nekem, azt mondta, normális dolog, ha a szponzorok a pénzükért, amit a pártnak adtak, a győztes választások után követelményekkel állnak elő az állami megrendeléseket illetően. Ráadásul Fico maga is hajtotta a pénzt a pártnak.
Ő maga?
Igen, ez volt a Smer finanszírozásának harmadik módja. Fico eldicsekedett nekem, hogy ezeket a pénzeket a saját fejével szerezte.
Mennyit?
Nagyon sokat.
Százmilliót?
Mondott nekem egy nevet meg egy pontos számot, ha szüksége lesz, megmondom a bíróságon. De nem jár messze az említett összegtől.
Fico úgyis letagadja. Tudja bizonyítani, hogy ezt mondta Önnek?
Tudom. Azt mondta, hogy az az ember, akin keresztül a pénzt szerezte, teljesíti a kötelezettségeit, és hordja a pénzt. Láttam a szerződés másolatát is, amely nagyon hasonló a Blaško és Flašík közti szerződéshez, amely a médiában is megjelent. Egy egyezségről van szó Fico és öt szponzor közt, akiket egy nagyon befolyásos vállalkozó képviselt. A szerződésben ezeket a szponzorokat 1-es – 5-ös szimpatizánsoknak nevezik. A szerződés ötoldalas, és közjegyző által hitelesítve van.
Miért van közjegyzővel hitelesítve?
Azért, mert nagy pénzekről van szó és konkrét helyekről a Smer választási listáján. Fico egyszer azt mondta, mindent megtesz azért, hogy kormányfő legyen. Ezzel a lépésével az ördöggel szövetkezett.
Miért hátrált ki a párt vezetéséből a 2002-es választások után?
Mert megértettem, miért esett ki néhány barátom – Martin Zohdy Hamid, Iveta Lišková vagy Roman Václavík – a Smer listájáról, annak ellenére, hogy az alapító tagok közé tartoztak. Ficonak azt kellett tennie, amit a szponzorokkal aláírt.
(Aktualiy.sk/Felvidék.ma)
